A baljós kijelentést Maszúd Peszeskján iráni elnök tette, miután egyeztetett az ország legfőbb vallási vezetőjével.
Maszúd Pezeskján szombaton kijelentette, hogy „teljes körű háborúban állunk az Egyesült Államokkal, Izraellel és Európával; akik nem akarják, hogy országunk stabil maradjon” – mondta az elnök Ali Khamenei ajatollahnak. Véleménye szerint ez a háború „bonyolultabb és nehezebb”, mint amit 1980-88 között a Szadám Huszein vezette Irakkal vívtak, amely mindkét oldalon több mint 1 millió áldozatot követelt.
A vallási és a világi vezetők egyaránt megerősítették álláspontjukat a Nyugattal szemben az iráni nukleáris létesítmények elleni júniusi, amerikai és izraeli támadást követően.
Az AP hírügynökség összesítése szerint körülbelül 1100 iráni, köztük magas rangú katonai parancsnokok, nukleáris tudósok és technikusok haltak meg júniusban az amerikai és izraeli légicsapásokban a 12 napos légiháború során.
Nem nő a jövedelem, a bajok viszont sokasodnak
A helyzetet az jellemzi, hogy az ország nem zuhan, de nem is megy előre. A nemzetközi szankciók, a háborús sokkok és a belső strukturális gondok mellett a növekedés lényegében stagnálás-közeli. A júniusi pusztító légitámadások veszteségei csillagászati költségeket fognak felemészteni.
A növekedés ellensége az Infláció. Az IMF 2025-végére 42,4% fogyasztóiár-emelkedést vetít. Rövid távon a havi-éves adatok extrém szinten vannak, és ez az a sáv, ahol az árstabilitás intézményes probléma, mert az állam „tűzoltó beavatkozása”, az árkontroll, a célzott támogatások rendre újabb torzulásokat termelnek.
A Nagy Álom, azaz az olajexport ugrásszerű bővítése elszállni látszik. Az ukrajnai háború kitörésekor Teherán biztosra vette, hogy ő lesz az oroszokra kivetett szankciók megkerülésének főszereplője, de ez csak részben valósult meg.
A kitermeléssel nincs is baj (napi 2 millió hordó), de nem számoltak a kockázati prémiummal és a „rejtett logisztika” költségekkel. 2025 novemberére a FDD (a nyílt forrású tanker- és ármodell) 3,2–3,4 milliárd dollár havi bevételt becsült Iránnak, és a pénz jött is, de messze nem a remélt összegekben, hanem hatalmas diszkonttal és sérülékeny csatornákon.
A Bloomberg novemberben arra mutatott rá, hogy a tengeren tárolt iráni olaj mennyisége megugrott, ami problémákat jelez a fő vevő, vagyis Kína felé. Ez azzal járt, hogy Irán kénytelen hatalmas készleteket tárolni a tengeren, amelyek eladásra várakoznak, és közben rettegnek, hogy mikor sújt le rájuk az amerikai légierő, mint Venezuela környékén, vagy akár Izrael maga.
Mindezek miatt Irán továbbra is az olajból még él, de egyre drágábban és kockázatosabban tartja működésben a rendszert. A hazai ipar diverzifikációja erősen késik.
Hogyan tetézte mindezt a hosszú szárazság?
A Carnegie Intézet szerint Teherán térségében a csapadék 42%-kal esett a hosszú távú átlag alá, miközben a térség ötéves szárazsági periódusban van. Ez a jelenség gerjeszti a társadalmi nyomást, mert a lakosság a saját bőrén érzi meg a rendszer szervezetlenségét, tehetetlenségét és korruptságát, amiért ne gondoskodott kellő időben tározók építéséről ás feltöltésétől.
a WRI Aqueduct jelentése alapján Irán a legmagasabb vízstressz-kategóriába sorolható, ami azt jelenti, hogy a felhasználás a megújuló készletekhez képest extrém mértékű, ami már nem egy száraz rossz évet jelent, ), hanem rendszer-szintű csapást. Egy ilyen állapotot súlyosbít, hogy összekapcsolódik az áramellátással, az ipari igényekkel és egy sor fogyasztási kényszerintézkedéssel.
A nagy kérdés a kormányzat számára az, hogy ezek az összetevők átfordulnak-e társadalmi lázadásba, már csak azért is, mert nem oldhatók meg gyors intézkedésekkel, hanem évtizedes fejlesztéseket követelnek meg, miközben az állam fegyverkezésre költi a szűkülő forrásokat. A Scientific Reports tanulmány az átlagos 29 cm/év nagyságrendű talajvízszint-csökkenést már nem Irán „kiszáradásának” nevezi, hanem hogy az ország „kiszivattyúzza saját magát”.
