Az iráni ellenzékiek reményei szerint az izraeli és az amerikai bombázások nemcsak a nukleáris létesítményeket rengették meg Iránban, hanem a rezsim alapjait is. Kérdés, meddig tarthat a teokrácia, és lehetséges-e békés hatalomváltás.
HIRDETÉS
Miközben a hírolvasók csak kapkodják a fejüket a közel-keleti háborúskodás legújabb fejleményeit követve, sokan azt találgatják, milyen hosszú távú következményei lehetnek az izraeli, majd amerikai bombázásoknak a perzsa államban.
Bár a rezsimváltás sem Izraelnek, sem az Egyesült Államoknak nem hivatalos háborús célja, nem zárható ki a legfelsőbb vallási vezető, Ali Hámenei ajatollah eltávolítása a hatalomból. Donald Trump csak fokozta több millió iráni várakozásait, amikor a minap közösségi oldalán felvetette a rendszerváltás lehetőségét. „Ha a jelenlegi iráni rezsim nem képes újra naggyá tenni Iránt, akkor miért ne lenne rendszerváltás?" – tette fel a kérdést Trump a Truth Social platformon, majd saját amerikai jelszavára utalva ezt írta: "Make Iran Great Again".
A volt trónörökös mozgósítaná a nemzetet
"A rezsim vége közel van, számunkra ez a berlini fal leomlásához hasonló pillanat" – mondta Reza Pahlavi Párizsban tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján hétfőn. Az 1979-ben elüldözött iráni sah legidősebb fia felszólította a Nyugatot, hogy ne kezdjen újabb tárgyalásokba a teheráni vezetéssel. "A rezsim összeomlóban van. Ezt a folyamatot úgy kell elősegítenünk, hogy az iráni nép mellé állunk, nem pedig úgy, hogy újabb mentőövet dobunk az 1989 óta Ali Hámenei ajatollah által vezetett hatalomnak" – magyarázta.
A 64 éves Reza Pahlavi a száműzetésben élő ellenzék egyik vezető személyisége. Tizenévesen menekült el Iránból, és 2001 óta Washington közelében él.
Bár régóta hangoztatja, hogy nem tart igényt az iráni trónra, megerősítette, hogy ő szeretné vezetni a nemzeti átmenetet egy új korszak felé Iránban, ha az 1979-ben Rúhollah Khomeini ajatollah által kikiáltott iszlám köztársaság – amely elüldözte az apját, Mohammad Reza Pahlavi sahot – megbukik.
Szerinte az iráni biztonsági erők egyes tagjai készen állnak az átállásra. "Elkezdenek kommunikálni velünk a hadseregből, a hírszerző apparátusból. Az emberek ezt konkrétabban fogják látni az elkövetkező napokban és hetekben" – hangsúlyozta.
A volt trónörökös az egyéni szabadságjogok, valamint a vallás és az állam szétválasztásának alapelvein alapuló új rendszert támogat. "Az általunk keresett jövőbeli demokrácia végleges formája az lesz, amelyről az iráni nép népszavazáson dönt" – jelentette ki
Közölte, hogy egy új, biztonságos platformot hoz létre az emigránsok és a rezsim belső ellenzéke számára, hogy összehangolják erőfeszítéseiket a diktatúra megdöntése és az ország szabadságba és demokráciába vezető jövője érdekében. Úgy fogalmazott, hogy „Ali Hámenei ajatollah rémült patkányként a föld alá bújt, és elvesztette az irányítást a helyzet felett”.
A teokrácia mint az elnyomás művészete
Iránban legutóbb 2022 őszén voltak tömegtüntetések, akkor amiatt vonultak tízezrek az utcára, hogy "nem megfelelő fejkendőviselésért” őrizetbe vették, és feltehetőleg agyonverték a 22 éves Mahsza Aminit. Több városban is zavargások törtek ki, a forradalomnak azonban a rezsim brutális erőszakkal elejét vette.
Több mint 500 tüntető vesztette életét, köztük olyan gyermekek is, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy alapvető jogaikat követelték. Több ezer ember tűnt el a rezsim börtöneiben. A Nyugat elítélte ugyan az erőszakos fellépést, de elkerülte a konfrontációt, s ezzel legitimálta az elnyomó teokráciát.
"A teheráni rezsim nem csak Izrael ellensége, mindenkié, aki hisz az emberi méltóságban. Több mint négy évtizede ez a teokrácia tökéletesítette az elnyomás művészetét. Egy egykor büszke civilizációt alakított át elnyomó állammá, ahol a nőket büntetik, ha megmutatják a hajukat, ahol a tüntetők börtönökbe tűnnek el, és ahol a kormány három kontinensen finanszírozza a terrorizmust. Mindeközben saját polgárai alig tudnak kenyeret venni" – írta Ayaan Hirsi Ali az izraeli támadás napján a Courage Medián.
A holland író-politikus felhívta a figyelmet arra, hogy a Nyugatnak döntést kell hoznia. "Folytathatjuk ennek a rezsimnek a legitimálását diplomáciával és félmegoldásokkal, vagy állhatunk az iráni nép mellé, amely hatalmas áron küzd a szabadságáért. Nem külső erő által rákényszerített rezsimváltásról van szó. Hanem a belülről követelt rezsimváltás támogatásáról."
Kérdés, hogy a külföldi beavatkozásra hivatkozva, a rendszer tudja-e mozgósítani híveit, vagy a gazdasági nehézségek miatti elégedetlenség (2010 és 2020 között az átlagos iráni háztartás vásárlóereje 20 százalékkal csökkent) a politikai változásokat is elősegíti.
Az Euronews Persia vezetője arra a kérdésünkre, hogy ki vehetné át a hatalmat, úgy felelt, nincs senki, aki el tudná vállalni ezt a felelősséget. Kamiar Babak szerint nincs egy közös ideál, ami mellett többséget lehetne teremteni, számtalan ellenzéki csoport van az országban, de egyik sem lenne képes az ország vezetésére. Mint mondta, Reza Pahlavi a favoritnak számító jelölt, de ő sem bírja az iráni társadalom teljes támogatását.
Irán egyik ünnepelt filmrendezője, Dzsafar Panahi – aki az idei Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte az Arany Pálmát – a múlt héten a teheráni rezsim megbuktatását sürgette a közösségi médiában, mert szerinte ez az előfeltétele annak, hogy véget érjenek a harcok Izrael és Irán között.
Azt azonban ő sem részletezte, hogy ezt hogyan lehetne elérni.