A tekintélyelvű belorusz elnök két legyet ütött egy csapásra: feloldatta a fontos bevételi forrásnak számító műtrágyaexportot sújtó amerikai szankciókat, ennek fejében politikai foglyok szabadultak. Lukasenka azonban elűzte ellenlábasait, gyakorlatilag deportálta az ellenzéki vezetőket.
„Amikor átléptem a határt, olyan volt, mintha a tenger fenekéről úsztam volna a felszínre. Levegőhöz jutottam, sütött a nap, miközben a mélyben nyomás alatt voltam, és egészen más állapotok uralkodtak” – így ecsetelte váratlan szabadulását a Nobel-békedíjas belorusz ellenzéki aktivista. Egy vilniusi fogorvostól érkezett az AP hírügynökség által készített interjúra azok után, hogy a büntetőtáborban éveken át nem volt része tisztességes kezelésben. A fogászati problémákat kizárólag foghúzással oldották meg.
A 63 éves Alesz Bjaljacki szemmel láthatóan sápadt, fáradt és lesoványodott. Tíz éves büntetését töltötte a kelet-belaruszi 9. számú tábor egyik túlzsúfolt cellájában, amikor váratlanul felszólították, hogy csomagoljon össze, aztán bekötött szemmel elvezették. Nem kivégzésre, hanem a szabadságba.
„Csak annyit érzékeltem, hogy nyugat felé tartunk” – mondta.
A fogságban töltött évek elteltével a litván fővárosban, Vilniusban ölelte át először a feleségét.
Egyike volt annak a 123 fogolynak, akiket Belarusz szabadon bocsátott a kulcsfontosságú kálium-iparát sújtó amerikai szankciók feloldásáért cserébe. Belarusz – Oroszország hűséges és közeli szövetségeseként – évek óta nyugati izolációval és büntetőintézkedésekkel szembesül. A tekintélyelvű elnök, Aljakszandr Lukasenka több mint három évtizede vaskézzel irányítja a Magyarországnál kétszer nagyobb, ám hasonló népességű, 9,5 milliós országot.
A szankciókat mindig az emberi jogok megsértése, legutóbb pedig az váltotta ki, hogy Minszk engedélyezte Moszkvának területe felhasználását Ukrajna lerohanásához.
A nyugati nyitás jegyében azonban a belarusz vezetés tavaly nyár óta több száz politikai foglyot engedett szabadon.
A Nobel-békedíjas
Bjaljackit 2021-ben tartóztatták le azok után, hogy Lukasenka keményen megtorolta az előző évi elnökválasztás kiváltotta tömegtüntetéseket. Ekkor kezdődött az államfő hatodik ciklusa. Az ellenzék és a Nyugat szerint egyaránt csalással őrizte meg tisztségét. Ezrek demonstráltak a többi között Raman Bandarenka halála miatt. A festőművész életét többórás műtéttel sem tudták megmenteni. Felmerült a gyanú, hogy sérüléseit az őrizeti fogságban szerezte.
A tüntetések hónapokig tartó sorozata után több tízezer embert vittek el a rendőrök, sokát közülük brutálisan megvertek. Abban az időszakban több százezren menekültek külföldre.
Alesz Bjaljacki 2022-ben kapta meg a Nobel-békedíjat, miközben a börtönben bírósági tárgyalására várt.
A polgárjogi aktivistát végül csempészetért és a közrendet sértő cselekmények finanszírozásáért ítélték tíz évre – széles körben elterjedt nézet szerint politikai indíttatású koholt vádak alapján.
A Vjaszna, a legrégibb és legkiemelkedőbb emberi jogi csoport alapítója nem vehette át személyesen a Nobel-díjat. Helyette a verésekről és kényszermunkáról elhíresült gorkiji büntetőtáborban raboskodott.
Őt nem bántalmazták. Szerinte csak Nobel-békedíjas státusza védte meg a fizikai erőszaktól.
A sárga címke
Más belarusz politikai fogolyhoz hasonlóan az ő életét is megkeserítették. Magánzárkába lökték, és önkényes büntetéseket kapott a legkisebb kihágásokért is: „mert nem borotválkozott, mert nem úgy menetelt, ahogy kellett volna, vagy éppen mert felületesen tisztálkodott”. Emiatt nem találkozhatott szeretteivel, és ritkán kapott leveleket.
Embertelenül bántak a foglyokkal olyan körülmények között, amelyek sértik az emberi méltóságot – mondta.
