Az izraeli hadsereg pénteken közölte, hogy a Hamásszal kötött fegyverszünet hatálybalépésével megkezdte katonáinak elhelyezését a Gázában megállapodott vonalak mentén. Az IDF megerősítette, hogy továbbra is eltávolít minden közvetlen fenyegetést a térségből.
HIRDETÉS
Az IDF közzétette a visszavonulásról készült felvételeket, további részleteket azonban nem közölt. Steve Witkoff amerikai követ kijelentette, hogy az amerikai hadsereg megerősítette: az IDF ezzel teljesítette a megállapodásban előírt kötelezettségeit.
A Hamász túszainak átadása után Izrael 250 életfogytiglanra ítélt palesztin biztonsági foglyot - köztük számos terroristát - fog szabadon engedni, valamint további 1700 gázai lakost, akiket a két évvel ezelőtti brutális Hamász-támadás és pogrom óta tartanak fogva. A kiszabadított túszokkal várhatóan Trump amerikai elnök is találkozik majd az izraeli törvényhozás, a Kneszet épületében, ahol beszédet mond a történelmi megállapodás megkötése alkalmából.
A visszavonulás nem mindenhol ment simán: volt ahol tűz alá vették az IDF katonáit, az egyezmény életbe lépése előtt néhány órával pedig egy Hamász-mesterlövész lelőtt egy tartalékos izraeli katonát.
A tűzszünet életbe lépése azt is jelenti, hogy innentől fogva a Hamásznak 72 órája van szabadon engedni a még fogva tartott 20 élő izraeli túszt, valamint a 28 halott túsz holttesteit.
Legkésőbb hétfő délig tehát a terrorszervezetnek teljesítenie kell a megállapodás rá eső részét (ez az első fázis, a második az övezet kormányzásáról szóló egyeztetés lesz majd).
Arab jelentések szerint a Hamász megkezdte a halott túszok földi maradványainak összegyűjtését. A terrorszervezet korábban azt közölte a közvetítőkkel, hogy állítólag nem tudja, hol vannak a meggyilkolt túszok holttestei, ami késleltetheti a holttestek kiadását.
A visszavonulás után az IDF továbbra is a Gázai övezet területének valamivel több mint felét, azaz 53 százalékát ellenőrzi, amelynek nagy része városi területeken kívül található - írja a The Times of Israel.
Ez magában foglalja a Gázai övezet teljes határán húzódó pufferzónát, beleértve a biztonsági szempontból kulcsfontosságú Philadelphi-folyosót – az Egyiptom és Gáza közötti határterületet –, valamint Beit Hanoun és Beit Lahiya településeket az övezet északi részén, egy hegygerincet Gázaváros keleti külvárosában, valamint Rafah és Hán Júnisz nagy részét Gáza déli részén.
Az IDF és a Hamász "polgári védelmi ügynöksége" is felhívást tett közzé, amelyben arra kérte a lakosságot, hogy ne menjenek az izraeli erők által a Gázai övezetben elfoglalt területek közelébe.
A bejelentéseket követően Gázából érkező felvételek azt mutatták, hogy több száz ember indult el a part menti al-Rashid út mentén észak felé, Gázavárosba, az enklávé fő városi központjába, amelyet az elmúlt hónapban izraeli támadások sújtottak.
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök tévébeszédében elmondta: kezdettől fogva úgy gondolta, "hogy ha erős katonai nyomást gyakorlunk, és azt erős diplomáciai nyomással kombináljuk, akkor biztosan vissza tudjuk hozni az összes túszunkat. És pontosan ezt tettük".
A miniszterelnök megígérte, hogy a következő fázisokban "a Hamászt lefegyverzik, és Gázát demilitarizálják". Ellenkező esetben a háború visszatérésével fenyegette meg a Hamászt: "Ha ez könnyen megvalósítható, remek. Ha nem, akkor nehezebb úton fogjuk elérni."
Közben kiderült az is, mi motiválhatta a terrorszervezetet, hogy végül belemenjen a túszik szabadon engedésébe: a Walla hírügynökségnek egy, a tárgyalásokról tájékozott magas rangú amerikai tisztviselő elmondta, hogy a Hamászt a közvetítők -Amerika, Katar, Törökország és Egyiptom politikai és hírszerzési vezetői - meg tudták győzni arról, hogy a túszok további fogva tartása nem hogy előny, de tehertétel lesz számukra.
Kushner és Witkoff Egyiptomba érkezve azt látták, hogy a Hamász a túszokat már inkább teherként látja, így a probléma két fázisra osztható: először jönne a túszok szabadon bocsátása, majd utána a háború utáni megállapodások. Ezután viszonylag hamar nyélbe lehetett üti az egyezséget.