A világszervezet közel száz témafelelőse közül eddig mindössze öten emeltek szót a teheráni rezsim példátlan tömeggyilkosságai ellen. Korábban más ügyekben rendkívüli aktivitást mutattak.
Az UN Watch (ENSZ Figyelő) nevű svájci szervezet jelentése szerint a világszervezet emberi jogi szakértőinek elsöprő többsége egyszerűen hallgat az Iráni Iszlám Köztársaság erőszakos fellépéséről a civil tüntetések és demonstrálók ellen. Ez magában foglalja azokat a szakértőket is, akik rendszeresen felszólalnak az Egyesült Államokkal, az Európai Unióval vagy Izraellel kapcsolatban, és gyorsan reagálva elítélik a kifogásolt lépéseket, így például Nicolás Maduro venezuelai elnök elrablását.
Hetek óta foglalkoztatják a világot a decemberben kirobbant nagyszabású tüntetések Irán-szerte, amelyek a népi követeléseket tükrözték az alapvető jogok, az emberi méltóság, az elszámoltathatóság és a megfelelő életkörülmények iránt. A tüntetések közvetlen kiváltó oka a valutainfláció volt, amelyet az alapvető cikkek, különösen az élelmiszerek árának meredek emelkedését okozta. További közrejátszó tényezők a szegénység és az etnikai egyenlőtlenség voltak.
Bár a női jogok ezúttal nem voltak a tiltakozások elsődleges katalizátorai, az iráni nők szabadsága és egyenlősége szintén felmerült a demonstrációk során. A nagy számú női tüntető az ajatollah portréinak elégetésével és cigarettázással demonstrálta dacolását a rezsim szigorú társadalmi szabályaival.
Két héttel korábban a rezsim letartóztatta Nargesz Mohammadit, az iráni Nobel-díjas és női emberi jogi aktivistát, és más aktivistákkal együtt magánzárkába zárták.
A papi rendszer válaszát a szélsőséges erőszak jellemezte, beleértve a tömeges letartóztatásokat, a tisztességtelen pereket, a kikényszerített vallomásokat és a kivégzéseket. A megtorlás részeként január 8-án éjjel leállították az internet- és telefonszolgáltatást. Január 13-i becslések szerint legalább 12,000 tüntetőt öltek meg a tüntetések kezdete óta országszerte, és sokkal többen megsérültek, másokat önkényesen őrizetbe vettek, és sokan eltűntek.
A holttestek rögtönzött hullaházakban halmozódnak fel a kórházak körül, miközben az Iszlám Gárda megölt kórtermekben fekvő embereket is.
Nem kötelező a megszólalás vagy az elítélés, de illendő
A 87 különleges megbízottból mindössze öt adott ki vagy hagyott jóvá hivatalos nyilatkozatot, amelyben elítélte a rezsim fellépését. Ezt az alábbiak látták el kézjegyükkel:
Mai Sato, Iránnal foglalkozó különleges jelentéstevő,
Morris Tidball-Binz, a bírósági eljárás nélküli kivégzésekkel foglalkozó különleges jelentéstevő,
Irene Khan, a szólásszabadsággal foglalkozó különleges jelentéstevő
és Gina Romero, a gyülekezési szabadsággal foglalkozó különleges jelentéstevő. A nyilatkozatot Richard Bennet, az afganisztáni különleges jelentéstevő is jóváhagyta.
A UN Watch szerint a hallgatás nem feltétlenül az intézményi bénultság eredménye, hanem inkább az ENSZ emberi jogi szakértőinek szelektív szerepvállalását tükrözi. Ideológiai nyilatkozatok kiadására való hajlandóságuk éles ellentétben áll azzal, hogy szinte teljesen hallgatnak az iráni rezsim gyilkos magatartásáról.
Akik hallgatnak
Más ENSZ-szakértők, akiknek mandátumuk alapján fel kellett volna szólalniuk, mert vizsgálati területük kapcsolódik az iráni helyzethez (zárójelben a megbízási területük):
Mary Lawlor (az emberi jogi jogvédők helyzete)
Alice Jill Edwards (a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetések)
Matthew Gillett (az önkényes fogva tartás munkacsoportja), és rajta kívül még 4 tag ugyanebből a vizsgálócsoportból,
Aue Balde (az erőszakos vagy akaratlan eltűnésekkel foglalkozó munkacsoport) és még 3 tag ugyanebből a csoportból,
Reem Alsalem (a nők és lányok elleni erőszakkal, annak okaival és következményeivel foglalkozó különleges jelentéstevő) és még 5 tag ugyanebből a testületből,
KP Ashwini (a rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és a kapcsolódó intolerancia kortárs formáival foglalkozó különmegbízott),
Olivier de Schutter (a mélyszegénységgel és az emberi jogokkal foglalkozó különleges jelentéstevő),
Michael Fakhri (az élelemhez való joggal foglalkozó különleges jelentéstevő),
Tlaleng Mofokeng (az egészséghez való jog különleges előadója),
Balakrishnan Rajagopal (a megfelelő lakhatáshoz való joggal foglalkozó különleges jelentéstevő),
Pedro Arrojo-Agudo (a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiéniához való emberi jogokért felelős különleges jelentéstevő),
Farida Shaheed (az oktatáshoz való joggal foglalkozó különleges jelentéstevő).
Miközben 30 nem kormányzati szervezetből álló globális koalíció az ENSZ sürgősségi intézkedését követeli, Guterres főtitkár tegnapi búcsúbeszéde nem tért ki részletesen az iráni helyzetre.
Kik ezek a szakértők?
Az ENSZ „expertjei”, akikre a UN Watch hivatkozik, az Emberi Jogi Tanács megbízottai, akiket általában 3 éves tartamra jelölnek ki. Jogállásuk sajátos: nem kapnak fizetést vagy honoráriumot, és az ENSZ legfeljebb az utazási és adminisztratív költségeiket téríti meg.
Mandátumuk nem jár végrehajtó hatalommal: jelentéseket készítenek, nyilatkozatokat adnak ki, országokat látogatnak (ha beengedik őket), és a nyilvánosság erején keresztül gyakorolnak nyomást. Ez egyszerre ad nekik formális ENSZ-legitimitást, és magyarázza azt is, miért erősen eltérő, ki mennyire aktív vagy látható egy-egy válság idején.