A lankadatlan kínai fenyegetés árnyékában Tajvan Izraelhez fordul légvédelmi megoldásokért. A „T-Dome” névre keresztelt rendszer az izraeli Vaskupola (Iron Dome) mintájára készül, de saját fejlesztésként.
Peking továbbra is elszakadt saját tartományként tekint Tajvanra, és a sziget elleni fenyegetést az elmúlt években folyamatosan fenntartotta. A kínai hadsereg rendszeresen megsérti Tajvan légvédelmi azonosítási övezetét, miközben a propaganda és a diplomáciai nyomás sem lankad.
Peking különösen érzékenyen reagál minden olyan nemzetközi érintkezésre, amely Tajvant szuverén félként kezeli – legyen az fegyverügylet, kormányzati kapcsolat, vagy akár egy észt parlamenti delegáció tajpeji útja. A kínai külügy ilyenkor rendre „komoly következményekkel” fenyegeti meg az érintett országokat, a háttérben pedig gazdasági és kibertámadásokkal is megpróbál nyomást gyakorolni.
Kihűlő kapcsolat Peking és Jeruzsálem között
A kínai politikai nyomásgyakorlás jórészt eredményes, mert a legtöbb ország – még az Egyesült Államok is – kínosan óvatos, ha Tajvan nyílt támogatásáról van szó. Ezért Izrael részéről magas a politikai kockázatvállalás, mert olyan gesztusról van szó, amely próbára teheti a távol-keleti óriás türelmét.
A Kína-Izrael viszonyt az elmúlt években erősen megterhelte, hogy a gázai háború idején Peking határozottan a palesztin narratívát erősítette, elítélve Izrael katonai műveleteit, miközben egyetlen szóval sem minősítette a Hamász terrortámadását. A két ország együttműködésének ugyancsak rosszat tett Peking élénkülő kapcsolata Iránnal, ami egy 250 milliárd dolláros olajügyletben tetőzött.
Jeruzsálemben már nem potenciális partnerként kezelik Pekinget, hanem kockázatos és politikailag kényes tényezőként. Főleg mióta az USA–Kína rivalizálás a hírszerzési infrastruktúrák szintjére is átterjedt, és az amerikai kapcsolat döntő súlyponttá vált Izrael számára. Washington nemcsak a zsidó állam fő katonai támogatója, hanem a technológiai export és a hírszerzés szűrője is, amihez Izrael igazodni kénytelen.
Washington nyomására Izrael szigorította a kínai jelenlétet saját kritikus infrastruktúráiban és a high-tech szektorban, miközben a belső elhárítás a kínai gazdasági-akadémiai behatolási kockázatokat is fokozottan figyeli.
Mi az a T-Dome?
A politikai időzítés világos - Tajpej az „elrettentésen keresztüli béke” doktrínáját hirdeti meg, miközben a Kínai Néphadsereg folyamatos katonai, diplomáciai és gazdasági nyomást gyakorol a szigetre. Tajvan katonai költségvetése a nemzetközi rangsorban középszinten áll (22,5 milliárd dollár, azaz a nemzeti GDP 2,2 százaléka), ami részben annak is köszönhető, hogy a sziget katonai doktrínája alapvetően defenzív, és a védekezés általában kevesebb erőforrást igényel, mint a támadó képességek fenntartása.
A „T-Dome” névre keresztelt tajvani rendszer az izraeli Iron Dome mintájára készül. Célja, hogy a sziget kritikus infrastruktúráját és nagyvárosait megvédje egy esetleges rakéta- és drónzápor idején. A T-Dome nem egyetlen fegyver, hanem a szenzorok, a tűzvezetés és elfogórendszerek összekapcsolt hálózata, amelyet nagy terhelésre optimalizálnak.
Tajvan jelenlegi gerincfegyverei - az amerikai Patriot, a hazai gyártású Tien Kung/Sky Bow-család és a rövid hatótávú rendszerek egységes láncba állnak össze, ami az észleléstől a kilövésig tartó folyamatot jelenti (sensor to shooter). Nos, ennek a rendszernek a felépítésére szolgál az izraeli tapasztalat és know-how.
Az izraeli légvédelem hármas szintjének lépcsőfokai a rövid hatótávú Vaskupola, a közepes Dávid Parittyája és a magaslégköri Nyíl 3, melyeket Finnország és Németország is megvásárolt. A harci tapasztalat szerint a hálózat fegyelmezettsége, összehangoltsága és a túlterhelés elviselése legalább olyan fontos, mint az egyes elfogórakéták teljesítménye.
A tajvani rendszerben nem konkrét izraeli fegyverek jelennek meg, hanem azok működtetési elvei, gyakorlata és szabálykönyve. Az izraeli Iron Dome például az ELM-2084 nevű radarral dolgozik, de Tajvan nem az eszközt veszi át, hanem azt a működési modellt, ahogyan a radarok, a parancsnoki központ és a rakéták össze vannak hangolva.
A Tajvan–Izrael csatorna diszkréten működik. Bár formális diplomáciai kapcsolat nincs, évek óta sűrűsödnek a csendes egyeztetések, parlamenti küldöttségek, kiberbiztonsági workshopok, védelmi ipari érintkezések formájában. Ezeket nem verik nagydobra, és a szeptemberi tajvani miniszterhelyettesi vizit is a „radar alatt” maradt, amit csak a nyílt hírszerzési források emlegetnek.
A washingtoni szál meghatározó marad, és ma már szó sem lehet olyan ügyeletekről, mint a 2000-es évek elején a Phalcon és a Harpy szállítás volt, amikor Izrael radarokat és drónokat adott el Kínának. Az Egyesült Államok ezeket a szállításokat megtorpedózta, sőt, büntető intézkedéseket is bevezetett Jeruzsálem ellen.
Az USA azóta is szoros kiviteli kontrollt követel meg minden izraeli–ázsiai védelmi ügyletre, ezért Izrael kizárta Kínát a védelmi exportból.
Viszont Tajvan nem tiltott terep
Mi több, az Egyesült Államok ösztönzi a sziget védelmi képességeinek erősítését. Az izraeli részvétel az integrációs tudás átadásaként képzelhető el, nem látványos rakétaexportra építve, ami politikailag kezelhetőbb Peking felé is, miközben illeszkedik az amerikai-izraeli együttműködéshez is.
A kockázatok és a korlátok azonban továbbra is fennállnak, mert Peking várhatóan diplomáciai és gazdasági eszközökkel reagál a Tajvant erősítő izraeli lépésre. A szigetállam katonai költségvetésében megjelenő T-Dome-sorok és a nyilvános radartenderek hamarosan többet is elárulnak a rejtett kapcsolatokról, mivel Tajvan erős parlamenti demokrácia, ahol a költségvetési mellékletek, a közbeszerzési értesítők és a számvevőszéki jelentések sok mindent felszínre hoznak.
Izraelnek kényes egyensúlyt kell tartania, megőrizve Washington bizalmát, nem kiprovokálva Peking aránytalan megtorlását, és közben kézzelfoghatóan javítva Tajvan védelmi képességeit. Ehhez nem csak katonai képességekre, de finom diplomáciára is szükség lesz, ami Kína esetében kemény feladat.