Németországban a hidegháborús bunkerek háromnegyede eltűnt. Egy berlini egyesület két óvóhelyet újra üzemképessé tesz jelképes lépésként.
Jelenleg egyetlen olyan nyilvános óvóhely sincs, amely vészhelyzetben azonnal használható lenne. Légiriadó esetén – mint amilyen néhány napja Litvániában volt – a németek csak elszórtan tudnának bunkerekbe menekülni.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Amíg a Szövetségi Polgári Védelem és Katasztrófavédelem Hivatala (BBK) két éve egy új óvóhely-koncepción dolgozik, egy berlini egyesület most saját kezébe venné az ügyet, és régi bunkereket tenne ismét működőképessé. „Azt javasoljuk, hogy ezt a nagyon jó állapotban lévő létesítményt ismét a polgári védelem szolgálatába állítsuk” – mondta az Euronewsnak Kay Heyne, a Berliner Unterwelten túraszervező-üzemeltetőjének vezetője.
A Berliner Unterwelten egyesület mintegy 20 berlini alagút- és bunkerkomplexumot kezel, közülük néhány múzeumként is működik. Kettőt még az idén szeretnének ismét óvóhelyként használhatóvá tenni. A betonfalak több méter vastagok, a nehéz fémajtók hermetikusan lezárhatnák a helyiségeket.
Múzeumból újra polgári védelem
Heyne szerint a létesítményt úgy lehetne átalakítani, hogy vészhelyzetben 900 embernek nyújtson menedéket. Az egyesület már előkészületeket is tett: „Egyrészt beszereztünk összecsukható székeket, hogy egyáltalán legyen lehetőség hosszabb ideig tartózkodni a létesítményben. Másrészt több száz kisebb víztartályt, amelyeket ki tudunk osztani a menedéket keresőknek, ha a vízellátás megszakad.”
A múzeumvezető, aki több mint 20 éve tart vezetett túrákat a föld alatti falak között, úgy látja, ez egy viszonylag gyors módja annak, hogy ismét használható óvóhelyek legyenek. „Amit a saját eszközeinkkel elő tudtunk készíteni, azt megtettük” – fogalmaz Heyne. Az egyesület ajánlata most az illetékesek asztalán fekszik.
A szükséges védelmi szinttől függően – ha például néhány óránál hosszabb időt kellene a föld alatti helyiségekben tölteni – új szellőztetőrendszert kellene beépíteni. A jelenlegi ugyanis még a 80-as évekből való, amikor a létesítményt a hidegháború idején felújították. Eredetileg a Berlin útjai alatt, a metróalagút feletti tereket a második világháborúban építették ki. Az építkezés 1941-ben kezdődött, a hidegháború idején 2100 négyzetméteren 1318 ember fért el itt. A mai szabványok szerint még mindig 900 ember találhatna itt menedéket néhány órára.
Négy fal, víz, székek – mi kell a kiváráshoz?
„Valóban hozzá kellene nyúlni néhány technikai berendezéshez” – mondta Heyne az Euronewsnak. „Ez természetesen költségkérdés, amit eddig nem tudtunk fedezni.” Az egyesület a vezetett túrákból származó bevételekből tartja fenn magát. 2025-ben több mint 325 ezer látogató kereste fel a berlini létesítményeket. Az, hogy mennyit kell még beruházni, attól függ, milyen követelményeket támaszt a politika az óvóhelyekkel szemben. Az egyesület már tavaly megkereste az illetékes hatóságokat.
Az ügyben a tartományi szenátus és a szövetségi kormány lenne illetékes. A szövetségi belügyminiszter, Alexander Dobrindt nemrég ugyan bejelentett egy polgári védelmi paktumot, amelynek keretében 2029-ig 10 milliárd eurót fektetnének be. A BBK azonban 2024 óta egy olyan óvóhely-koncepción dolgozik, amelyről eddig semmilyen részletet nem hoztak nyilvánosságra.
Mi számít óvóhelynek?
Az óvóhelyekről és lehetséges bunkermegoldásokról szóló vita Németországban ennek ellenére felpörgött. Egy millió óvóhely megtervezését tűzte ki célul a BBK akkori elnöke, Ralph Tiesler, amikor tavaly júniusban erről beszélt. Emellett egy kifejezetten erre fejlesztett alkalmazásnak kellene megmutatnia a lakosoknak a legközelebbi óvóhelyet.
