Az iráni állami média jelentése szerint "váratlan incidens" történt a vízellátó hálózatban, és a 370 000 lakosú Khorramabad több területén beláthatatlan időre elvész az ivóvíz.
HIRDETÉS
Az Iráni Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) bejelentette, hogy országos gyakorlatot indítanak a városrészek önellátásának biztosítására a „vízfogyasztás kezelésével”. Még nem világos, hogy pontosan hogyan fog kinézni ez az országos gyakorlat, de előre vetíti kényszerintézkedések meghozatalát is.
A teheráni kormány szócsöveként működő Tehran Times összefoglalója szerint az elmúlt évtizedben a folyók vízszintje csökkent, a gátak túlterheltek, és a talajvízkészletek gyorsabban fogynak, mint ahogy természetes úton regenerálódni tudnának.
Ez a szűkösség hatással van a mindennapi életre, az ipari tevékenységre és az ország geopolitikai helyzetére. Az olyan nagyobb folyók, mint a Zayandeh Rud és a Karun, drámai mértékben vesztettek a vízhozamból, veszélyeztetve az ökoszisztémákat és a helyi mezőgazdaságot.
Mivel a hatalmas ország édesvíz-készletének közel 90%-át mezőgazdasági célokra fordítják, a csökkenő vízellátás terméskieséshez, a szántóföldek és kertészetek zsugorodásához, és az importált élelmiszerektől való függőség növekedéséhez vezetett.
Teherán, Iszfahán és Siráz városai rendszeres, olykor több napos vízkorlátozással szembesülnek, ami a háztartásokat, az ipart és az alapvető szolgáltatásokat is érinti.
Nem csak Irán problémája, de itt a legsúlyosabb a helyzet
Irán számos folyómedencét oszt meg a szomszédos országokkal, így a vízhiány regionális probléma, de a perzsa államot érinti leginkább. Súlyosak a vízellátási és víztisztasági gondok Pakisztánban is, és fokozódott a feszültség a közös erőforrások megosztása körül. Irán növekvő élelmiszerimport-függősége nyomást gyakorol a nemzetközi piacokra, ami a Közel-Keleten túli hatásokkal van az árakra és az ellátási láncokra.
A hatóságok olyan intézkedéseket hajtottak végre, mint a gátépítési projektek, vízcsere és vízátadási kezdeményezések, és a víztakarékos öntözés ösztönzői. Az erőfeszítések azonban gyakran egyenetlenek vagy elégtelenek. A nyilvános tiltakozások, különösen a déli tartományokban, rávilágítanak a válság sürgősségére és társadalmi hatására.
A szakértők szerint Iránnak integrált vízkészlet-gazdálkodást kell alkalmaznia, be kell fektetnie a modern öntözési rendszerekbe, és a mezőgazdaságot a vízellátás és az éghajlati előrejelzések alapján kell megterveznie. A szomszédos országokkal való együttműködés megelőzheti a határokon átnyúló feszültségeket, és keretet teremthet a fenntartható erőforrás-megosztáshoz.
Ezzel szemben a kudarc fokozott migrációt, gazdasági zavarokat és fokozódó regionális feszültségeket okozhat.
Az elkövetkező évek fogják eldönteni, hogy Irán képes-e ezt a válságot az innováció és az együttműködés lehetőségévé alakítani, vagy hagyja, hogy sokrétű katasztrófává eszkalálódjon, írja szokatlan kritikai hangvétellel a teheráni lap.
Közeleg a D-nap?
Irán vízügyi válsága több mint belföldi kihívás – ez a kormányzás, a rugalmasság és a diplomácia próbája. A hatékony vízgazdálkodás napjainkban stabilizálhatja a gazdaságot, biztosíthatja az élelmiszerellátást, és fokozhatja Irán regionális vezető szerepét.
A jelen helyzetben azt látjuk, hogy a kormány több területen hivatalos szüneteket rendelt el, hogy tehermentesítse a túlterhelt áramszolgáltatást. Az ország energiaellátása ugyanis napi szinten akadozik a kritikus vízhiány és a nyári hőhullám következtében.
A víz-krízis politikai egyensúlytalanságot is eredményezett. Az ország egyik vezető reformista formációja, az Iran Reform Front – mely jelenleg a gazdasági és szociális válságra reagálva a nukleáris tárgyalások újraindítását szorgalmazza – a víz- és áramhiányt olyan súlyos tényezőként említi, ami az ország életét legfőbb szinte irányító papi vezetés alkalmatlanságára figyelmeztet.
A környezeti és vízügyi elemzők egyre gyakrabban emlegetik úgy Teheránt mint a „Day Zero” színterét, amikor a vízvezetékek akár napokra is kiszáradhatnak. Több mint 40 városban és 19 tartományban vezettek be vízkorlátozást, de Teheránban fokozottan súlyos a helyzet. A Karaj-gát tározója mindössze 6%-os kapacitáson üzemel, és hetek kérdése, hogy teljesen elfogyjon belőle a víz.
Az okok mélyebben rejtőznek
Az elmúlt öt év csapadéka akár 43%-kal is csökkent az átlaghoz képest. Irán jelentős részén tartós aszály és rekord emelkedésű hőmérséklet uralkodik. A jelenségeket sokan az állami vízgazdálkodást uraló korrumpált struktúrákhoz vezetik vissza a krízist. Az IRGC és a hozzá kapcsolt vállalkozások úgy irányítják projektjeiket, hogy azok sokszor a szegényebb körzeteket sújtják.
Egy kommentár szerint Irán válsága tükör lehet más – például amerikai – vízgazdálkodási hibákra, mint a túlzott talajvíz-kihasználás. Ez olyan következményekkel jár, mint Teherán süllyedése, ami elpusztíthat fontos nemzeti örökségeke is. A műemléki területek – Persepolis és a világörökségi helyszínek (Pasargadae, Susa, Yazd) – szintén veszélybe kerültek. Olyannyira, hogy a vészforgatókönyvek között a főváros áthelyezése is szerepel.