Marco Rubio amerikai külügyminiszter egyenesen a legnagyobb venezuelai drogszervezet vezetőjének tartja Maduro elnököt.
HIRDETÉS
Az amerikai külpolitikai diskurzusban újra előtérbe került Venezuela és vezetője. Marco Rubio külügyminiszter egyértelműen kijelentette: „Maduro nem Venezuela elnöke. Maduro rezsimje nem legitim, hanem egy narco-terror szervezet, a Cartel de los Soles vezetője, amely egy egész országot ejtett rabságba”.
Ez az álláspont nem új keletű az amerikai politikában, és Rubio vasárnapi nyilatkozata azt mutatja, hogy Venezuela kérdésében Washingtonban Joe Biden után sem enyhült a meggyőződés, hogy Maduro rendszere súlyosan veszélyezteti az Egyesült Államok nemzetbiztonságát.
Mégis - az ellenzéki választási bojkott miatt - Maduro szinte bolsevista többséggel erősítette meg kormányhatalmát a legutóbbi választásokon, ahol a szavazók alig 43%-a jelent csak meg.
Csipogott a „Csirke”
A washingtoni bűnlajstrom hosszú, amelynek újabb pontja az volt, hogy a korábbi venezuelai hírszerzési főnök, Hugo Carvajal (gúnynevén El Pollo - A csirke) júniusban bűnösnek vallotta magát New Yorkban drogcsempészés és narco-terrorista összeesküvés vádjában.
A „Csirke” már Hugo Chávez korábbi elnök idején is a katonai hírszerzés vezetője volt, így széles ismeretekkel rendelkezik a kormány kapcsolatairól a nemzetközi terrorizmus és kábítószerkereskedelem terén. Maduro kulcsembere felfedte a caracasi kormány szerepét a Cartel de los Soles működésében,
A „Csirke” részletesen leírta, hogy a caracasi magas rangú katonai és politikai tisztviselők – beleértve első helyen Madurót - hogyan működnek együtt az állami intézmények céltudatos lerombolásában, amelyet droghálózattá alakítanak át.
A „Napok kartellje” (Cartel de los Soles) nem a sorozatfilmekből megismert mexikói típusú szervezet. A kereskedés mellett a fő különbség, hogy Soles élvezi az állam katonai és hírszerzési védelmét, és használja a fegyveres erők logisztikáját és erőforrásait.
Ebbe bele tartoznak az állami felügyelet alatt álló repterek és kikötők, ahol nem ellenőrzik a szállítmányokat. Ilyen szintű állami részvétel Mexikóban és Kolumbiában nem létezik, vagyis a drogkereskedés állami iparág lett Venezuelában.
A Soles egyben egy magas szintű informális hálózat is, amelyet aktív és volt venezuelai katonai és rendőri vezetők, hírszerzők, vámtisztek és politikusok működtetnek, nem pedig körözött bűnözők. Az amerikai vádak szerint maga Maduro is közvetlen szerepet játszik az illegális kereskedelem irányításában.
A nem hivatalos, de hivatalos védelmet élvező szerveződés elnevezés azokra a nap-emblémákra utal, melyek a venezuelai katonai egyenruhák váll-lapját díszítik.
Az amerikai kábítószer-ellenes ügynökség (DEA) szerint közvetlenül Venezuelából évente több tíz tonna kokain jut az USA-ba, ám a közreműködésével más termelőktől származó narkotikum (Peru, Kolumbia, Ecuador) ennek a sokszorosát produkálja. Ezzel Maduro rendszere kulcsfontosságú tranzitországgá vált az USA felé irányuló drogkereskedelemben.
Nem kevésbé fenyegető a nemzetközi terrorszervezetekkel való együttműködés
A „Csirke” beszámolt arról is, hogy Maduro kormánya milyen szerepet játszott a kolumbiai kommunista terrorszervezet, a FARC támogatásában. amely "forradalmi hadseregnek" tartja magát, és teljes falvak kiirtásáért volt felelős.
