25 éve, 2000 augusztusában robbant fel az orosz atomtengeralattjáró. Putyin még csak pár hónapja volt elnök, nagyot hibázott, amikor nem mutatott együttérzést az áldozatok hozzátartozóival. A hibát erővel kompenzálta. Hogyan vetett véget az orosz sajtószabadságnak a Kurszk katasztrófája?
HIRDETÉS
2000. augusztus 12-én elsüllyedt az orosz Kurszk rakétahordozó atom-tengeralattjáró a Barents-tengeren. A katasztrófában a legénység minden tagja, 118 ember meghalt. A Kurszk elsüllyedése volt az első súlyos válság a májusban beiktatott Vlagyimir Putyin első elnöksége alatt. A tragédia ügyének kezelése: a sikertelen mentési kísérletek, a külföldi segítség visszautasítása, a titkolódzás és folyamatos hazudozás, végül az elnök részvétlen magatartása nem csak foltot ejtett Putyin macho, határozott vezetői imázsán, de felgyorsította az autokrácia megszilárdulását is Oroszországban.
A katasztrófa
2000. augusztus 12-én, 11:27-kor, a Kurszk atom-meghajtású tengeralattjáró fedélzetén a matrózok betoltak egy gyakorló torpedót az egyik vetőcsőbe. A flotta büszkesége épp egy támadásra készült az utóbbi tíz év legnagyobb tengeri hadgyakorlatán.
34 másodperccel később egy, a Richter-skála szerint 1.5-ös erősségű földrengést észleltek a norvég szeizmológiai figyelőállomások, mert a gyakorlótorpedó felrobbant. A torpedóteremben mindenki meghalt. Az iszonyatos tűzben 2 perc 15 másodperc múlva újabb robbanás történt. A második detonáció 250-szer erősebb volt, mint az első, és egy 4.4 erősségű földrengésnek felelt meg. Ekkor hét db. harci torpedó, robbanófejjel együtt robbant fel.
A Kurszk az első robbanás után 4 perccel lesüllyedt a tengerfenékre, és az orra mélyen az iszapba fúródott. A tengeralattjáró legtöbb rekeszében mindenki meghalt. A leghátsó részen, a reaktorok után térben, a kilencedik rekeszben azonban 23 ember gyűlt össze. Dmitrij Kolesznyikov másodkapitány a sötétben, ceruzával írni kezdett egy darab papírra, amit a zsebében talált.
„Sötét van itt az íráshoz, de megpróbálom vakon. Úgy tűnik, nincs esélyünk, talán 10-20%. Reméljük, legalább ezt elolvassa valaki. Üdvözlet mindenkinek, nem kell kétségbeesni. Kolesznyikov”
A hivatalos vizsgálati jelentés szerint ők hat óra múlva haltak meg, amikor valaki véletlenül a vízbe ejtett egy oxigéngenerátort, és a kémiai reakció tüzet okozott. Nem hivatalos információk szerint Kolesznyikov augusztus 15-én, tehát három nap múlva jegyezte le az utolsó mondatait a papírlapra.
Szánalmas kísérletek a mentésre
Az orosz tengeralattjárók és hajók természetesen észlelték a robbanásokat, ennek ellenére egyetlen orosz tiszt sem gondolta, hogy baj történhetett. A parancsnokság csak augusztus 12-én 18:00-kor kezdett gyanakodni, mert ekkor kellett volna bejelentkeznie a Kurszknak rádión. Vjacseszlav Popov admirális, az Északi flotta parancsnoka, aki a Pjotr Velikijről irányította a hadgyakorlatot, nem fújt riadót, mert a zászlóshajó kommunikációs berendezései gyakran elromlottak. Popov azt hitte, hogy ezúttal is a rádió hibája miatt nem sikerült felvenni a kapcsolatot a tengeralattjáróval.
A parancsnok végül csak 23:00-kor hirdetett vészhelyzetet, mert ekkor már nem lehetett úgy tenni, mintha semmi nem történt volna.
Alekszandr Nyikityin tengeralattjáró kapitány szerint ez a szovjet időket idézte.