A szintén amerikai nyomásgyakorlással júniusban szabadult ellenzéki blogger, Szjarhej Cihanouszki, Szvjatlana Cihanouszkaja férje például 60 kilót fogyott öt évig tartó raboskodás után.
A többi politikai fogolyhoz hasonlóan Bjalackit is „szélsőséges hajlamúnak” nyilvánították, ezért sárga címkét kellett viselnie a táborban. A feleségének megtiltották, hogy meglátogassa a férjét, és többször abban is megakadályozták, hogy gyógyszert küldjön Bjalackinak.
„Most az egészségemmel kell foglalkoznom, mert a börtönben töltött négy és fél év alatt minimális orvosi segítséget kaptam” – nyilatkozta Bjalacki.
A szabadság áhítata
A Vjaszna két munkatársa, Marfa Rabkova és Valjantszin Sztefanovic, valamint a több mint 1100 politikai elítélt miatt aggódik, akik tőle eltérően nem nyerték vissza a szabadságukat.
Bjalacki tudathasadásos állapotnak nevezi, hogy a hatóságok egyeseket szabadon engednek, miközben újabb és újabb ellenzékieket vesznek őrizetbe. A cél szerinte, hogy kereskedjenek a foglyokkal, és hogy fenntartsák az „abnormális helyzetet” Belaruszban.
A 9. számú büntetőtáborban rajta kívül húsz másik politikai elítéltet is bebörtönöztek. „Nagyon különböző emberek, kétkezi munkások, diákok, sőt még egy katona is volt köztük” – ami Bjalacki szerint arra utal, mennyire széles körben terjedt el a demokrácia és az emberi jogok iránti vágy a beloruszok körében.
A Nobel-békedíjról a börtönben szerzett tudomást, és eleinte maga sem hitte el, hogy ő kapta az elismerést. Megfogadta: arra használja fel, hogy segítse a „szabadságot választó” honfitársait.
„A díjat nem személyként kaptam, hanem a belarusz civil társadalom, a beloruszok millióinak a képviselőjeként, akik elszántan küzdenek a demokráciáért, a szabadságért, az emberi jogokért és a belarusz helyzet megváltoztatásért” – hangoztatta Bjalicki, aki átmenetileg Vilniusba költözött.
Tőle eltérően a szabadult disszidensek többségét, összesen 114 személyt Ukrajnába szállítottak. Csak érkezésük után döbbentek rá arra, hogy egy háború sújtotta országban kötöttek ki, ennek ellenére hálásak voltak befogadásukért.
Csernyihivben többen is nyilatkoztak, és – Bjalickihoz hasonlóan – megerősítették, hogy hazájuk sorsának jobbra fordítása a céljuk.
A Trump-diplomácia
Az amerikai kormányzat a politikai foglyok szabadon bocsátásával egyidejűleg bejelentette, hogy feloldja a belarusz kálium-nitrát műtrágyára kivetett szankciókat. Az ágazat Belarusz egyik legjelentősebb pénzforrása.
Az akarnoki rendszerrel kötött megállapodás Trump diplomáciájának a jegyeit viseli magán: a kereskedelemre összpontosít, és szemet huny az emberi jogi visszaélések felett.
A büntetőintézkedések enyhítése egy újabb lépés Lukasenka elszigeteltségének megszüntetése felé – egy olyan zsarnoké, aki brutálisan leverte a 2020-as, manipulált választások elleni felkelést; aki 2021-ben bevándorlási válságot robbantott ki Európában, és aki lehetővé tette Putyin számára, hogy országa területét felhasználva megtámadja Ukrajnát – emlékeztet a New York Times.
A lista még bővíthető a példa nélküli gépeltérítéssel: a belarusz hatóságok 2021-ben hamis bombariadóra hivatkozva Minszkben a földre kényszerítettek egy Athénből Vilniusba tartó repülőt, hogy lekapcsolhassák egyik utasát, egy jeles ellenzéki aktivistát. Raman Prataszevicset nyolc évre ítélték, amit egy kényszermunkatáborban kellett letöltenie, a nemzetközi felhördülés után azonban a belarusz rezsim végül visszakozott, Prataszevics pedig kegyelemben részesült.
A deportálás
A foglyok most azután szabadultak, hogy az amerikai elnök különmegbízottja, John Coale két napig győzködte Lukasenkát fényűző minszki palotájában.
