Kanadában az orvosi segítséggel történő halál nem mindig csupán életvégi fizikai szenvedésen alapul. Most egy idős nő órákkal azután halt meg, hogy visszavonta eutanáziára vonatkozó kérését.
A legújabb eset úgy történt, hogy egy az idős asszony közölte az orvosokkal, hogy élni szeretne, és inkább hospice ellátásban részesülne. Korábban szívműtét után súlyosan megbetegedett, és szintén idős férje otthon ápolta, akiről az orvosok megjegyezték, hogy „gondozói kiégés” állapotában van, azaz egyre nehezebben tudja feleségét ellátni.
A hivatalos felülvizsgálat szerint a nő az egyik értékelőnek azt mondta, hogy „személyes és vallási értékei” miatt vissza akarja vonni az asszisztált halálra vonatkozó kérelmét, és ehelyett hospice ellátást kért. Kérelmét gyorsan elutasították, és még aznap este elaltatták.
A bírálók azt mondják, hogy a rövid időkeret nem volt elegendő ahhoz hogy megismerjék és kiértékeljék a nő valódi kívánságait, az ügy pedig komoly kérdéseket vet fel Kanada eutanáziához való hozzáállásával kapcsolatban.
Annál is inkább mivel nem először történik hasonló eset. 2024-ben például nagy port vert fel, hogy egy teljesen egészséges fiatal nőt altattak el, aki autizmusára hivatkozva nem akart tovább élni.
A 61 éves Alan Nichols szintén MAID-et, vagyis halálhoz vezető orvosi asszisztenciát kapott, miközben családja szerint pszichés problémákkal küzdött. Az ügy nemzetközi visszhangot váltott ki, mert felmerült, hogy a mentális sérülékenység mellett mennyire tekinthető autonómnak az érintett kérése.
Egy Sophia nevű kérelmező „extrém környezeti érzékenységre” hivatkozva kért és kapott MAID-et. Az 51 éves Ontario-i hivatkozási alapja az volt, hogy érzékenysége miatt nem tudott olyan lakhatást találni, ahol nem érte kémiai és dohányfüst-expozíció. Őr 2022 februárjában altatták el.
Az ügy azt mutatta meg, hogy az eutanázia szociális és ellátási hiányosságokat is „megold meg”, nem pedig kizárólag gyógyíthatatlan betegséget. Keserű irónia, hogy a maid eredeti jelentése szerint „lány, hajadon” volt, és később lett belőle szolgálólány. A kanadai eutanázia-rendszer kritikusai szerint most már inkább az eltüntetést és a rendrakást idéz, mint a méltóságot.
Ezek az ügyek erősen felvetik a kérdést, hogy neurológiai diagnózis vagy a szociális beszorultság önmagában is jogosulttá tehet-e valakit eutanáziára abban a rendszerben, amely eredetileg életvégi, fizikai szenvedéshez kötötte a MAiD-et. Számos szakértő szerint ez a szenzitív esetek körének túlzott kiterjesztését jelenti, különösen akkor, ha egy személynél nem mutatnak ki súlyos testi fájdalmat vagy közvetlen életveszélyt.
Az előzmény
Kanadában az eredeti MAiD-jogszabály 2016 óta teszi lehetővé az eutanáziát súlyos, visszafordíthatatlan állapotban szenvedők számára. A 2021-es módosítás azonban kiterjesztette a jogosultak körét olyanokra is, akiknél a halál „nem közvetlenül várható”, de a szenvedés tartós és elviselhetetlen. Ennek a megfogalmazásnak az értelmezési köre azonban túlszélesen is kezelhető.
Számos kritikus rámutat, hogy Kanadában nem egységesen elérhető a palliatív (fájdalmat, szenvedést enyhítő) vagy hospice ellátás, miközben a MAiD procedúrája adminisztratívan jól strukturált. Ez torzíthatja a döntési környezetet, ha a betegek alternatív ellátási lehetősége hiányzik, ami a világ 10. leggazdagabb országában legalábbis ellentmondásos.