Egyre valószínűbb, hogy a húszi védelmi minisztert és több katonai parancsnokot akkor ölték meg, amikor vezetőjük, Abdul-Malik al-Houthi televíziós beszédet mondott. Ugyanakkor a húszik jóval ellenállóbbnak mutatkoznak, mint azt korábban gondolták róluk.
HIRDETÉS
Mint arról beszámoltunk, csütörtökön heves izraeli támadássorozat rázta meg a jemeni fővárost. Az első jelentések tíz húszi célpont lerombolásáról szóltak az “Operation Drop of Luck” művelet során.
Biztosra vehető, hogy a főcsapás azt a lakóházat érte, amelynek egyik lakásában a húszi vezetőség összegyűlt, hogy együtt nézzék meg a terrormozgalom vezetőjének televíziós nyilatkozatát.
A The Jerusalem Post úgy tudja, hogy a lakásban tartózkodó Ghalib al-Rahawi húszi miniszterelnök meghalt a támadásban. Ezt közölte a jemeni Al-Jumhuriya tévécsatorna is. A 12-es csatorna jelentése szerint a támadásban valószínűleg meghalt Mohammad Nasszer al-Athifi húszi védelmi miniszter és Mohammad Abd al-Karim al-Ghamari vezérkari főnök is.
Al-Athifi hadügyminiszter szoros kapcsolatokat ápolt Iránnal és a Hezbollahhal, és közvetlenül ő hagyta jóvá az Izrael elleni támadásokat. Az N12 szerint Al-Ghamari túlélt már egy merényletet a júniusi Izrael-Irán háború alatt.
A támadás kivitelezése emlékeztet arra, amikor tavaly egy találkozójuk során a Hezbollah legfelsőbb vezetését likvidálta az izraeli légierő. Az ilyen akciók mély hírszerzési beépültséget mutatnak a helyszínen, ahonnan Izrael valós idejű információkat szerez a vezetők hollétéről. Hasonló módon ölték meg a Hamász 2. számú vezetőjét, Mohammad Deifet is tavaly nyáron Gázában.
A jeruzsálemi lap szerkesztőségi cikke szerint a húszik nem olyanok, mint a Hezbollah vagy a Hamász, Izraelnek pedig más eszközökkel kell legyőznie őket
Izrael rosszul ítélte meg a jemeni húszikat, amikor úgy kezelte őket, mint a gázai vagy a libanoni terrorszervezeteket. Szigorúak, mozgékonyak és nehezen elrettenthetők, és fogéknyak az új eszközökre és stratégiákra - írja Yonah Jeremy Bob.
A gázai háború kezdetekor magas rangú izraeli és amerikai tisztviselők a húszikat „a régió legőrültebb iráni megbízottjaiként” jellemezték, és arra figyelmeztettek, hogy „gyakorlatilag nem elrettenthetők”. Ez az ítélet a mai napig érvényes.
A húszik alapvetően nem terrorista, hanem egy gerillamozgalom, amely éveket töltött barlangokban és sivatagokban. Ezért a kényelmük megvonása nem rettenti el őket. Ahogy Bob megjegyezi, „a fegyvereik, pénzük és egyéb kényelmi tárgyaik elvétele nem fogja a helyzetüket a korábbihoz képest lejjebb vinni”. A szerző ezzel arra utal, hogy Gázában és Libanonban a helyi vezetők és a káderek korábban viszonylagos jómódban, sőt gyakran luxusban éltek, Katarból kapott készpénzzel és vagyontárgyakkal, míg a jemeniek nem. Ezért nem érzik úgy, hogy volna veszteni valójuk.
A feljegyzések mindezt alátámasztják. 2023. október 19-től ez év júliusáig Izrael nagyrészt kerülte is a közvetlen konfrontációt, és inkább az Egyesült Államokra, valamint részben az európai haderőre támaszkodott a teher viselésében. Csak azután, hogy egy húszi drón megölt egy izraeli civilt Tel-Avivban 2024 júliusában, adott engedélyt Jeruzsálem a közvetlen csapásokra Jemen ellen.
Kevesebb mint két tucat légi akció következett, amelyek fegyverraktárakat, villamosenergia-infrastruktúrát és gazdasági célpontokat céloztak meg. A hatás viszont múlékony volt, és a húszik képesek voltak mintegy 500 kisebb-nagyobb csapás megindítására. Ezeket egyre sűrűbben követte az izraeli viszontválasz, amivel a hűszik elérték a gázai háború eszkalálásának eleve kitűzött célját.
Izrael még csak nem is gondolhat egy olyan szárazföldi behatolásra, amelyet a szomszédos Gáza vagy Libanon ellen megtehetett, a mintegy kétezer kilométeres távolság ezt eleve kizárja.
Jeruzsálemnek számolnia kell azzal is, hogy a berepülések jórészt Szaúd-Arábia légtérhasználati engedélyének függvényei, ami változhat, ha a gázai helyzet nem konszolidálódik. Aligha lehet hosszabb távú stratégiát építeni arra, hogy a szaúdiaknak is ellensége a húszi mozgalom, mert az "ellenségem ellensége a barátom" elv gyakran törékeny.
Jemen hatalmas, töredezett és nehezen behatolható terület. Az izraeli hírszerzés évtizedeket töltött a Hezbollah és Irán rendszerébe való beszivárgással, de a jelentős, nagyszabású HUMINT (emberi hírszerzés) és operatív hozzáférés Jemenben csak 2024 közepén kezdett kibontakozni.
Amikor Donald Trump megnyerte az amerikai választásokat 2024 novemberében, majd később fokozta az amerikai fellépést, mielőtt mellékmegállapodást kötött volna a húszikkal, Izrael saját tempója is megállt, ismét időt veszítve. Ebből az következik, hogy a húszik szétszórt vezetése, belső logisztikájuk, valamint határokon átnyúló pénzügyi és beszerzési hálózataik ellen türelmes és módszeres hírszerző munkára van szükség, amit a légitámadások nem helyettesítenek. Amikor Izrael például lerombol egy elektromos központot, majd a húszik néhány nap alatt helyreállítják, akkor ők látszanak győztesnek.
Amint a megbízható hozzáférés létrejön, Izraelnek fel kell készülnie arra, hogy megelőző jelleggel fellépjen a fontos vezetéssel és támogatókkal szemben, ne csupán utólag reagáljon a indításokra. Ez azért is fontos a számára, mert a húszik elleni siker azt jelezné Irán proxy csatlósainak, hogy Izrael gyorsabban képes alkalmazkodni, mint ellenségei. Ez egyben azt is jelenti, hogy valamennyire el kell távolodnia az USA aktuális politikájától, mert nem lehet másra bízni az alapvető biztonsági problémákat, és Izrael nem igazíthatja tempóját az amerikai politika változásaihoz.
Egyben Izraelnek tanulnia is kell az elmúlt két év tapasztalataiból, megértve, hogy alábecsülte az ellenséget, amely megszorításokban, szétszórtságban és ideológiai hevületben él. Ezt nem lehet az ismerős eszközökkel megoldani, amelyeket soha nem is kalibráltak ilyen célokra.