„A szokásos tehetetlenség miatt nem történt semmi az első napokban. Azt várták, hogy a Kurszk az előre kijelölt időben bejelentkezik majd, és helyzetjelentést ad. Hiába volt a két robbanás, csak vártak, mert ez volt az előre megírt forgatókönyvben.”
A mentőakciót végül még aznap éjjel megindították, de a Rudnyickij mentőhajó csak másnap délután találta meg a Kurszkot a tengerfenéken, mert a tengeralattjáró automatikus vészjelző bójái nem működtek. Vészhelyzetben ezeknek kellett volna automatikusan a felszínre emelkedniük és folyamatos SOS-jelzést adniuk rádión, de az előző évben deaktiválták a bójákat, nehogy véletlenül működésbe lépjenek, amikor a Kurszk amerikai hajók közelében hajózott.
A Rudnyickijről augusztus 13-án délután 16:15-kor bocsátották vízre az első mini-tengeralattjárót, az AS-34-et. A jármű azonban vészhelyzetet jelentett és 18:32-kor a felszínre emelkedett, mert mint kiderült, nekiütközött a Kurszk hajócsavarjának és súlyosan megsérült.
A következő két napban érkezett még egy mini-tengeralattjáró. A három kis mentőjármű több merülésen több órát töltött a tengerben. Az egyik műveletben meg sem találták az elsüllyedt Kurszkot. Több másikban sikertelenül próbáltak rácsatlakozni a Kurszk mentőnyílására. A később ideszállított AS-36-on szivárogni kezdett egy szelep, ezért rövid időre lesüllyedt a tengerfenékre – mint a Kurszk –, és csak vészemelkedéssel tudott a felszínre keveredni. Ott pedig csak az utolsó pillanatban sikerült ráakasztani egy daru drótkötelét, mielőtt végleg elsüllyedt volna a személyzetével együtt.
Nyilvánvaló volt, hogy az orosz haditengerészet nem képes megoldani a feladatot.
Visszatértek a glasznoszty előtti idők: tagad a flotta és a kormány
Popov tengernagy a katasztrófa éjszakáján, éjfél körül értesítette a Kremlt a balesetről. Igor Szergejev védelmi miniszter azonban nem akarta felébreszteni Vlagyimir Putyint, ezért csak vasárnap reggel 07:00-kor jelentette a Kurszk elsüllyedését. A frissen beiktatott elnök épp megkezdte a nyaralását Szocsiban. Putyin a hír hallatán nem tért vissza Moszkvába, hanem ott maradt a legismertebb és legnagyobb Fekete-tengeri nyaralóhelyen.
Popov vasárnap már tisztában volt azzal, hogy elsüllyedt az orosz flotta büszkesége, mert a mini-tengeralattjárók lefilmezték a Kurszk iszonyatos sérüléseit. A tengernagy az első nyilatkozatában azonban erről egyetlen szót sem szólt, hanem a hadgyakorlat sikeréről áradozott.
A vigyajevói tengeralattjáró bázison, a Kurszk anyakikötőjében hamar elterjed a baleset híre. Délelőtt már megjelentek a bázison a Kurszk tengerészeinek feleségei és rokonai, akik abban reménykedtek, hogy csak kisebb incidens történt az elsüllyeszthetetlen tengeralattjáróval, és rádióproblémák miatt nem jelentkezik. A helyettes bázisparancsnok letagadta előttük a katasztrófát és hazaküldte őket.
Az orosz kormány harmadnap, tehát augusztus 14-én, hétfőn ismerte el, hogy baleset történt. Az újságíróknak tálalt történet szerint vasárnap kisebb meghibásodás történt a Kurszkon, amely leült a tengerfenékre. A flotta szóvivője, Igor Digalo ezzel nyugtatta a közvéleményt:
Sikerült helyreállítani a kommunikációt a Kurszkkal. Kapcsolatban vagyunk a legénységgel. Minden tengerész életben van a tengeralattjárón, amely a felszínről kap oxigént és elektromos áramot, amíg a hibát el nem hárítják. Mélytengeri búvárok egy búvárharangon keresztül juttatnak élelmet nekik.
A valóságban azonban Oroszországnak nem volt búvárharangja, és ekkor még nem küldtek oda olyan speciálisan képzett búvárokat sem, akik a tengerfenéken tudtak volna dolgozni.