Az Egyesült Államok Vilniusban működő belaruszi nagykövetsége ezt követően megerősítette, hogy 123 elítéltet – köztük ausztrál, brit, litván, lengyel és amerikai állampolgárokat is – szabadon engedtek. A rabok többségét Ukrajnába küldték, a megállapodás szerint „cserébe az ott foglyul ejtett beloruszok és sebesült oroszok” szabadon bocsátásáért. Lukasenka szóvivője szerint ez kifejezetten „Ukrajna kérése” volt.
Az ukrán hatóságok 114 személyt fogadtak, akiknek a többségét Litvániába és Lengyelországba szállították tovább orvosi ellenőrzésre.
Szabadulásuk ötödik napján érkezett Varsóba többek között Marija Kolesznikova, a 2020-as tüntetések egyik vezéralakja, és Viktor Babarika, aki elnökjelöltként Lukasenka kihívója volt.
Mindketten Németországban kértek védelmet, és miután a német kormány erre ígéretet tett, folytatják az útjukat Berlinbe.
„Lukasenka gyakorlatilag deportálja az embereket. Törvényt szegve megfosztja őket az irataiktól, így most nehéz helyzetbe kerültek” – mondta Pavel Latuska, az átmeneti kabinet helyettes vezetője.
A vazallus
Coale és Lukasanka találkozói, valamint a tekintéllyel bíró politikai foglyok cseréje az Egyesült Államok és az orosz vazallus Belarusz közötti egykor feszült kapcsolatok lassú, de folyamatos enyhülését jelzik.
„Nagyon produktívak” voltak – mondta a Minszkben folytatott megbeszélésiről az amerikai különmegbízott. John Coale szerint a végső cél a kapcsolatok normalizálása.
Lukasenka az elmúlt években rendre végrehajtotta a Kreml parancsait, és a többi között engedélyezte, hogy Oroszország taktikai nukleáris fegyvereket állomásoztasson Belarusz területén.
Válaszul az előző amerikai elnök, Joe Biden szankciók sorozatát rendelte el. Büntetőintézkedésekkel sújtották a belarusz pénzügyi szektort, az ország szempontjából fontos exportcikkeket – a kálium-karbonátot, kőolajat, fát, aranyat és gyémántokat –, nem utolsósorban pedig magát Lukasenkát és társait.
Trump azonban másként viszonyul az autokrata vezetőkhöz, ezért a belarusz elnök nem győzte méltatni.
„Azt mesélik, Trump imádja a hízelgést. Nem akarok a kedvébe járni. Csak annyit mondok: nagyon tetszenek az utóbbi időben véghez vitt tettei” – jelentette ki Lukasenka.
A bot vagy a répa
A demokráciapárti beloruszok és nyugati partnereik között évek óta vita folyik a Lukasenkával szembeni ellenintézkedésekről. Egyesek szigorú szankciók hívei, amelyek kimerítenék Belarusz bevételi forrásait, egyidejűleg ellenzik a büntetőintézkedések enyhítését a politikai foglyok szabadon bocsátásáért cserébe.
Tavaly a Biden-kormányzat is elismerte, hogy a maximális elszigeteltség politikája nem lazított Lukasenka hatalmi szorításán. Alig hetekkel Trump beiktatása után egy magas rangú amerikai külügyminisztériumi tisztviselő csöndben Minszkbe utazott, hogy találkozzon az ország vezetőjével.
Coale viszont már legalább negyedszer látogatott Belaruszba az idén. Washington szeptemberben ígéretet tett a Belavia nemzeti légitársaság elleni szankciók feloldására, és fontolóra vette a minszki nagykövetség újbóli megnyitásának a lehetőségét.
A belarusz ellenzék egy része üdvözölte az amerikai politikaváltást.
„Nem hiszem, hogy szankciókkal el lehet érni a rendszerváltást Belaruszban” – véli Babarika kulcsfontosságú tanácsadója. „Most változik a széljárás. El kell kapnunk a szelet, hogy kiszabadítsuk az országot az elszigeteltségből, és biztosítsuk hosszú távú fejlődését” – érvel Ivan Kravtszov.
A politikai párbeszéd megújítása Amerikával erősíti Lukasenka alkupozícióját a Kremllel szemben, másrészt jelzi, hogy Belarusznak van alternatívája a kizárólagos orosz függőséggel szemben – mondta Piotr Krawczyk is, aki 2016 és 2022 között vezette a lengyel külügyi hírszerzést.