Az országon belüli katonai akciók gondolata erősen ellentétes a korábbi állítással, hogy Trump külső nyomással akarja tárgyalásra kényszeríteni a teheráni vezetést. Az ilyen tervek különlegesen veszélyesek a kommandósok számára a rideg iráni környezetben.
A The New York Times tudomása szerint az elnök által mérlegelt tervek már jelentősen túlmutatnak azokon, amelyeket hetekkel ezelőtt az iráni tüntetések közepette hangoztatott.
Több amerikai tisztviselő szerint az elmúlt napokban kibővített listát mutattak be Trump elnöknek az Irán elleni lehetséges katonai lehetőségekről, amelyek célja, hogy további károkat okozzanak az ország nukleáris és rakétalétesítményeiben. További opció Irán legfelsőbb vezetőjének gyengítése vagy eltávolítása.
A jelenlegi lehetőségek között már szerepel annak a lehetősége is, hogy az amerikai erők rajtaütéseket hajtsanak végre a perzsa államon belüli célpontok ellen, és az elképzelés már nem a brutálisan levert tüntetésekhez kapcsolódik.
Ez lenne a legrosszabb választás?
A legkockázatosabb opció az amerikai kommandósok bevetése lenne, hogy megsemmisítsék vagy súlyosan megrongálják az iráni nukleáris program azon részeit, amelyek nem sérültek meg a tavaly júniusi amerikai bombázásban. Az amerikai speciális erők régóta gyakorolnak ilyen küldetéseket, de Irán a legnehezebb célpont lenne, amellyel valaha is szembenéztek.
A nukleáris létesítmények nagy része mélyen az ország belsejében, hegyvidéki térségekben található, mélyen a felszín alatt és több száz kilométerre a legközelebbi baráti bázisoktól vagy a tengeri indítási pontoktól. Egy ilyen művelet hosszú előzetes légi beszivárgást igényelne, ahol az iráni légvédelem a maga rétegezett radarhálózatával, a mobil rakétarendszerekkel és az alacsonyan repülő célokra optimalizált eszközökkel éppen az ilyen különleges fenyegetésekre van hangolva.
A célpontok környezetét nemcsak a reguláris katonai egységek, hanem az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) saját alakulatai is védik, amelyek országos lefedettséggel, gyors reagálású erőkkel és kiterjedt helyi hírszerzési hálózattal rendelkeznek. Ez gyakorlatilag kizárja a „csendes” kivonás lehetőségét, ezért egyetlen bemért leszállás, technikai hiba vagy késés perceken belül nagyszabású összecsapássá fejlődne ki, mélyen ellenséges területen.
Az amerikai tervezők számára intő példa, hogy még az Oszama bin-Láden elleni pakisztáni akció is hajszál híján meghiúsult egy technikai hiba miatt, egy jóval gyengébb célkörnyezetben. Mi több, éppen Irán volt a helyszíne a Jimmy Carter elnöksége alatti túszmentő művelet drámai kudarcának is.
A nehézségeket tetézi, hogy a nukleáris program elemei úgy vannak kialakítva, hogy egy rövid idejű rajtaütés során ne legyenek teljesen megsemmisíthetők. Egy valóban pusztító hatás eléréséhez a kommandósoknak olyan mennyiségű robbanóanyagot kellene magukkal vinniük, ami már önmagában is növelné a behatolás és a kivonás kockázatát.
Egy ilyen művelet nemcsak katonailag lenne nagy kockázatú, hanem politikailag is, mert a fogságba esett vagy megölt amerikai katonák képe alapvetően változtatná meg a konfliktus természetét.
Trump még nem adott felhatalmazást katonai akcióra, és nem is választott a Pentagon által felkínált lehetőségek közül – közölték a tisztviselők. Az elnök továbbra is nyitott a diplomáciai megoldás megtalálására, és látszik halvány esély arra, hogy az irániakat tárgyalásra ösztönözzék. Az elmúlt napokban inkább az a kérdés került előtérbe, hogy egy teheráni rezsimváltás életképes opció lenne-e.
„A világ legerősebb hadseregének főparancsnokaként Trump elnöknek számos lehetősége van Iránnal kapcsolatban” – mondta Anna Kelly, a Fehér Ház szóvivője. „Az elnök reméli, hogy nem lesz szükség intézkedésre, de az iráni rezsimnek megállapodást kell kötnie, mielőtt túl késő lenne”.
Washington politikai mozgásterét jelentősen növeli, hogy a héten az Európai Unió a terroristák listájára helyezte az iráni Forradalmi Gárdát. Az izraeli külügyminiszter értékelése szerint ez történelmileg is jelentős lépés, mert a teheráni rendszer szívére mér csapást.
Eközben az USA Izraelbe telepítette legfejlettebb rakétaelhárító rombolóját, felkészülve egy esetleges iráni válaszra, mint amilyen 2024 nyarán is zajlott.
