A német kancellár elnökválasztási kampányának jelentős része szólt arról, hogy megoldja a szociáldemokrata vezetés idején elhatalmasodó német iparválságot. Friedrich Merz eddig erre nem volt képes.
HIRDETÉS
Friedrich Merz azzal az ígérettel került kancellári székbe, hogy gyorsan véget vet a német iparválságnak. Nem csak a világgazdaság átrendezése, de a német gazdaság alapvető kiegyensúlyozatlansága is hozzájárult a törékeny helyzethez, amiben ezt kellett ígérnie. A válsághelyzetből politikai és gazdasági okok miatt a konzervatív kancellár egyelőre nem tudta kirángatni Németországot, elégedetlenségüknek pedig a gazdasági szereplők is egyre inkább hangot adnak.
A német gazdaság motorjának számító iparvállalatok nagyarányú elbocsátási hullámba kezdtek: a munkanélküliek száma pedig augusztusban elérte a 3,02 millió főt, ami tízéves csúcs. Két egymást követő visszaesés után a közgazdászok azt prognosztizálják, hogy az idei évben minimális gazdasági növekedés várható. A vállalatok német vezetés felé támasztott bizalma tovább csökken.
Merz számára az jelenti a legfőbb kihívást, hogy nincs lehetősége átvinni a politikai rendszeren azokat az átfogó reformokat, amelyek egy gyors gazdasági fordulatot eredményeznének, és amit a kampányában megígért. Az egyetlen kézzelfogható és rendszerszintű intézkedés, amit kezdeményezett, azt Merz még Olaf Scholz kancellárságának idején kezdeményezte.
A német "adósságfék"
Idén márciusban az CDU/CSU, az SPD és a Zöldek nagyszabású hitelfelvételt szavaztak meg a Bundestagban. A döntés értelmében a kormány 500 milliárd eurós különalapot hozott létre, amelyet infrastrukturális és védelmi beruházások fejlesztésére, illetve a klímasemlegesség elérésére fordítanak 2045-ig. Azért szavazták ezt meg, hogy a beruházások révén fellendítsék a gazdaságot, a NATO kötelezettségeket teljesítsék, és az orosz agresszióval szemben az ország védelmi képességét megerősítsék.
A szakértők szerint az intézkedés önmagában nem elegendő a mélyebb szerkezeti problémák kezelésére. A német gazdaságkutató intézetek előrejelzése szerint a program hatására 2026-ban 1,3%-os, 2027-ben pedig 1,4%-os gazdasági növekedés várható.
„A német gazdaság továbbra is ingatag alapokon áll” – közölte Geraldine Dany-Knedlik, a Német Gazdaságkutató Intézet munkatársa. „A következő két évben ugyan fellendülés várható, a fennálló strukturális gyengeségek miatt a növekedés hosszú távon nem lesz fenntartható” – tette hozzá.
A jelenlegi gazdasági nehézségekért nem lehet egyértelműen a Merz-kormányt okolni. A kormány ugyanis kénytelen olyan, részben tőle független és régóta fennálló strukturális problémákkal. Ilyenek például az amerikai elnök által kezdeményezett vámháború, a magas energiaárak, a kínai verseny erősödése, és az a társadalom elöregedése.
Ennek ellenére Friedrich Merznek számolnia kell politikai következményekkel, hiszen a kormánnyal szembeni elégedetlenség nő. Egy friss felmérés szerint a németek mindössze 26%-a elégedett a politikai vezetés teljesítményével.
A konzervatívok elsőszámú politikai ellenfele, egyben a legnagyobb ellenzéki párt a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) egyre élesebben bírálja a kancellárt elsősorban a gazdasági helyzet és az államadósság növelésével megkísérelt gazdaságélénkítő intézkedései miatt. „Ön lesz a Német Szövetségi Köztársaság történetének legnagyobb csődjét okozó kancellárja” – fogalmazott az AfD társelnöke, Alice Weidel korábban.
A párt stratégiája sikeresnek tűnik: a Politico közvélemény-kutatása szerint szeptemberben az AfD támogatottsága először haladta meg a CDU/CSU pártszövetségét.
A reformok ősze?
A konzervatív politikus tisztában van az ipari szereplők növekvő aggodalmával, és úgy tűnik, felismerte, hogy hatalmi kilátásai a gyors intézkedéseken múlnak. Kancellársága első hónapjaiban Merz elsősorban külpolitikai kérdésekre összpontosított, most a belpolitikai ügyek kerülnek előtérbe. A közelmúltban több magas szintű egyeztetést tartott gazdasági szereplőkkel, és közvetlenül is foglalkozni kezdett a romló gazdasági helyzettel.