Popov admirális is újra nyilatkozott, és állította, hogy szó sem volt robbanásról a Kurszkon, a tengeralattjáró burkolata sértetlen.
Augusztus 15-én, kedden az orosz haditengerészet létrehozott egy információs segélyvonalat a hozzátartozóknak, de eltitkolták a legénységi névsort a családtagok elől. Így senki nem tudta, hogy a rokona az elsüllyedt tengeralattjárón van-e, vagy csak nem tud hazatelefonálni a szokásos, szovjet típusú titkolózás miatt. Két nappal később egy orosz lap közölte a névsort, miután 440 fontnyi rubellel lefizetette a flotta egy tisztjét.
Augusztus 16-én, szerdán az orosz haditengerészet még mindig azt állította, hogy a Kurszk matrózai kopogtatva jeleznek a tenger fenekéről. A flotta főtisztjei ekkor úgy tájékoztatták Vlagyimir Putyint, lehetséges, hogy egy amerikai vagy brit tengeralattjáró ütközött a Kurszknak, és ez okozta a katasztrófát. Alekszandr Nyikityin kapitány így vélekedett erről:
Ilyenkor azonnal bűnbakot kell találni. Kell egy külső tényező, sosem belső, aki elkövette a hibát. Ezért ezzel foglalkoztak az admirálisok – gyorsan kitalálni egy teóriát. Így keletkezett a magyarázat, hogy egy amerikai vagy brit tengeralattjáró behatolt az orosz felségvizekre, összeütközött a Kurszkkal, amely elsüllyedt, a másik pedig elmenekült. Így őrizheti meg a pozícióját, a rangját és a fizetését minden vezető tiszt, márpedig semmi más nem számít számukra.
A nyugati és a szovjet/orosz tengeralattjárók valóban többször összeütköztek a hidegháború idején, és utána is, de egyetlen ilyen karambol sem okozott végzetes sérülést, pláne nem a fegyverzet felrobbanását.
Oroszország több napig visszautasította a nyugati országok a segítségét
A Memphis amerikai vadász-tengeralattjáró, amely 40 kilométer távolságról figyelte a Kurszkot a hadgyakorlaton, a robbanások után azonnal jelentette a katasztrófát a saját parancsnokságának. A jelentés aznap, augusztus 12-én délután már William Cohen védelmi miniszter és Sandy Berger nemzetbiztonsági főtanácsadó asztalán volt. Washington ekkor értesítette a legfontosabb európai szövetségeseket: az Egyesült Királyságot, Franciaországot, Németországot, Olaszországot és Norvégiát. A hírt Izrael is megkapta – vagy saját forrásból értesült róla. Mindegyik kormány külön-külön felajánlotta a segítéségét Oroszországnak, de a Kreml elutasította a felajánlást.
Vlagyimir Putyin végül a katasztrófa után négy nappal, augusztus 16-án, szerdán beszélt telefonon Bill Clinton amerikai elnökkel, aki rábeszélte, hogy fogadja el a külföldi segítséget. Az orosz kormány másnap bejelentette, hogy Nagy-Britanniától és Norvégiától számít búvárokra és felszerelésre, de az amerikaiak által felajánlott mélytengeri mentő-tengeralattjáró bevetését visszautasította.
Bill Clinton egy brit dokumentumfilmben később erről azt mondta, hogy Putyin tudatosan akadályozta a mentőakciót.
Tudta, hogy ha lemennek oda az embereink, óhatatlanul látni fognak olyat, aminek ők, az oroszok nem örülnek.
Augusztus 18-án, pénteken megérkeztek a norvég és brit búvárok. Másnap, befutott a Normand Pioneer nevű norvég hajó, a fedélzetén az LR5 brit mini-tengeralattjáróval. Augusztus 20-án, vasárnap a norvégok lebocsátottak egy víz alatti robotot a Kurszkhoz, amely egyértelművé tette, hogy a tengeralattjáró testének elülső 18 méteres szakasza teljesen megsemmisült.