A BBK adatai szerint a hidegháború időszakából fennmaradt mintegy 2000 létesítményből ma még nagyjából 580 nyilvános óvóhely van. Tiesler az alagutak, metróállomások, mélygarázsok és középületek pincéinek bővítését sürgette. Ezeket az épületeket óvóhellyé lehetne alakítani, ami gyors kapacitásbővítést tenne lehetővé.
A Berliner Unterwelten képviseletében Heyne azt mondja, a fenyegetés jellege megváltozott. Nagy hatótávolságú interkontinentális rakéták közvetlen becsapódása ellen szerinte nem érdemes óvóhelyben reménykedni. „Arról van szó, amit Ukrajnában vagy a Közel-Keleten látunk: kisebb és közepes drónok bevetéséről, amelyek a városokat is fenyegetik” – fogalmaz Heyne. Ezek ellen viszont az óvóhelyek ténylegesen védelmet nyújthatnak.
Alexander Dobrindt (CSU) szövetségi belügyminiszter is új helyzetről beszél az óvóhelyek kapcsán. „Ma egészen más típusú fenyegetéssel állunk szemben” – mondta a 10 milliárd eurós polgári védelmi paktum bemutatásakor Berlinben, utalva a 80-as évek bunkerépítési programjára. Ma azonban „sokkal rövidebb az előrejelzési idő, sokkal nagyobb a sebesség és a fenyegetés formája is más”. Szerinte az óvóhelyeket nagyon gyorsan elérhetővé kell tenni.
A lakosságnak tudnia kellene, hogy saját otthonában mely helyiségek a legbiztonságosabbak, illetve hol találhatók a nyilvános térben mélygarázsok, alagutak és pincék. Az Euronews további megkeresésére a szövetségi belügyminisztérium a cikk zárásáig nem válaszolt. „Az 1980-as évek koncepciójától, amely soha nem működött igazán, ma, a modern fenyegetettségi helyzetben részben el kell szakadni” – fogalmazott Dobrindt.
A BBK az Euronewsnak azt közölte, hogy hamarosan megkezdik „a menedékhelyek céljára alkalmas épületek azonosítását és nyilvántartásba vételét”. „Ahhoz, hogy nagyon sok embernek egyidejűleg, a lehető legrövidebb időn belül tudjunk védelmet nyújtani, decentralizált menedékhelyekre van szükség, hogy a megfelelő helyiségek minél rövidebb idő alatt elérhetők legyenek” – magyarázta egy szóvivő. Erre a célra szóba jöhetnek meglévő épületek, bérházak, munkahelyek, valamint nyilvános terek, például mélygarázsok is.
Szakértő a polgári légvédelemről: „Egy pince nem elég”
Nils Brennecke, a schweinfurt-i Német Bunkermúzeum szakértője nem ért egyet. „Egy pince nem elég, a falak 30 centiméter vastagok” – mondta az Euronewsnak a Német Bunkermúzeum alapítója és üzemeltetője. „Ez puszta népnyugtatás, teljes kétségbeesés jele” – fogalmaz Brennecke. Nem irigyli a politikusokat, mert olyan kérdésekre kell válaszolniuk, amelyekre valójában nem tudnak választ adni – teszi hozzá. Szerinte a politikának jobban bele kellene ásnia magát a bunkerépítésbe és a 80-as években használt besorolási rendszerbe.
A schweinfurt-i Német Bunkermúzeum a világ legnagyobb, a második világháború és a hidegháború polgári légvédelmét bemutató kiállításának ad otthont. Tavaly Brenneckét és feleségét a múzeumi tevékenységgel végzett önkéntes felvilágosító munkájukért Szövetségi Érdemkereszttel tüntették ki.
Körülbelül tizenkét éve vásárolta meg a házaspár az A8 jelű magasbunkert, amelyből múzeum lett. A második világháború idején 1800 ember talált itt menedéket, a külső falak két-három méter vastagok. „Gyakorlatilag minden tárlatvezetésen felteszik a kérdést: újra aktiválnák-e a bunkert, be lehetne-e ide menni, és milyen lenne, ha bent lennénk?” – meséli Brennecke az Euronewsnak.
