Európai és ukrán tisztviselők szerint az ukrajnai orosz hadseregben jelentősen megnőtt a harctéren elesett vagy eltűnt katonák száma, ami csökkenti Vlagyimir Putyin elnök által kitűzött áttörés esélyét a harctéren.
Az elemzők szerint a veszteségek közelmúltbeli megugrása megnehezíti az orosz erők számára a kimerítő offenzíva műveletek fenntartását, amelyek egyes területeken lassabb ütemben zajlottak, mint az első világháború hírhedt Somme-i csatája.
A hatalmas kifizetések nem késztetnek elég oroszt, hogy harcoljon Ukrajnában, ami arra kényszeríti Moszkvát, hogy nagyobb arányban toborozzon bűnökkel megvádolt személyeket, nyomást gyakoroljon a sorkatonákra, hogy szerződéseket írjanak alá a kötelező szolgálat lejárta után, és átcsoportosítsa a sebesült katonákat.
A The Financial Times által megkérdezett ukrán elemzőcsoport szerint az orosz dezertálási arányok a közel négyéves háború alatt most a legmagasabbak. „Putyin arra fogadott, hogy a széles fronton nehezedő tartós nyomás végül az ukrán oldal összeomlásához vezet. De az orosz erők harci módja nem fog jelentős áttörést eredményezni műveletileg” – mondja Michael Kofman, a Carnegie Endowment vezető munkatársa. Szerinte a toborzási trendek „egyre inkább azt mutatják, hogy Oroszországnak nehézséget fog okozni a támadó nyomás fenntartása” – tette hozzá Kofman.
A becslések szerint legalább 325 000 orosz katona halt meg a konfliktus négy évében
Ukrajna saját munkaerőhiánya arra kényszerítette az országot, hogy átadja a frontvonal egyes szakaszain lévő területeket, hogy máshol visszaverje az orosz erőket. Oroszország lakossága többszöröse Ukrajnáénak, így sokkal nagyobb az újoncok bázisa.
Bár Oroszország teljesíti a havi körülbelül 35 000 fős toborzási célkitűzést, az újoncok akár 90 százalékát 2025-ben a harctéri áldozatok pótlására vetették be Olekszandr Szirszkij, az ukrán fegyveres erők főparancsnoka szerint. Oroszország azt állította, hogy tavaly 422 704 férfit toborzott, és hasonló célokat tűzött ki 2026-ra is. Decemberben Putyin az orosz parancsnokokkal tartott egyik találkozóján azt állította, hogy négy, részben megszállt ukrán régió elfoglalásának célja „a tervek szerint halad”.
Fegyveres erői azonban a Putyin által követelt haladást lassabb ütemben és magasabb költségekkel teljesítik, mint a háború bármely pontján.
A Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának januári jelentése szerint ezek az előrelépések mindössze napi 15-70 méteres ütemben történtek Oroszország legkiemelkedőbb offenzíváiban, mióta 2024-ben fölénybe került a csatatéren – ez lassabban, mint szinte bármelyik háborúban az elmúlt 100 évben.
A CSIS jelentése szerint a támadó fél eddigi vesztesége most a legnagyobb a második világháború óta, és legalább kétszerese Ukrajna harctéri veszteségeinek. Ezek a számok az elmúlt hónapokban tovább emelkedtek. Zelenszkij ukrán elnök a múlt héten azt állította, hogy havonta 30 000-35 000 orosz katona hal meg vagy sebesül meg olyan súlyosan, hogy nem tud visszatérni a harcba.
Nyugati tisztviselők hasonló adatokat közölnek Oroszország lemorzsolódási arányára nézve, amely magában foglalja a harcokban kevésbé súlyosan megsebesülteket is. Ukrán tisztviselők és Zelenszkij szerint a frontvonalbeli veszteségek további nehézségeket okoznak majd Oroszország számára a toborzási létszám fenntartásában. „Ha ez így folytatódik, néhány hónap alatt 100 000-120 000 katonát veszítenek a frontvonalbeli katonáikból. Ezt a hiányt nem fogják könnyen betölteni” – mondta.