Az orosz kormány korlátozta a nyugati búvárok munkáját
A britek és norvégok hamar azzal szembesültek, hogy nem dolgozhatnak a Kurszkon a saját szakmai meggyőződésük szerint. Az orosz kormány utasítására az Északi flotta parancsnoka megtiltotta nekik, hogy a Kurszk elülső, kb. 70 méter hosszú részéhez merüljenek. Itt, a hajótest két oldalán helyezték el azokat a cirkálórakétákat, amelyek hagyományos, de akár 500 kilotonnás atomrobbanófejjel is felszerelhetők voltak, hogy képesek legyenek megsemmisíteni az amerikai repülőgép-hordozókat. Ezeket nem volt szabad megpillantaniuk a nyugati mentőknek. Csak a leghátsó részhez, a kilencedik rekeszhez mehettek, ahova Kolesznyikov másodkapitány és 22 társa menekült a robbanások után.
A Kurszk vészkijáratának külső ajtaját augusztus 21-én, hétfőn sikerült kinyitnia egy norvég csoportnak. A zsilipkamrát elárasztva találták. Ilja Klebanov miniszterelnök-helyettes ekkor azt nyilatkozta, lehetséges, hogy egy matróz életben van a légzsilipben. A norvég csoport közölte, hogy ők nem mondtak ilyet, és lehetetlen, hogy túlélőt találjanak a zsilipben, miután már kinyitották a külső ajtót.
A búvárok még aznap kinyitották a kamra belső ajtaját is. A kilencedik rekeszbe leeresztett kamera igazolta, hogy Kolesznyikov és társai meghaltak.
Az orosz kormány csak azt engedélyezte a nyugati búvároknak, hogy lyukat vágjanak a Kurszk héjazatába, de a tengeralattjáróba csak orosz búvárok mehettek be. Ők összeszedték az összes titkos iratot, amit csak találtak, és 12 holttestet is a felszínre vittek.
Hogyan kezelte a válságot Putyin?
A tengeralattjáró elsüllyedése nem csak megrázta Oroszországot, de át is formálta. Vlagyimir Putyin elnökségének első krízise megmutatta Putyin személyiségének addig rejtett jellemzőit. Az elnök informális öltözetben, lebarnulva, empátia nélkül, szinte gondtalannak mutatkozva szerepelt a sajtóban, ami felháborította a közvéleményt. Az akkori amerikai elnök így beszélt erről az időszakról.
Amikor Putyin elnök lett, őszintén hittem abban, hogy érdemes segíteni őt, hogy Oroszország demokráciává válhasson. Nagy potenciált láttam benne. Hittem abban, hogy a vezetésével nyitottabb lehet Oroszország, és jobban kapcsolódhat a világhoz. Putiynnak azonban más tervei voltak, ahogy ez akkor ez kiderült.
Putyin augusztus 16-án, négy nappal a Kurszk elsüllyedése után szólalt meg először az ügyről. Az orosz társadalom négy napon át egyetlen szót sem hallott az államfőtől a tragédiáról. Az elnök azt mondta, hogy kritikus fontosságú a legénység megmentése, és hogy mindent megtesznek azért, hogy eljussanak a Kurszkhoz. Arról nincs információ, vajon tudta-e Putyin, hogy a mentőakció reménytelen, vagy hogy őt is félrevezette Popov tengernagy.
Augusztus 18-án Putyin azt nyilatkozta, hogy semmit nem változtatott volna a helyzeten a nyugati segítség korábbi elfogadása, mert a rossz idő hátráltatott minden mentési kísérletet.
Augusztus 21-én egy kormányülésről szóló tévétudósításban azt lehetett látni, hogy Putyin nem visel fekete nyakkendőt, holott ekkor a tévéhíradók már gyászzenével kezdődtek.