A hét elején a Fehér Ház tisztviselői találkoztak Slomi Binder vezérőrnaggyal, az izraeli katonai hírszerzés vezetőjével, aki tájékoztatta a kormányzatot az Iránnal kapcsolatos hírszerzési információkról. Eközben Ali Shamkhani ellentengernagy, az iráni katonai műveleteket főfelügyelője szerdán kijelentette, hogy az Egyesült Államok bármilyen csapását háborús cselekménynek tekintik, amire Irán erőteljesen fog válaszolni, és Tel-Aviv-ot veszi célba.
A szaúdi védelmi miniszter, Khalid bin Szalmán herceg a napokban szintén Washingtonba látogat, hogy egyeztessen a Trump-kormányzat tisztviselőivel. Ezek a fejlemények azt jelzik, hogy a régió országai egy szélesebb katonai konfliktus lehetőségével számolnak.
A Venezuela 2.0. nem működik
A beavatott tisztviselők szerint Trump hasonló megközelítést alkalmazna Iránnal szemben, mint Venezuelával tette Nicolás Maduro elök elrablása során. A két eset mégsem hasonlítható össze, mert Iránnal szemben a követelések jóval nagyobbak és sokkal nehezebben kényszeríthetők ki.
Az USA elvárja az iráni ballisztikus rakéták hatótávolságának és számának korlátozását, valamint a Hamász, a Hezbollah és a Jemenben működő húszik minden támogatásának megszüntetését. Ilyen mértékű követelések Venezuelával szemben nem álltak fenn.
A források szerint Trump és stábja tisztában vannak azzal, hogy egy Iránban végrehajtandó művelet jóval nehezebb és összetettebb lenne, mint Venezuelában. Ezeket a különbségeket és nehézségeket Marco Rubio külügyminiszter is elismerte a Szenátus előtt.
Mi egyebet lehet tenni?
Egy másik opció szerint egy sor csapást lehetne mérni katonai és vezetői célpontokra, olyan zűrzavart keltve, ami megteremthetné a feltételeket Ali Khamenei ajatollah eltávolítására. Ebben az esetben nem világos, hogy ki irányítaná az országot, vagy hogy bármelyik utód nyitottabb lenne-e az Egyesült Államokkal való együttműködésre.
Trump motivációi között szerepelhet az is, hogy az iráni vezetőket teszi felelőssé a személye ellen 2024-ben elkövetett és majdnem sikeres erényletért. A New York-i szövetségi ügyészek tavaly azt állapították meg, hogy iráni összeesküvők Trump meggyilkolásának tervéről tárgyaltak, nem sokkal azelőtt, hogy újraválasztották volna. Ugyanakkor a katonai elemzők ezt a tételt nem számolják a reális okok körébe.
Emlékezetes, hogy az amerikai Igazságügyi Minisztérium 2020 januárjában jogszerűnek minősítette a Szulejmáni tábornok halálát okozó csapást, mivel a tábornok „aktív terveket dolgozott ki további támadásokra az amerikai katonai személyzet és diplomaták ellen”. A jelenlegi helyzetben viszont ez az érvelés nehezebben használható.
Komoly kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban is, hogy milyen jogi felhatalmazással mérne csapást az Egyesült Államok Iránra egy megfelelő kongresszusi felhatalmazás hiányában. A modern kori elnökök rendszeresen döntenek korlátozott támadásokról saját hatáskörükben, de ez most nagyon más is lehet.
Egy Irán elleni szélesebb körű kampány, különösen, ha az ilyen csapások a kormány megdöntésére vagy meggyengítésére irányulnának, nem pedig pusztán a nukleáris program visszaszorítására, élesebb kérdéseket vethetne fel azzal kapcsolatban, hogy az elnök felhatalmazás nélküli háborús cselekményt követett-e el. Nem világos, hogy a Fehér Ház kért-e jogi véleményt az iráni opciókkal kapcsolatban, de az világosan látható, hogy a hadsereg tovább növeli jelenlétét a régióban, amennyiben az elnök engedélyezi a fellépést.
Az Abraham Lincoln repülőgép-hordozó, F/A-18-as támadó repülőgépekkel és lopakodó F-35-ös vadászgépekkel felszerelve az Arab-tengeren állomásozik, csapástávolságon belül az iráni célpontoktól. A hordozót három, rakétákat is kibocsátó romboló kíséri.
Az Egyesült Államok már egy tucat további F-15E támadó repülőgépet helyezett át a régióba, és a Pentagon újabb Patriot és THAAD légvédelmi rendszereket küldött, hogy segítsenek megvédeni az ott állomásozó amerikai csapatokat az esetleges iráni rakétacsapásoktól.
Az Amerikában állomásozó nagy hatótávolságú bombázók továbbra is a szokásosnál magasabb készültségi állapotban vannak. A Pentagon két héttel ezelőtt fokozta a készültségi szintet, amikor Trump válaszlépéseket ígért az iráni tüntetések leverése miatt.