„Ez azt jelzi, hogy az emberek félnek, és természetesen foglalkoztatja őket, hogyan tudnák megvédeni magukat, hová tudnának menekülni” – mondja a polgári légvédelem szakértője. Brennecke ugyanakkor hozzáteszi, hogy a megmaradt bunkerek természetesen „a repeszek, a tüzek és az ideiglenesen fellépő gázok ellen” képesek védelmet adni. „Egy mai fegyvertechnika szerinti közvetlen találatnak semmi sem áll ellen” – teszi egyértelművé.
Szövetségi kormány 2007-től leépíti az óvóhelyeket
Ám még az átmeneti védelemhez is felújításokra lenne szükség – ezt Brennecke is hangsúlyozza. A legtöbb vízvezeték ezekben az épületekben az 1960–80-as évekből származik, és az 1990-es évek vége óta nem végezték el rajtuk a karbantartást.
A döntő politikai határozat 2007-ben született: a bunkereket kivonták az úgynevezett „polgári védelmi kötelezettség” alól, így megszűnt karbantartásuk és fenntartásuk. „És ezek az épületek, hogy úgy mondjam, lassan lepusztulnak” – fogalmaz Brennecke. A Német Bunkermúzeumnak otthont adó magasbunkert az államtól vásárolta meg, más létesítményeket leállítottak, átalakítottak, raktárként vagy kulturális térként használnak, vagy teljesen visszabontottak. Ilyen például a berlini Boros-bunker vagy a hamburgi Heiligengeistfelden található, növényzettel benőtt magasbunker. A 2010-es években az volt az uralkodó nézet, hogy a hidegháború vége után nem fenyeget jelentős katonai veszély.
„A hidegháború idejéből származó elképzelés, miszerint kevés, központi óvóhelyet tartunk fenn, a megváltozott helyzetben már nem tartható, és a hidegháború idején is csak a lakosság 2 százalékának biztosított helyet” – indokolta a BBK egyik szóvivője az Euronewsnak.
„Ostobaság volt, könnyelműség. És egyszerűen nem felel meg a polgári lakosság védelmének követelményeinek. Úgy gondolom, a szövetségi kormánynak komolyan el kellene gondolkodnia azon, hogy a még meglévő létesítményeket rendbe hozza, és ismét a polgári védelem szolgálatába állítsa” – zárja gondolatait Brennecke.
A BBK tájékoztatása szerint most indul egy ennek megfelelő folyamat.
A polgári légvédelem szakértője felidézi: a 80-as években még állami támogatás is járt a családi házak és lakóházak bunkerhelyiségeihez. Az állam állítólag a falak többrétegű, métervastag kiépítésének költségeinek akár 30 százalékát is átvállalta. A helyiségeknek a radioaktív anyagok, a lökéshullámok és a gázok ellen is védelmet kellett nyújtaniuk, miközben a mindennapokban raktárként használták őket.
Más európai országok előrébb tartanak
Brennecke és Heyne is arról számol be, hogy látogatóik közül sokan konkrétan készülnek egy új típusú fenyegetésre. Miközben Németország továbbra sem tud egységes óvóhely-koncepciót felmutatni, olyan országok, mint Luxemburg, Hollandia vagy Finnország rendszeres gyakorlatokat tartanak a lakossággal.
A vezetett túrákkal Brennecke házaspárja és a Berliner Unterwelten is fontos felvilágosító munkát végez; ez kiegészíti például a BBK katasztrófahelyzetre való felkészülésről, készletezésről szóló brosúráiban szereplő információkat.
„Számunkra az a fontos, hogy példát mutassunk, és talán ne csak a szövetségi kormányra vagy az államra mutogassunk, hanem a társadalmat is mozgósítsuk” – mondja Heyne a Berliner Unterweltentől az Euronewsnak. Ha bekövetkezne a vészhelyzet, az egyesület tagjai önként vállalták, hogy segítenek az emberek koordinálásában és ellátásában. A tagok körében kezdettől fogva nagy volt a hajlandóság a koncepció támogatására. „Reméljük, hogy lesznek követőink” – teszi hozzá Heyne.