Pete Hegseth védelmi miniszter példátlan lépése magasabb szintre emeli a sajtó és a kormányzat konfliktusát. A Pentagon új szabályzatát az amerikai médiumok egységesen utasítják el, a szólásszabadság elleni eddigi legsúlyosabb támadásnak nevezve.
HIRDETÉS
A politikai oldalaktól függetlenül a vezető amerikai médiumok, köztük a The New York Times, a CNN, a Reuters és Fox News is, visszautasítják a Pentagon új sajtópolitikáját. (Itt megjegyzendő, hogy Donald Trump szerint nem Védelmi, hanem Hadügyminisztériumra van szükség, de a tárca neve hivatalosan továbbra is DoD, azaz Department of Defense.)
A rendelkezés szerdán lép életbe, vállalhatatlan nyilatkozat aláírására kötelezve a tudósítókat. A szigor szerint nem hozhatnak nyilvánosságra nem engedélyezett információkat, nem „kérhetnek ki” titkos vagy nem jóváhagyott adatokat, és elfogadják, hogy bármikor visszavonható a sajtóbelépőjük a Pentagonba.
A sajtószakmai szervezetek, például a Pentagon Press Association emelt hangon kifogásolják azt a kitételt, amely tiltaná, hogy a média „engedély nélkül kiadott információt kérjen ki”, vagy közölje azt. Az ilyen szigorú feltételek szokatlanok és veszélyes precedenst teremtenek.
A legtöbb nagy amerikai médium azonnal megtagadta az aláírást, és bejelentette, hogy visszavonják a Pentagonban lévő irodáikat, ha nem biztosítják számukra a korábbi hozzáféréseket.
Korábban is próbálkozott a kormány a korlátozásokkal, de sikertelenül
A média és az elnöki adminisztrációk között nem ismeretlen a feszültség, de ilyen szintre még sosem jutott. Az elmúlt évek politikai légkörében többször is előfordult, hogy a Fehér Ház vagy más kormányzati szerv megpróbálta manipulálni a sajtó hozzáférését. Maga Trump elnök is rendszeresen bírálta a „mainstream médiát” mint „a nép ellenségét”. Többször is indított pereket az orgánumok ellen, fenyegetőzött az engedélyek visszavonásával, és támadta a közszolgálati média (PBS) finanszírozását.
A klasszikus eset az 1971-es ütközet volt a The New York Times és az USA kormánya között, ami Pentagon-iratok (Pentagon Papers) néven ismert. A kormány elérte, hogy a lap ne folytathassa a vietnámi háborúról szóló riportsorozatot, de az anyagot a The Washington Post átvette és leközölte.
Ennek során Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a kormány nem élhet az előzetes cenzúra eszközével olyan dokumentumok megjelentetése ellen, melyeknek nyilvános közlése nem okoz közvetlen és helyreállíthatatlan kárt.
A döntés mérföldkő volt a sajtószabadság jogi kezelésében, mivel az előzetes cenzúrát csak rendkívüli körülmények között engedélyezi, és ekkor is a kormányra hárul a bizonyítási teher.
A történetről játékfilm is készült Meryl Streep és Tom Hanks főszereplésével, bemutatva a kiadó és a főszerkesztő belső vívódását, amikor dönteniük kellett, hogy közlik-e a titkos iratokat, miközben a másik lap már bírósági tiltás alatt állt, és a kormány a Post-ot is perrel fenyegette.
Bár a Pentagon-iratok óta a joggyakorlat szinte mindig a sajtó oldalára állt, volt néhány kivételes pillanat, amikor a kormány – átmenetileg – sikerrel járt az előzetes közlések megakadályozásában. 1979-ben például blokkolták egy wisconsini magazin közlését a hidrogénbomba működéséről.
Az utóbbi évtizedben a Snowden- és a Wikileaks-ügyek idején is voltak próbálkozások, de inkább nyomásgyakorlás formájában, nem bírósági tilalmakkal. A Fehér Ház és a hírszerzés többször is kérte a nagy médiumokat, hogy ne hozzanak le bizonyos részleteket a kiszivárgott dokumentumokból. A szerkesztőségek ezt mérlegelték, és többször is lemondtak a közlésről, főleg akkor, ha amerikai személyek érzékeny adatairól volt szó.
Fél évszázaddal a Pentagon-iratok után most újra hasonló a helyzet, mert a kormány (Pete Hegseth) nem bíróság előtt, hanem adminisztratív úton próbálja korlátozni a sajtó mozgásterét. Formailag ez nem előzetes cenzúra, de ugyanazt a hatást éri el, vagyis az elrettentést, öncenzúrát és a közérdekű információk szűrését. Annak ellenére is, hogy hivatalba lépésekor Trump elnök közzétett egy rendeletet, amiben elítélte a Biden-kormányzat sajtóellenes politikáját.
Ugyanakkor az AP idén februárban pert indított három Fehér Házi tisztviselővel szemben, akik megtorló módon korlátozták a hírügynökség hozzáféréseit, nem fogadta el a Mexikói-öböl helyett a „Gulf of America” elnevezést.
A kockázatok és a forgatókönyvek
Konkrét veszéllyé válhat a sajtó akadályozása és az információ-visszatartás. Ha a Pentagon visszavonja az akkreditációkat, vagy megvonja a belépési jogokat, az újságírók nem tudják közvetlenül követni a katonai döntéseket. Az elzárt információk miatt nő az öncenzúra kockázata is, met ha valaki nem akarja elveszíteni a hozzáférését, kevésbé lesz hajlandó kritikus hangú anyagokat írni.
Már maga a fenyegetés is, hogy esetleg elveszik a hozzáférést vagy jogi lépések várnak azokra, akik nem alkalmazkodnak, sok újságírót arra késztethet, hogy visszafogja magát, és inkább ne vállaljon kockázatot. Az úgy nevezett elrettentési hatás (chilling effect) a sajtószabadság szempontjából a legalattomosabb veszély.
A média számára jogi eszközök maradnak, perelhetnek az új szabály miatt azzal az érveléssel, hogy az sérti az Alkotmány első kiegészítését_(Bill of Rights)._ A sajtó- és civiljogi szervezetek máris jelezték, hogy készek bírósági útra vinni a kérdést.
Per esetén a bírói precedensek a média oldalán állnak, de a bíróknak súlyozniuk kell a nemzetbiztonsági aggályokat is, ami kompromisszumokat eredményezhet.
A média támaszkodhat a nyilvánosság erejére is, főleg hogy pártállástól függetlenül tiltakoznak a korlátozások ellen, vagyis a fogyasztók széles köréhez jutnak el. A felmérések azt mutatják, hogy a közvélemény a sajtót még mindig hitelesebbnek tartja, mint a kormányt – noha a bizalom mindkét intézmény iránt drámaian visszaesett az elmúlt években.
Komoly veszély, hogy ha sikeres lesz a Pentagonban bevezetett modell, azt alkalmazhatják más kormányzati területeken is - belügy, diplomácia, hírszerzés, pénzügyek. Ha létrejönne egy ilyen kormányzati láncolat, az súlyosan beszűkítené a médiumok mozgásterét és információs ellátottságát. Ha a sajtó helyett a kormány venné át az alapvető tájékoztatás szerepkörét, az teljesen ellentétes lenne a modern demokrácia felfogásával, amely megköveteli a hatalom külső ellenőrzését és számon kérhetőségét.