Az elnök szigorúan ellenőrzött körülmények között hajlandó volt találkozni a hozzátartozókkal
Vlagyimir Putyin augusztus 22-én, 10 nappal a tragédia után találkozott a családtagokkal a Kurszk kikötőjében. Kb. 300 hozzátartozó és 350 helyi lakos vehetett részt a helyőrségi művelődési otthonban tartott rendezvényen. A helyiek azért mehettek be, mert a bázison, a Kurszk körül dolgoztak. Az eseményt a Kreml megpróbálta olyan szorosan ellenőrizni, amennyire csak lehetett. A tévécsatornák közül kizárólag az RTR stábját engedték be. A csatornának el kellett fogadnia, hogy a képanyag szerkesztéséről a Kreml dönt majd, és azt is, hogy csak felvételt készíthettek, élőben nem közvetíthették a tájékoztatót. Az orosz kamera képeit egy, a német RTL televízió társaságtól bérelt közvetítőkocsiban rögzítették. A nyersanyagot a rendezvény után azonnal elvitték az RTR központjába, de az orosz kormány nem tudta, hogy német televíziósok készítettek egy másodpéldányt is. A lapok tudósítóit kizárták az eseményről, de két újság, a Kommerszant és a Nyevaziszimaja Gazeta riporterei családtagnak mondták magukat, és bejutottak a terembe.
Putyint váratlanul érte a családtagok indulata
Ezen az eseményen Vlagyimir Putyint láthatóan sokkolta a több száz ember fájdalma, és a kormány hazugságaiból fakadó indulata. Az anyák, apák, rokonok felálltak és kiabálva kérték számon, hogy miért kellett annyi zavaros információt kapniuk a szerettük sorsáról. Ilyen mondatokat lehetett hallani:
Ön szerint élnek még a tengerészek? Miért kellett megölni a fiainkat? Amikor hazahozzák őket, életben lesznek vagy holtan kapjuk vissza őket? Mikor fogja megbüntetni a felelősöket?
Amikor Putyin azt mondta, hogy Vlagyimir Kurojedov admirális, az orosz flotta főparancsnoka a legelső pillanatban, már augusztus 16-án elfogadta a felajánlott nyugati segítséget, a családtagok belefojtották a szót a kiabálásaikkal:
Nem mond igazat! A sajtó már megírta, hogy két nappal korábban történt, csak maguk nem fogadták el!
A csaknem 10 óra hosszú találkozó vesszőfutás lett Vlagyimir Putyin számára.
A beinjekciózott anya
Azt, hogy mi vár az orosz demokráciára, Nagyezsda Tilik esete mutatta meg. Az anya Szergej fia halála miatt szinte önkívületben kiabált Putyinnak, Klebanovnak és a főtiszteknek:
A legjobb, ha most főbe lövik magukat, mert nem fogjuk engedni, hogy ilyen emberek éljenek!
A tévéfelvételen látni lehet, ahogy a kétségbeesett nőt tisztek veszik körbe, hogy elcsendesítsék. Az anya azonban nem hagyja abba a kiabálást. Ekkor egy civil ruhás ápolónő jelenik meg mögötte, a kezében egy fecskendő van, és beadja neki a nyugtatóinjekciót. Pár pillanat múlva az anya elhallgat és összeroskad. Ezt a képsort ekkor nem közölte az orosz média, de a külföldi igen. Az alábbi videó rossz minőségű, de egyértelmű, mi történik a felvételen:
A példátlan eset rossz ómennek bizonyult a független média számára.
Putyin lecsap a sajtóra
Az orosz média megelőzte a kormányt a tájékoztatásban, részletesen beszámolt a Kurszk tragédiájáról, és szembesítette a Kremlt azzal, hogy hibát hibára halmozott – nem csak a katasztrofális válságkezeléssel, de a mentés totális kudarcával kapcsolatban is. A beszámolók tehetetlennek írták le az orosz haditengerészetet és bírálták Putyint, amiért hidegen és empátia nélkül szerepelt a krízis napjaiban.
Vlagyimir Putyin már a családtagokkal való találkozáskor a médiát hibáztatta a rossz hivatalos tájékoztatásért.
Ezek folyamatosan hazudnak. A televíziók már tíz év rombolják és pusztítják az államunkat. Mindent elcsalnak és felvásárolnak. Most az országot akarják megszégyeníteni, és szidják a haderőnket, hogy meggyengítsenek minket.
Másnap este Vlagyimir Putyin a vezető állami csatornán szerepelt. Az őszinte és objektív média fontosságáról beszélt, és nyíltan megfenyegette Borisz Berezovszkijt, az ORT csatorna tulajdonosát, illetve Vlagyimir Guzinszkijt, az NTV televízió vezetőjét.
