Francia és amerikai katonai műholdak sikeresen hajtottak végre közös pályamanővereket a „Legmagasabb Fölény” fedőnevű műveletben. Ezzel párhuzamosan Washington egy stratégiailag szintén súlyos képességet is a végső fázisába juttat a „Sötét Sas” hiperszonikus fegyverrendszerrel.
Az Operation Olympic Defender elnevezés arra utal, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei az űrt a hadviselés legfelsőbb (olümposzi) szintjének tekintik, ahol a globális helyzetfelismerés és az irányítás eldől.
A mostani francia–amerikai műholdas művelet politikai és katonai üzenete az, hogy a szövetségesek képesek több orbitális szinten összehangoltan működni, adatokat megosztani és manővereket végrehajtani. Ez politikai figyelmeztetés is Kína és Oroszország felé, hogy a nyugati szövetség nem elszigetelt és magányos műholdakban, hanem integrált űrbeli rendszerben gondolkodik.
Ezt megelőzően szeptemberben egy amerikai-brit gyakorlat is zajlott, előkészítő jelleggel a mostani francia-amerikai randevúnak.
A művelet pontos pályaadatainak nyilvánosságra hozatalát biztonsági okokból mellőzték, mivel ezekből az ellenfelek következtetni tudnának a résztvevő műholdak képességeire, manőverezési tartalékaira és konkrét katonai szerepére. A szakértői becslés szerint a gyakorlat 500-1,200 kilométer közti magasságban történhetett.
A két szövetséges műhold úgynevezett randevú-manővereket hajtott végre, melynek során a műholdak egymáshoz közel, koordináltan mozogtak az orbitális pályán. A műveletben az egyik műhold „követte” vagy „kísérte” a másikat, szoros, precíz manőverezéssel.
Ez nem csak egyszerű technikai gyakorlat, mert az ilyen manőverek ellenőrzésre, utánpótlásra, javításra, vagy akár egy potenciális ellenséges célpont közelébe történő eljutásra is szolgálnak, a feladattól függően.
Mi az Operation Olympic Defender?
Egy amerikai vezetésű nemzetközi űr-műveleti kezdeményezésről van szó, amelynek célja a szövetséges műholdak közös védelme, a térfigyelés erősítése és az űrbeli hadviselésre való felkészülés, beleértve a fenyegetések elhárítását.
A programot az Egyesült Államok katonai űrparancsnoksága indította, majd folyamatosan bővült ausztrál, kanadai, brit, német, francia és új-zélandi partnerekkel. A gyakorlatok célja egy közös „operációs kép” megalkotása, amelyben az összes partner látja, értelmezi és használja a számára fontos orbitális adatokat.
A program fontosságát egyre növeli, hogy az olyan nagyhatalmak, mint Kína és Oroszország, kifejlesztettek képességeket a műholdak zavarására vagy akár fizikai elpusztítására, legyen szó energetikai eszközökről vagy ütközéses (kinetikus) manőverekről. Ezek a fejlesztések komoly fenyegetést jelentenek a nyugati katonai és polgári űreszközökre egyaránt.
Ezért fontos mérföldkő az új kísérlet, mert a közös manőverezés mutatja, hogy Franciaország és az Egyesült Államok kész koordináltan reagálni az űrbeli fenyegetésekre, ha az szükséges. Franciaország 2020-ban nevezte át légierejét „Légi és Űr Erővé” - jelezve a térfontosság növekedését a francia védelmi doktrínában. Ezzel párhuzamosan Párizs növelte az űrbeli helyzetfelismerési és védelmi kapacitásait.
Az együttműködésbe további szövetséges országok – köztük Japán és Olaszország – is bekapcsolódik. Ezáltal az adatok bősége egyre nő, és a szövetséges műholdak működési és biztonsági paraméterei folyamatosan javulnak. Ez azt is jelenti, hogy egyre szélesebb tér nyílik a közös reakciók és válaszadások előtt.
Jön a Sötét Sas, a hiperszonikus fegyver, amely az űrt is hadszíntérré teszi
Miközben a szövetségesek katonai műholdjai egyre összetettebb közös manővereket hajtanak végre a Föld körüli pályákon, Washington működésbe helyezi a Dark Eagle hiperszonikus fegyverrendszert.
Az amerikai védelmi minisztérium vezetője az alabamai Redstone Arsenal bázison tett látogatása során erősítette meg, hogy a létesítmény az amerikai űrparancsnokság (SPACECOM) kulcsfontosságú központja lesz. Ugyanezen eseményen új részletek kerültek napvilágra az amerikai hadsereg első, ténylegesen hadrendbe álló hiperszonikus fegyveréről is.
Mit tud a Dark Eagle?
A hivatalos nevén Long Range Hypersonic Weapon (LRHW) nem hagyományos rakéta. Hatótávolsága elérheti a 3,500 kilométert, és a célpontot 20 percen belül képes elérni – kontinenseken átívelő távolságból is. A fegyver pusztítóereje nem valamilyen robbanófejből származik, hanem a hiperszonikus sebességgel becsapódó test kinetikus energiája adja.
Ez a megoldás különösen nehézzé teszi az elfogását, a kiszámíthatatlan pálya, a rendkívüli sebesség és konvencionálisnál jóval alacsonyabb repülési magasság miatt.
A fegyver kifejezetten a légvédelmi rendszerek, parancsnoki központok és szenzorhálózatok megsemmisítésére készült, azzal a céllal, hogy megvakítsa és lebénítsa az ellenfelet egy konfliktus legelső perceiben.
Itt zárul a kapocs a műholdműveletekkel. A Dark Eagle hatékony alkalmazásához rendkívül pontos valós idejű céladatokra van szükség, melyeket az űrből érkező felderítési információk szolgáltatnak. Ehhez olyan műholdas rendszer kell, amely túléli az ellenséges zavarási vagy rombolási kísérleteket.
A hiperszonikus fegyverek ezért nem önálló eszközök, hanem egy űralapú érzékelő–irányító–csapásmérő lánc végpontjai. Ez az oka annak, hogy az Operation Olympic Defenderhez hasonló műholdas együttműködések stratégiai értéke 1-2 év alatt ugrásszerűen megnőtt.
Az Egyesült Államok hadserege a Dark Eagle-t 2025 végére tervezi hadrendbe állítani, a kezdeti nehézségek és csúszások ellenére. A gyártási kapacitás évente 24 rendszerre nőhet, ami már nem csak erődemonstráció, hanem valódi és tömeges hadműveleti képesség.