Az izraeli miniszterelnök arra adott utasítást, hogy országa erőteljesebben fejlessze a nemzeti hadiipart, és ellensúlyozza a gázai háború miatt elrendelt külföldi korlátozásokat. Az elemzők szerint jórészt képes erre, de engedményeket is kell tennie.
A külföldi fegyverembargókkal szembesülve Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök felszólította Izraelt, hogy váljon sokkal önállóbbá a hazai védelmi termékek terén. Országa stratégiai arculatát „szuper Spártaként” jellemezte.
Az elemzők szerint Jeruzsálemnek többféle lehetősége is van a szuverén védelmi ipar fejlesztésére, de egyértelmű korlátokkal is szembesülnie kell, és politikai engedményekre is kényszerülni fog.
„Izrael nem lesz teljesen független, miként egyetlen ország sem az, beleértve az Egyesült Államokat vagy Kínát is” – mondta Jaakov Amidror, aki korábban Netanjahu nemzetbiztonsági tanácsadója volt. „Például nem fog F-35-ösöket vagy tengeralattjárókat gyártani, viszont képes lesz függetlenedni a lőszer és az alkatrészek tekintetében”.
A szuverén fegyveripar kedvező kilátásait támasztja alá a páncélosok terén a mesterséges intelligencia vezérelte Merkava Mk4 (Barak), amely meglepő tehcnikai újdonságokkal szolgált a szakértőknek, de még inkább azzal, hogy fő alkatrészei hazai gyártásúak (tűzvezetés, elektronika, kommunikáció).
A fegyver részletei annyira titkosak, hogy Izrael eddig csak a Fülöp-szigeteknek és két meg nem nevezett országnak adott el belőle, de azt is szigorú biztonsági feltételekkel.
Jóval ismertebb tény, hogy Izrael a piacvezetők között van a többrétegű légvédelemben, amelyet olyan európai NATO-tagok is vásárolnak, mint Németország és Finnország (Arrow 3, David"s Sling), legújabban pedig a lézerfegverek terén került a világelső helyre.
A szárazföldi haderő lehet független, de a légierő és a haditengerészet már nem
Eran Lerman, az izraeli miniszterelnöki hivatal nemzetbiztonsági tanácsának korábbi külpolitikai tisztviselője megjegyezte, hogy „van értelme alternatívákat találni a problémás ellátási láncokra, de nyilvánvaló hiba volt ezt Spárta vörös harci köpenyébe beleburkolni”.
Yaakov Katz, a Shadow Strike című katonai könyv szerzője egyetért azzal, hogy Izraelnek nagyobb önellátásra van szüksége, de ez nem lesz lehetséges olyan platformok esetében, mint a harci repülőgépek. Az izraeli légierő (IAF) fontosabb egységei amerikai eredetűek (F-15, F-16, F-35), és az Egyesült Államoktól származó alkatrészek és szoftverfrissítések nélkül Izrael nem lesz képes repülni. Ennek folytán nem lesz képes csapásokat mérni sem, és stratégiáját kénytelen lenne a védekezésre építeni.
Bár a függetlenség fontos, az elkövetkező évtizedekben mindkét amerikai kongresszusi párt támogatását meg kell tartani, ami már nem katonai, hanem politikai kérdés, mondja a szakértő. (Az időtartam megjelölése arra is utal, hogy a kapcsolat akkor is életbevágó marad, amikor Netanjahu már rég nem lesz miniszterelnök.)
A függőség vonatkozik az izraeli haditengerészet német gyártmányú tengeralattjáróira is (Dolphin-osztály), melyekből jelenleg 5 hajózik nemzetközi vizeken, főként a kelet-mediterrán térségben. Alkalmanként a „delfinek” feltűnnek a Vörös-tengeren is, kiegészítve a jemeni húszik elleni támadó műveleteket.
Izrael gyárt gyors rakétahajókat, parti járőrhajókat és offshore-korvetteket, de a nagyobb csatahajók és tengeralattjárók külföldi építésben készülnek, elsősorban Németországban, az USA-ban és korábban Franciaországban.
Mennyire fájnak Izraelnek a külföldi megszorítások?
Izraellel szemben eddig csak Spanyolország és Szlovénia rendelt el teljes körű fegyver-export tilalmat, míg más országok intézkedései részlegesek (licencek befagyasztása, bizonyos kategóriák tiltása), nem teljes embargók. Így például Olaszország, Kanada, Japán, Belgium, Németország, Hollandia korlátozott tilalmat hirdetett meg, vagy helyezett kilátásba. Ezeknél a tiltásoknál megfigyelhető, hogy kifejezetten politikai célzatúak és a gázai háborúhoz kapcsolhatók.
Egyes korlátozó inkább jelzések Jeruzsálem felé a palesztinok érdekében, de nem jelentenek meghatározó katonai hátrányt.
Tipikus példa erre a német álláspont, amely csak a Gázában gyilkos céllal felhasználható eszközökre korlátozódik. Japán esetében egyes vállalatok, mint például Itochu cég függesztette fel az együttműködést az izraeli Elbit Systems-szel, miközben a tokiói kormány tárgyalásokat folytat izraeli drónok és egyéb rendszerek megvásárlásáról.