Minden erkölcsi aggály nélkül politikai hasznot akarnak húzni ebből a szerencsétlenségből. Jobban teszik, ha eladják a Földközi-tenger partján levő villáikat Franciaországban és Spanyolországban. Lehetséges, hogy különben meg kellene magyarázniuk, miért strómancégekben, álnéven szerep a vagyonuk. Lehet, hogy megkérdeznénk őket, honnan van a pénzük.
Szergej Dorenko, az ORT televízió népszerű műsorvezetője keményen bírálta a haditengerészetet és a kormányt a nemtörődömségükért, ahogy kezelték a válságot, és a tengerészek szörnyű életkörülményei miatt. Dorenko egy októberi oknyomozó különkiadásban arra is felhívta a figyelmet, hogy Putyin hazudott, amikor a viharos időjárást okolta az orosz mini-tengeralattjárók kudarcáért.
Nagyon sajnálom, de ellent kell mondanom az elnöknek. Augusztus 17-én már jó idő volt a tengeren. Ráadásul 100 méter mélyen teljesen mindegy, van-e hullámzás a felszínen.
A Kremlnek további csapást jelentett, hogy a külföldi hírcsatornák már sugározták az RTL által készített felvételt a szerencsétlen anya beinjekciózásáról, amit átvett az orosz ORT televízió is, és ebben a különkiadásban be is mutatta.
Dorenko a műsort ezzel fejezte be:
Ezzel nincs vége a Kurszk történetének. Egyértelművé vált, hogy a kormány hazudik, és nem tiszteli az állampolgárokat. Meg kell értenünk, hogy mindezt azért tehetik meg, mert hagyjuk.
Dorenko szerint az adás után Putyin felhívta a csatorna tulajdonosát, és azt üvöltötte a telefonba, az újságírók 10 dollárért prostituáltakat fogadtak fel, hogy ők játsszák el a dühös anyákat a tévében.
A független sajtó beszámolt arról is, mit válaszolt Vlagyimir Putyin a CNN ismert műsorvezetőjének, Larry Kingnek a kérdésére, hogy mi történt valójában a Kurszkkal. A 2000 szeptemberi interjúban a még mindig lebarnult Putyin ezt válaszolta:
Elsüllyedt.
Az orosz lapok bírálták a cinikus, egyszavas választ, amely sokak szerint tiszteletlenséget és érzéketlenséget fejezett ki 118 orosz tengerész halálával kapcsolatban. Az újságok és a tévéhíradók azt is hangsúlyozták, hogy Putyin szinte mosolygott, mintha büszke lenne a szerinte frappáns válaszra.
„Minden a Kurszkkal kezdődött”
A következő hónapokban Putyin kormányzata arra kényszerítette a két televízió tulajdonosát, hogy adja el a részesedését az orosz államnak, illetve az általa kijelölt vállalatnak. Bezerovszkij később elmenekült és politikai menedékjogot kért Nagy-Britanniában. 2013-ban Londonban halt meg, ekkorra a vagyonát már elveszítette.
Borisz Kuznyecov ügyvéd az Egyesült Államokba menekült, miután az orosz kormány államtitkok nyilvánosságra hozatalával vádolta. Kuznyecov képviselte a Kurszk 55 tengerészének hozzátartozóit az állammal szembeni kártérítési perben. Az ügyvéd szerint a Kurszk ügye jelentett végzetes fordulat az orosz demokrácia számára.
Minden ezzel kezdődött. Amikor elsüllyedt a tengeralattjáró, a kormány tudatosan elkezdte manipulálni a hatóságok munkáját a hazugságokkal, ami önmagában jogellenes. De megkezdték a jogrendszerbe való beavatkozást is, politikai céllal. A média feletti kontrollt is politikai okból kellett megszerezniük.
Szergej Dorenko oknyomozó újságíró, műsorvezető nem hagyta el Oroszországot. 2019-ben egy moszkvai motorbalesetben halt meg. Nemzetközi szervezetek szerint 21 orosz újságíró gyanús körülmények között lett gyilkosság áldozata azóta, hogy Vlagyimir Putyin hatalomra került 25 évvel ezelőtt.