A FARC esetében különös veszélyt jelent, hogy a 2016-os békekötés és fegyverletétel nyomán politikai szárnyuk több tartományban is vezető helyre ugrott a 2026-ban esedékes kolumbiai választásokon. Ugyanakkor megmaradtak katonai egységei is, amelyek tovább terrorizálják a vidéki lakosságot.
Emellett - Washington szerint - Caracas kapcsolatban áll több terrorista vagy terrorszerű szervezettel is – például a kolumbiai ELN-nel (Ejército de Liberación Nacional) és a Hezbollah-hal. Ezeknek a csoportoknak több esetben is Venezuela biztosított menedéket, kiképzőtáborokat és pénzügyi csatornákat.
Az amerikai pénzügyminisztérium a „különösen veszélyes terrorista szervezetek” közé emelte a Soles-t, amiért venezuelai állami támogatással segít rendkívül szélsőséges csoportokat, mint a Tren de Aragua és a Sinaloa Kartell.
A caracasi kormánykörök kapcsolatba hozhatók a Hezbollah pénzmosási és bevándorlási-csalási hálózataival is, melyeket Tareck El Aissami fémjelez, akit az amerikai dokumentumok a „kriminal-terrorista csatorna kiépítőjeként” emlegetnek.
Az USA Igazságügyi Minisztériuma 2020 márciusában több kábítószer-terrorizmus vádemelést jelentett be a Maduro-rezsim ellen, beleértve magát az elnököt is. Bevádolták a venezuelai nemzetgyűlés egykori tagját, a szír-venezuelai kettős állampolgárságú Adel El Zebayart is, amiért Maduróval és több magas rangú venezuelai tisztviselővel együttműködést szervezett a FARC, a mexikói drogkartellek, az iráni Iszlám Köztársaság, Szíria és a libanoni Hezbollah terrorszervezet között.
Az Egyesült Államokat különösen nyugtalanítja, hogy Venezuela szoros együttműködést épít Oroszországgal, Kínával és Iránnal, amelyek kulcsszereplők az USA globális riválisainak sorában.
Idén, a Győzelem Napja alkalmával Putyin orosz és Maduro venezuelai elnök hosszú távú megállapodást kötött, amely „lefedi a kétoldalú napirend összes kulcsfontosságú területét” – idézte az orosz média Jurij Usakovot, az elnök külpolitikai főtanácsadóját, Moszkva korábbi washingtoni nagykövetét. (Korábban hasonló megállapodás született Teherán és Caracas között is.)
Ez a kiszélesített kapcsolatrendszer nagyban segítheti Venezuela törekvését a BRICS-tagság felé, amit Brazília eddig megakadályozott, és ami miatt Maduro vissza is hívta brazíliai nagykövetét. Oroszország viszont kijelentette, hogy támogatja a venéz csatlakozást, ami erős hátteret jelent Maduro számára, de vélhetően nem ajándékba kapná.
Oroszország az elmúlt két évtizedben Venezuela egyik legfontosabb katonai partnere lett. Moszkva több milliárd dollár értékben adott el fegyvereket Caracasnak – köztük Szu–30 vadászgépeket, légvédelmi rendszereket (S–300), helikoptereket és páncélozott járműveket. Orosz tanácsadók és kiképzők rendszeresen jelen vannak venezuelai katonai bázisokon, és az együttműködés hírszerzési és kibervédelmi területekre is kiterjed.
Moszkva már 2019-ben elismerte, hogy vannak katonái Venezuelában, mondván, hogy a telepítésre katonai konzultációs célból került sor, és nem kapcsolódik „katonai műveletek lehetőségéhez”. Ezt azonban Washingtonban erős kételkedéssel kezelik, és nem szeretnék, ha további orosz katonai csapásmérő kapacitások települnének a karibi térségbe.
Maduro és Putyin erősödő barátsága, különösen a katonai, hírszerzési és technológiai együttműködések, rendkívül aggasztók Washington szemében, ahol mindig gyanakvással figyelték, amikor Amerikán kívüli országok léptek színre a hátsó udvarában.
Mindezeket tetézi a Trump által elrendelt migrációs szigor, ami több száz venezuelai állampolgárt, köztük súlyos bűnözőket is érint, újabb súlyos vitát váltva ki a két kormányzat között.