A tisztviselők üdvözölték, hogy a törvény elfogadása megerősítette Uruguay hírnevét a régió legliberálisabban gondolkodó országai között.
HIRDETÉS
Uruguay szenátusa szerdán elfogadta az eutanáziát dekriminalizáló törvényt, amivel a dél-amerikai ország azon maroknyi állam közé került, ahol a súlyosan betegek legálisan kaphatnak segítséget életük befejezéséhez.
Ezzel Uruguay az első olyan ország a túlnyomórészt katolikus Latin-Amerikában, amely törvényi úton engedélyezi az eutanáziát. (A teljes pontosság kedvéért megjegyezzük, hogy Peruban és Kolumbiában már volt eset, hogy az Alkotmánybíróság nyitott utat, egyedi esetekben.)
A jogszabály engedélyezi az egészségügyi szakember által végzett eutanáziát, de nem engedélyezi az asszisztált öngyilkosságot, amely során a beteg saját maga ad be halálos adagot az előírt gyógyszerekből, valakinek a közreműködésével.
"A közvélemény azt kérte tőlünk, hogy foglalkozzunk ezzel" - mondta Patricia Kramer szenátor, az uruguayi kormányzó baloldali koalíció tagja a törvényhozóknak Montevideóban.
A törvény, amely az elmúlt öt évben szakaszosan és lassan haladt előre, szerdán vette az utolsó akadályt, amikor a 31 szenátorból 20 megszavazta.
Az alsóház augusztusban nagy többséggel fogadta el a törvényjavaslatot. Mostantól a kormánynak kell végrehajtania a szabályozást.
A vita során a kormányzó Széles Front koalíció szenátorai szenvedélyesen védték a halálhoz való jogot, az eutanázia mozgalmat a válás és az azonos neműek házasságának legalizálásához hasonlították.
A gyakorlat körüli heves viták és lelkes aktivizmus az elmúlt években végig kísérte a régiót.
"Mindannyian hisszük és érezzük, hogy az élet jog, egészségben és betegségben egyaránt, de soha nem szabad, hogy kötelesség legyen, mert mások nem érthetik meg az ilyen elviselhetetlen szenvedést" - mondta Daniel Borbonet szenátor, miután visszafordíthatatlan betegségben szenvedő uruguayi betegek tanúvallomásait idézte.
Erős az egyházi ellenállás
Az eutanáziával szembeni legtöbb elutasítás Uruguayban a katolikus egyház részéről érkezett. A szavazás előtt Daniel Sturla, Montevideo érseke felszólította az uruguayiakat, hogy "védjék meg az élet ajándékát, és ne feledjék, hogy minden ember megérdemli, hogy a végsőkig gondozzák, kísérjék és támogassák".
A szekularizáció azonban elmosta az ellenállást a gyakorlattal szemben a 3,5 milliós országban, amely megtiltja Isten bármiféle említését a hivatali esküben, és a karácsonyt "családi napnak" nevezi.
Az ország a világon elsőként legalizálta a marihuána szabadidős használatát, és több mint egy évtizede úttörő törvényt fogadott el, amely lehetővé tette az azonos neműek házasságát és az abortuszt.
"Ez egy történelmi esemény, amely Uruguayt a mélyen emberi és érzékeny kérdések kezelésének élvonalába helyezi" - mondta Carolina Cosse alelnök.
Ellentétben néhány amerikai állam, valamint Ausztrália és Új-Zéland törvényeivel, amelyek az eutanáziát a legfeljebb hat hónapos vagy egyéves várható élettartamú betegekre korlátozzák, Uruguay nem szabott időbeli korlátokat.
Nem ír elő várakozási időt sem, és lehetővé teszi, hogy bárki, aki "elviselhetetlen szenvedést" okozó, gyógyíthatatlan betegségben szenved, kérhesse az asszisztált halált, még akkor is, ha a diagnózis nem halálos.
Uruguay ugyanakkor előírja, hogy az eutanáziát kérők mentálisan cselekvőképesek legyenek.
Bár a törvény nem tiltja meg egyenesen az eutanáziát az olyan mentális betegségekben szenvedők számára, mint például a depresszió, megköveteli, hogy a betegek két orvossal is megállapíttassák, hogy pszichésen eléggé alkalmasak a döntés meghozatalára.
Belgiummal, Kolumbiával és Hollandiával ellentétben azonban Uruguay nem engedélyezi az eutanáziát kiskorúak számára.
Mi a helyzet a tágabb régióban?
Az eutanázia (vagy orvosi beavatkozással való halálozást segítő eljárások) Latin-Amerikában általánosságban nagyon ritkák, és a legtöbb országban továbbra is illegális. A katolicizmus, az evangéliumi kereszténység és az általános vallási konzervativizmus erős befolyással van sok országban az élet védelmének abszolút szemléletére.
Sok országban a “passzív” formák — például orvosi kezelések leállítása, életfenntartó beavatkozások visszavonása — engedettek vagy jogilag elismertek (pl. “elutasítási jog” vagy “halasztott döntés” jogi keretek).
Az eutanázia szabályozása komoly etikai, jogi, orvosi, vallási és társadalmi kérdéseket vet fel (például sérülékeny csoportok védelme, döntési képesség megítélése, visszaélések megakadályozása, palliatív ellátás fejlettsége).
Ugyanakkor több országban léteznek különleges vagy egyedi eljárási lehetőségek, illetve folynak jelentős viták. Ecuadorban például az Alkotmánybíróság tavaly kötelezte a törvényhozást egy liberalizáló jogszabály meghozatalára, ami még nem történt meg.
Peruban egy egyedi esetben a polgári bíróság engedélyezte az eutanáziát, míg Mexikó több tagállamában a passzív eljárást tűrik el, szabályozva a gyógykezelés elutasításának rendjét.
Chilében, Brazíliában és Argentínában nincs még jogi folyamat, de erősek a követelő mozgalmak.