Három amerikai elnök is részese volt a lehető legtöbb szempontra kiterjedő, kiegyensúlyozott és minden résztvevőnek előnyös világkereskedelmi rendszer megalkotásának. Ezután további négy elnök sem emelt kezet a WTO-ra, de Trump második mandátumában erre sor kerülhet, ha a partnerek nem óvatosak.
HIRDETÉS
Az elmúlt fél évszázad legambiciózusabb nemzetközi kereskedelmi megállapodása az „Uruguayi Forduló” volt. A 300 000 oldalas szabályrend létrehozása nyolc évig tartott, mire 1994-ben megalakulhatott a WTO, a Világkereskedelmi Szervezet, amely kisebb zökkenőkkel rendben működött. Mindmáig.
A WTO szabályai rendet teremtettek a nemzetközi kereskedelem addig kaotikus rendszerében, folyamatosan csökkentették a kereskedelmi akadályokat, ami a genfi székhelyű szervezet megalapítása óta évente 4%-kal növelte a globális kereskedelem volumenét. A WTO nélkül a nemzetgazdaságok fejlődése gyakorlatilag lehetetlen lett volna, és folyamatos válságokkal kellett volna megküzdeni.
Mi akar Donald Trump?
A vezető amerikai gazdasági lap, a Bloomberg szerint még túl korai lenne Trump alkukötési stílusát sikeresnek vagy kudarcosnak nevezni. Kormányzata több tucat állammal folytat tárgyalásokat, és a fenyegetések sokukat késztetik, hogy nagyobb hozzáférést biztosítsanak az amerikai vállalkozásoknak a gazdaságaikhoz.
Amerika legnagyobb gazdasági partnereivel azonban egyre szövevényesebbek az alkudozások, és kezdenek hasonlítani a régi, összetett és időt rabló folyamatokra.
Mindez azért is, mert Amerikai egyre kevésbé képes diktálni, és partnerek már nem kicsi és kiszolgáltatott, hanem megerősödött autonóm ellenfelek. Ez vonatkozik Kínára, az Európai Unióra, a gazdasági középhatalmakra és az 1994 óta feltörekedett olyan gazdaságokra is, mint Kanada, India, Brazília vagy Mexikó.
Mit foglal magában egy hagyományos kereskedelmi megállapodás?
A kereskedelmi tárgyalások olykor évekig is eltarthanak, és gyakran el sem jutnak a célig. Némelyik vita kiújul, pedig már van róla megállapodása. Például az EU és a dél-amerikai országok közötti tárgyalások például 2000-ben kezdődtek, és még mindig nem nevezhetők lezártnak. Ennek oka az, hogy sok induló körülmény időközben megváltozik, új kormányok lépnek színre, tudományos újdonságok jelennek meg, vagy olyan belföldi események történnek, melyek visszalépésre kényszerítik valamelyik felet.
Amikor a nemzetek kereskedelmi tárgyalásokba kezdenek, általában megértik, hogy mindkét félnek alkalmasint menet közbeni engedményeket kell tennie vagy új követelésekkel fog előállni.
Vannak példák olyan megállapodásokra, amelyeket véglegesítettek, de aztán újra kellett tárgyalni az amerikai kongresszus ellenkezése miatt, de ugyanez fordítva is igaz. Az Obama-kormányzat alatt például több megállapodást félretettek, miután az európai fővárosokban jelentkező ellenállás aláásta a jóváhagyásához szükséges végső lendületet.
2016-ban a fél glóbuszra kiterjedő transzcsendes-óceáni partnerség tárgyalása évekig tartott, de az Egyesült Államok Trump hivatalba lépésének első napján kilépett a megállapodásból.
Ilyen példák Amerikán kívül is elfordulnak, így tipikus eset az Egyesült Királyság és az Unió közti tengeri kígyó hosszúságú és meg-megújuló vita a halászati jogokról vagy egymás piacainak nyitottságáról, különösen a Brexit óta. Emellett a UK kiválása az EU-ból egy sor további kereskedelmi vitát is gerjesztett.
Újabban megint kiéleződő kereskedelmi konfliktusokra lehet számítani az Unió és Kína között is.
Mi a trumpi megközelítés? A gyorsaság mindenek előtt
Az elnök közgazdász csapata szerint a kereskedelmi tárgyalások standard megközelítése kudarcot vallott. „A hagyományos módszerek egyszerűen nem működnek” – állítja Kelly Ann Shaw, aki korábban az elnök nemzetközi gazdasági ügyekért felelős helyettes asszisztense volt. Amikor az Egyesült Államok és az európai nemzetek megpróbáltak közös megközelítést kidolgozni a Kínával folytatott kereskedelmi tárgyalásokhoz, „két évig tartott, és még a támogatások közös meghatározásában sem tudtunk megegyezni” – mondta.
A kereskedelmi feltételek előzetes bejelentésével Trump célja az, hogy lendületet adjon az Egyesült Államoknak, és gyors győzelmeket biztosítson, amelyek elérése egyébként évekbe telne.
Ugyanakkor az amerikai adminisztráció igenis számít a bonyolult helyzetekre. Az Unió a potenciális ellenintézkedések arzenáljával rendelkezik, és végül is 27 nemzet nevében tárgyal. Washington éppen ezért gondolkodik úgy, hogy minden kereskedelmi partnere többet és hamarabb fog engedni, ha az Egyesült Államok a vámok botját forgatja, és kevésbé gázol bele a részletkérdések mocsarába.
Robogás ide vagy oda, Trump kénytelen volt felhígítani maximális nyomásgyakorlási stratégiáját, miután az áprilisban bevezetett drákói amerikai importvámok pánikot keltettek a globális piacokon. A következő nagy próba július 9-én jön, amikor véget ér az 57 országra kivetett „kölcsönös” vámok 90 napos szüneteltetése. Egyes amerikai kereskedelmi partnerek arra fogadnak, hogy Trump ismét visszakozik, de az is lehetséges, hogy globális vámjait az amerikai bíróságok jogellenesnek nyilvánítják.
Kína a legkeményebb dió
Az amerikai kereskedelmi főtisztviselők májusban Genfben, majd júniusban Londonban találkoztak kínai kollégáikkal, de nem sikerült áttörést elérniük az olyan régóta fennálló amerikai sérelmek ügyében, mint Kína hatalmas kereskedelmi többlete az Egyesült Államokkal szemben, vagy Peking gigantikus dömpingárui az amerikai piacokon.
Trump és csapata egyre kevésbé tűnik magabiztosnak abban is, hogy nagy győzelmeket arathatnak az Unióval szemben. Trump megszállottjává vált annak, hogy Brüsszel helyett inkább az egyes országokkal kötne megállapodásokat. Ugyanakkor nem világos, hogy van-e idő az amerikai tárgyalóknak lezárni a megbeszéléseket mielőtt a kölcsönös vámok életbe lépnének.
Mivel a Trump-csapatnak nincsenek erőforrásai és elegendő személyzete ahhoz, hogy egyszerre és gyorsan több átfogó megállapodást kössenek, az amerikai félnek be kell majd érnie korlátozott megállapodásokkal. Olyan egyezségekkel, amelyek csak bizonyos ágazatokat fednek le, vagy meghatározott iparágakra korlátozódnak.
Ezek a tényezők együttesen arra mutatnak, hogy Donald Trump nem lesz képes sem felrúgni, sem alapvetően módosítani, sem helyettesíteni a világkereskedelem 30 éve meggyökeresedett formuláit.