Az embergós fenyegetések közül leginkább az F-35 lopakodó vadászokat érintő korlátozások számítanak valóban kellemetlennek, lévén szó máshonnan nehezen beszerezhető alkatrészekről és karbantartásól. Ugyanakkor ezek az intézkedések erősen függenek az Egyesült Államok magatartásától is.
Ennek magyarázata az, hogy az F-35-ös „ökoszisztémáját” az Egyesült Államok szigorú export- és ellenőrzési rendszere tartja egyben, így a kritikus alkatrészek, szoftverek és a logisztikai rendszer amerikai felügyelet alatt áll. Ezért egy európai ország helyi tilalma önmagában nem elég ahhoz, hogy valóban leállítsa a gépek ellátását. Washingtoni engedélyre van szükség ahhoz, hogy bárki módosítson az érzékeny elemekhez való izraeli hozzáférésen, és a dolgok jelen állása szerint ilyen engedélyt nem fog kapni egyetlen szövetséges sem.
A lőszerek terén az izraeli ipar képes sok hagyományos készlet előállítására, de néhány speciális robbanóanyag és gyújtó esetében továbbra is külső komponensekre szorulhat. Mivel létezik erre egy széles nemzetközi beszállítói hálózat, ilyen eszközöket egy sor német, finn, amerikai, norvég, lengyel cégtől is beszerezhet, tehát potenciális pótlási lehetőségek mindig akadnak.
A légvédelmet illetően Izrael gyakorlatilag már most önellátónak tekinthető, noha az amerikai függés továbbra is fennáll. Ugyanez vonatkozik a katonai és titkosszolgálati felderítő rendszerekre, amelyeket Izrael széles körben árul a nemzetközi piacon.
Izrael keresi a köztes megoldásokat
Az F-35 esetében például a IAF engedélyt kapott arra, hogy a vadászgép szoftverét a sajátjával cserélje fel, amit az USA senki másnak nem tett lehetővé. Ez olyan előnnyel jár számára, hogy adott esetben az amerikai hadvezetés nem tudja használni a szakpolitikai pletykákban emlegetett „gyilkos gombot”, amely a szoftverbe építve meg tudja bénítani a gép mozgását.
A németektől rendelt tengeralattjárók esetében is vannak kiskapuk. A Bundeswehr már korábban engedélyezett Izrael által kért módosításokat a járművön, az újabbakat pedig eleve úgy tervezik, hogy a vásárló beavatkozhasson a jármű szoftverébe, és módosíthasson a fegyverzeten is. A ThyssenKrupp Marine Systems már épülő Drakon típusa már izraeli felügyelet alatt történik, azaz a vevő mondja meg, hogy mit kér.
Embergót kerülő módszer az olyan hosszú távú szerződések megkötése, amit Izrael már korábban is alkalmazott. Ennek lényege a pillanatnyilag szükségesnél nagyobb mennyiségek lekötése és előzetes kifizetése, amivel olyan tartalék pufferek jönnek létre, amelyekhez Izrael akkor nyúl, ha az ellátási lánc komolyabban sérül.
Eszköz lehet a beszállítói kör diverzifikálása és a kooperáció külföldi gyártókkal, beleértve licencek megszerzését, vagy közös gyártást baráti országokban. További módszer az a kereskedelmi manőver, ami a szövetségeseknél tárolt amerikai eszközökhöz, pótalkatrészekhez) való hozzáférést biztosítja.
Végül Izrael azzal is él, hogy a védelmi ipar exportbevételeit használja stratégiai „biztosítékként”. Ez a politika részben megmagyarázza, miért képes a rendszereit rugalmasan átalakítani a sokirányú külpolitikai nyomás ellenére is.
A „kék-fehér” iparág
Eközben az izraeli védelmi cégek rekordméretű exportértékesítést könyveltek el, a Hamász elleni folyamatos háború ellenére is. Izrael helyi védelmi szerződésekbe is befektetett, amit „kék-fehér” iparágaknak nevez, a „gyártási függetlenség” megteremtése érdekében. Ebbe a körbe a lőszergyártástól a páncélosok javításáig és gyártásáig egy sor katonai szolgáltatás belefér.
Az önellátási törekvések része az izraeli Nemzeti Fegyverzeti Tanács létrehozása is. Amir Baram, a védelmi minisztérium főigazgatója kijelentette, hogy az új testület „drámai módon felgyorsítja majd a harmad- és negyedfokú fenyegetésekre való felkészültségünket. Egyetlen asztal körül lesz ott az összes érdekelt fél: a védelmi vezetés, a pénzügyminisztérium, a hadügy K+F igazgatósága, a védelmi ipar, és további releváns szervezetek”.
Izrael reménykedhet, hogy egy gázai békeszerződés után a politikai alapú nyugati korlátozások enyhülnek. Ám ha nemzetközi jogi elmarasztalások születnek, fennmarad az erős NGO-nyomás, vagy akár a Hamász közvélemény-befolyásoló képessége is tovább működik, akkor a donorok fenntarthatják a tiltásokat.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy még egy formális béke sem garantál automatikus normalizálódást, mert a gázai konfliktust kiváltó tényezők tovább létezhetnek.