Az elmúlt évben a harcokat jellemző intenzív drónháború megnehezítette az orosz erők számára, hogy szükségtelen veszteségek nélkül teret nyerjenek. A lett külföldi hírszerző szolgálat múlt havi jelentése szerint mindkét oldalon a halálos áldozatok és sebesültek 70-80 százalékáért drónok felelősek. Ugyanakkor az orosz parancsnokok arra sarkallják erőiket, hogy fokozatos előre nyomulást hajtsanak végre, magasabb humán és anyagi költségek mellett – állítja egy volt ukrán tiszt, a Frontelligence Insight vezetője.
„Az ésszerű határokon túl is kihasználják erőforrásaikat, ami gyakran elkerülhető áldozatokhoz vezet” – mondta. A modern harctéri körülmények között ezeknek az áldozatoknak a nagyobb része helyrehozhatatlan.
„Egy sebesült katona gyorsan teherré válhat, amikor több tucat drón lebeg egy terület felett, megfigyelve vagy aktívan célba véve a helyzetet, miközben az evakuálási lehetőségek továbbra is rendkívül kockázatosak” – magyarázza a szakértő.
Gépesített támadások helyett az orosz erők most már szállítóeszköz nélküli gyalogságot, könnyű motorizált támadásokat és beszivárgási taktikákat alkalmaznak az ukrán állások áttörésére, de csökkenő hatóerővel.
Bónuszok, jutalmak és ígéretek
Az oroszokat, akik mégis jelentkeznek a frontra, egy pazar bónuszrendszer csábítja erre, amelyet nagyrészt regionális költségvetésekből finanszíroznak. A kifizetések, amelyek akár több év átlagbérének megfelelő összeget is elérhetnek, tavaly csökkentek, majd az elmúlt hetekben ismét megugrottak, ami az elemzők szerint a kormányzók toborzási igyekezetét jelzi.
Hanti-Manszijszkban, Oroszország legnagyobb olajtermelő régiójában az újoncok teljes fizetési csomagja 4,1 millió rubel (53 000 dollár), míg 28 másik régió bónuszokat kínál, amelyek egyéb kifizetésekkel együtt 2,5 millió rubelt tesznek ki. „Amíg van pénzük szerződéseket ajánlani, addig az emberek jönni fognak” – mondja egy magas rangú európai katonai tisztviselő. „A propagandának viszont korlátozottabb hatása van a motivációra. Sőt, a lényeg az, hogy a helyzet valóságát elnyomják”.
Ahogy azonban Oroszország háborús gazdasága lehűl, a kiadások egyre nagyobb terhet rónak a regionális költségvetésekre. Pénzmegtakarítási céllal Oroszország korlátozta az eltűntek családtagjainak járó kifizetéseket, és több sebesült katonát csoportosított át – közölte egy magas rangú európai tisztviselő.
Janis Kluge, a Német Nemzetközi és Biztonsági Ügyek Intézetének Oroszország-szakértője szerint a régiók tavaly legalább 500 milliárd rubelt költöttek besorozási bónuszokra. Oroszország teljesítheti toborzási céljait a jelenlegi ütemben, ha továbbra is mindenek fölé helyezi a katonai kiadásokat. Csak az összes besorozási bónusz, amelyet szövetségi, regionális, önkormányzati és egyes vállalati költségvetésekből vonnak le, az orosz GDP körülbelül 0,5 százalékát teszi ki – mondta Kluge.
„Ez hatalmas összeg csak a hadseregbe való toborzás céljára, de a GDP 8-10 százalékát kitevő katonai kiadások kontextusában ez csak egy kis részét képezi a háború költségeinek” – mondta. „Megduplázhatnák ezt, és akkor biztosan több embert találnának”.
A kifizetések Oroszország legszegényebb régióiban a legvonzóbbak, ahonnan aránytalanul sok katona érkezett, gyakran a nagyszámú őslakos lakosságból. A Bell, egy független orosz hírportál múlt havi jelentése szerint a szibériai Burjátföldről és Tuvából származó férfiak 25-ször nagyobb valószínűséggel haltak meg Ukrajnában harcolva, mint a moszkvai férfiak. „Már most is látjuk, hogy sok régió veszteséges. Másrészt viszont nagyobb szegénység esetén olcsóbb lenne embereket szerződtetni” – mondta Alexander Koljandr, az Európai Politikai Elemző Központ főmunkatársa. Szerinte „Oroszország nem folytathatja ezt a végtelenségig, mert végül kifogynak azok az emberek, akiknek még megéri ezért a pénzért kockáztatni. Oroszországnak hiánya van a képzett munkaerőből, nincs korlátlan számú embere, akik hajlandóak harcolni”.