Következmények láncolatának végén ott a külsőbelső migráció, ami nem csak Iránnak, de a világnak is gondokat jelenthet. A menekülési kényszer a városlakókat is elérheti, ami korábban nem volt jellemző.
Mi a helyzet a dúsításokkal?
Nukleáris téren a legfontosabb keret, vagyis az ellenőrizhetőség rohamosan romlott az év során, ami fokozta a perzsa állammal szembeni gyanakvásokat, és elvesztette azoknak a türelmét is, amelyek korábban kisebb nyomás gyakoroltak Teheránra. Ezért is ütött meg Európa-ellenes hangot az iráni elnök, mert a NAÜ-ellenőrök kitiltása az Unió újabb szankcióit váltotta ki.
A nukleáris ellenőrző világszervezet 2025 novemberében jelezte, hogy Irán nem engedte be az ellenőröket a júniusi támadásokban érintett helyszínekre, és nem teszi lehetővé a dúsított készlet „régóta esedékes” felmérését, vagyis a világ jelenleg nem tudja tételesen megítélni a készletek mennyiségét és sorsát.
A becslések szerint 2025. június 13-án Iránnak 441 kg 60%-os anyag volt a birtokában, ami nagyon közel van a fegyverminőséghez. A teljes dúsított készlet nyáron körülbelül 9,874,9 kg nagyságrendű volt.
A felhasználhatóságig eltelő időt a Pentagon két évre becsüli, míg Izrael és a NAÜ ennél rövidebb szakasszal számol. Ez a bizonytalanság nagyon is kiválthat egy újabb izraeli pusztítást a meglévő anyagok felszámolására.
Mennyire lett elszigetelt Irán – kikkel tud egyeztetni, és mennyire építhet Oroszországra?
Teherán elszigetelt a Nyugattól – de nem elszigetelt a világtól. A pénzcsap főleg a keleti irányba folyik: a Reuters szerint Kína akár a teljes iráni olajexport 90%-át is felszívhatja, ami hatalmas beétel Teheránnak még diszkont áron is.
2024 óta Irán tagja a legnagyobb „nem-nyugati” horgonynak, a BRICS-nek, miáltal sok országgal tarthat fenn magas és értékes kapcsolatokat. Csatlakozása a Sanghaji Csoporthoz (SCO) már korábban megtörtént. Mindez lehetővé teszi egy sor feltörekvő vagy már eleve potens nemzettel való kapcsolatát (India, Brazília), ideológiamentesen és tisztán az előnyök alapján. Ezekben az „alternatív klubokban” nem eszmékről folyik a diskurzus, hanem az USA, a dollár és általában a Nyugat meggyengítéséről.
Mennyit ér az orosz kapcsolat?
A két ország 2025 januárjában aláírt egy 20 éves stratégiai paktumot, amit az iráni parlament 2025 májusában hagyott jóvá. Az első látványos jel, hogy Oroszország 2025. december 28-án három iráni műholdat állított pályára, ami még nem döntő katonai tény, de jó „kapcsolat-erősség” jelző.Ugyanakkor az elmúlt hónapok iráni belső vitái (és regionális nyilatkozatai alapján a valóság inkább tranzakciós: Moszkva küldhet technológiát, de nem biztosít automatikus védőernyőt, különösen ha a konfliktus közvetlenül az USA–Izrael tengelyhez kötődik. Ez nagyjából azt jelenti, hogy egy újabb támadás esetén Moszkva nem fog katonailag beavatkozni Irán oldalán.
2026-ban, az urán-félelem miatt messze nem zárható ki egy újabb offenzíva Jeruzsálem felől. Ezen cikk megjelenésének estéjén kerül sor Donald Trump és Benjámin Netanjahu újabb egyeztetésére Washingtonban, amelyen Izrael a csapás-opciókról akarja tájékoztatni az USA-t. Ez konkrét jelzés arra, hogy az izraeli oldalon a téma napirenden van.
2026-ban nem az lesz a kérdés, hogy létezik-e izraeli/amerikai katonai opció, hanem hogy a dúsításra mutató jelek, a készletek holléte, és a politikai időzítés összeáll-e egy olyan pillanattá, amikor a döntéshozók vállalják az eszkaláció árát.