„Évek óta nem tapasztaltunk valódi növekedést” – mondta egy a kereskedelmi kamara tagjaihoz intézett beszédet. „A javulás felé vezető első lépés az, hogy felismerjük, hogy nem csupán átmeneti gazdasági visszaeséssel, hanem strukturális növekedési válsággal állunk szemben” – hívta fel a figyelmet.
A strukturális problémák megoldására az őszre egy átfogó reformprogramot jelentett be. A konzervatív tábor egyes tagjai a szóban forgó intézkedéscsomag időszakát „a reformok őszének” nevezték el. Nehezítő tényező, hogy Merz koalíciós kormányt vezet, amelyben a konzervatív CDU/CSU és a szociáldemokrata SPD különösen lassan képes döntést hozni minden kérdésben. A miniszterek jelenleg kisebb léptékű intézkedésekről tárgyalnak, amelyek a szociálpolitikát érintik: ilyen a tartós munkanélküli segélyek csökkentése és a nyugdíjasok munkavállalásának ösztönzése.
A legátfogóbb és legérzékenyebb reformokra – például a nyugdíjrendszer szerkezeti átalakítására vagy az alkotmányos kiadások korlátozására – vonatkozó javaslatokat szakértői bizottságokra bízták. Ez tovább csökkenti az esélyét annak, hogy gyors, átfogó változtatások történjenek. A bizottsága munkák lassúságát a testületek azzal indokolják, hogy a kérdések, amiben döntési jogot kaptak összetettek és bonyolultak.
Merz mindeközben további magas szintű egyeztetésekről is nyilatkozott, köztük egy kétnapos koalíciós csúcstalálkozóról, amit Berlin külvárosában rendeznének meg. A találkozó fő témája a versenyképesség lesz. A kormány és a nehézségekkel küzdő autó- és acélipar képviselőinek együttes tárgyalását is valószínűsítette. A héten a kancellár mindemellett egy külföldi befektetésekért felelős biztost is kinevezett, akinek az egyik első lépése volt, hogy egy befektetői konferencia megszervezését kezdeményezte.
Az üzleti szereplők szerint egyre fogy az idő a reformok megvalósítására.
Imbolygó gazdaság, ingó politikai hatalom
A legőbb oka Merz korlátozott lehetőségeinek az, hogy politikailag gyenge. Ez már megválasztása idején várható volt, tekintettel arra, hogy csak másodszor sikerült magát elfogadtatni kancellárnak, illetve hogy az AfD példátlanul megerősödött kancellársága első időszakában. A politikai szélsőségek erősödésével a kormánykoalíció az egyik legszűkebb parlamenti többséggel rendelkezik a huszadik század közepe óta.
Nem véletlen, hogy megválasztása idejével szinte egyidőben elfogadtatta az 500 milliós gazdaságélénkítő csomag javaslatát. Ekkor még az ország centrista pártjai rendelkeztek a kétharmados többséggel az alkotmány módosításhoz, miközben a korábbi kormány még hatalmon volt. Egy olyan egyszeri politikai helyzet volt akkor.
A szakértők szerint a legnagyobb probléma az, hogy a már elfogadott reformok valószínűleg nem elegendőek a tartós gazdasági növekedés fenntartásához.
Szerintük nagy kérdés, hogy Németország védelmi kiadásainak növekedése mennyiben ösztönözheti a gazdasági növekedést. A mannheimi egyetem egy kutatása szerint rövid távon minden egyes, a védelmi kiadásokra fordított euró mindössze 50 centnyi plusz gazdasági aktivitást generál, hosszabb távú jóslatokba pedig egyelőre képtelenség belemenni, állítják.
„Azt állítani, hogy ez a fellendülés receptje, gazdasági szempontból túlzás” – mondta Tom Krebs, a mannheimi kutatók egyike. „Nem lehet annyi tankkal kompenzálni minden problémát, ami most az ipari szektorban jelentkezik” – tette hozzá.
Bár az infrastruktúra-beruházások nagyobb gazdaságélénkítő hatásokkal bírnak, az 500 milliárd eurós csomag önmagában nem elegendő ahhoz, hogy jelentős növekedés induljon be, mivel az 12 évre van elosztva, és sok múlik, hogy hogyan használják fel. Nem mondom, hogy semmit nem jelent, de jóval kisebb jelentőségű, mint amit az emberek gondolnak róla, állítja a kutató.
Mint azt Krebs elmondta: szükség lenne értelmes és stratégiai iparpolitikára, de nincs ilyen terv.