Izraeli tisztviselők szerint az elmúlt évben 20 Iránnal kapcsolatos kémkedési ügyet fedtek fel Izraelben, és 30 vádat emeltek ki. Bár ezeknek az aktáknak különböző történetei vannak, mintájuk majdnem azonos.
HIRDETÉS
A múlt héten Izraelben letartóztatták két 24 éves izraelit, Roy Mazrahit és Almoog Attiast, azzal vádolva őket, hogy kémkedtek az Iráni Iszlám Köztársaság hírszerzési szolgálatainak. A két fiatalember gyerekkori barátok voltak, mindketten Haifához közel laktak, és szerencsejáték-függőként jelentős adósságokat halmoztak fel.
A nyomozás szerint Mazrahi egy ismeretlen személlyel állt kapcsolatban egy internetes csoportban, aki jó pénzt kínál neki cserébe azért, hogy látszólag irreleváns és ártalmatlan dolgokat végezzen el. Eleinte csak arra kérték, hogy fényképezze le az otthona körüli területeket, majd terjesszen üzeneteket Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök ellen.
Ahogy a megbízások folytatódtak, a tétek is emelkedtek. A legsúlyosabb kérés az volt, hogy vásároljanak és helyezzenek el CCTV kamerákat Israel Katz védelmi miniszter rezidenciája körül, de ez a sűrű biztonsági erők jelenléte miatt már nem volt sikeres. Az izraeli védelmi tisztviselők azt mondták a bíróságnak, hogy a CCTV-akció egy Katz elleni merénylet-kísérlet része volt.
Egyelőre nem tudni, hogy a két izraeli feladta-e magát vagy leleplezték őket, de az tény, hogy szinte hetente érkezik új jelentés arról, hogy izraeli állampolgárokat kémnek toboroztak az iráni hírszerző erők.
Az izraeli Belbiztonsági Ügynökség (Shin Bet) értékelése szerint Izraelben a kémkedési esetek 2024-ben körülbelül 400 százalékkal növekednek az előző évhez, azaz a gázai háború kitörésének idejéhez képest. Több jelentés is szól arról, hogy iráni hackerek próbálnak behálózni minél több izraeli fiatalt, így Mazrahi és Attias letartóztatása már a huszadik ilyen eset volt az elmúlt évben.
„Teherán megragadja a Hamász-izraeli háború lehetőségét izraeli állampolgárok toborzása céljából” – mondta Maor Goren, az izraeli rendőrség nemzeti bűnügyi egységének (Lahav 433) biztonsági osztályvezetője, aki a kémkedési esetek határozott növekedését látja az országon belüli elkövetők részéről.
Mi a módszer?
Bár a történetek eltérőek, a korábbi esetekben egyértelműen azonos minták lelhetők fel. A kémkedésre vállalkozók elsősorban pénzügyi nehézségekkel szembesülnek, és rövid utat keresnek adósságaik kifizetésére. Közülük sokan bevándorlók, akik nemrég érkeztek Izraelbe, és kevésbé rendelkeznek nemzeti és hazafias érzésekkel, mint a régi izraeliek.
Yossi Mellman, a kémkedési ügyek szakértője és a „Kémek az Armageddon ellen” című könyv szerzője szerint az elcsábított emberek többsége alacsonyabb társadalmi osztályú, és az izraeli közösségek pereméből származik. Az elemző azt is jelzi, hogy az izraeli társadalomban csökkent a szolidaritás és maga a kormány is csak a saját túlélésével foglalkozik.
Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy az iráni ügynökökkel kapcsolatba lépő emberek közül sokan egy idő után megszakították a tevékenységet és tájékoztatták a rendőrséget.
Az Iráni Iszlám Köztársaság hírszerző szolgálatai által alkalmazott eszközök viszonylag egyszerűek, és nem igényelnek komplex tervezést vagy makroberuházást. A hírszerzők többnyire a közösségi hálózatokon, és ott is egyszerű üzenetekkel végzik a toborzási kísérleteket.
A jelentés szerint az iráni ügynökök jellemzően bizonyos csoportokat céloznak meg, mint az új bevándorlók, a volt bűnözők és a főként a pénzügyi nehézségekbe botló hétköznapi polgárok. Az elfogottak egy része a volt szovjet tagköztársaságokból származó bevándorló.
A beszervezési kísérletek fő színtere a WhatsApp, Facebook, a Telegram, LinkedIn, Instagram és X, ahol nagy összegeket ígérnek olyan egyszerű feladatok elvégzéséért, mint bizonyos helyek vagy emberek fényképezése vagy graffitik rajzolása. A toborzási módszerek egyikében sem volt látható Irán kéznyoma, és az érintett izraeliek legtöbbje azt vallotta, hogy elsőre fogalmuk sem volt arról, hogy Teheránnak dolgoznak.
Nem mindegyikük zsidó, és legtöbbjük nem is sikeres
Fontos körülmény, hogy az iráni ügynökök célpontjai nem feltétlenül zsidó honpolgárokk. Tavaly októberben hét Kelet-Jeruzsálemben élő palesztint vettek őrizetbe azzal a gyanúval, hogy egy nukleáris tudós és egy városi polgármester meggyilkolására szereztek előzetes adatokat Iránnak.
A „Haifa sejtnek” nevezett hét tagú hálózatot azzal is vádolják, hogy több tucat katonai bázist, a Vaskupola-rendszert és más stratégiai célpontokat fényképeztek Izraelben, alkalmanként 500-1200 dollárért cserébe. Egyik megfigyelési célpontjuk a Navatim légibázis volt, amelyet később iráni rakétatámadás célzott meg.
Egy Azerbajdzsánból áttelepült házaspár napi 600 dollárt kapott a potenciális célpontokról szóló információk gyűjtéséért, beleértve a Mossad főközpontjának megfigyelését is, de ezek nem bizonyultak értékes adatnak.
A mai napig úgy tűnik, hogy az Iráni Forradalmi Gárda hírszerzési Izraelen belüli erőfeszítései nem értek el sok sikert. Egyetlen magas rangú izraeli tisztviselőt sem öltek meg, és amikor alkalmanként egyidejű információkat továbbítottak Teheránnak, azok sem vezettek konkrét lépésekhez.
A kémműveletek azonban folytatódnak, és sokakat még mindig nem azonosítottak. A már idézett Yossi Mellman erről azt mondja, hogy „nem vagyunk tisztában azzal, amit nem tudunk, és a legaggasztóbb dolog az, hogy néhány izraeli hajlandó elárulni a hazáját egy marék dollárért”.
Mások szerint a probléma egyik oka az, hogy az izraeli jogrendszerben az ilyen elkövetők büntetése túl enyhe, és néhány év börtönbüntetés nem elrettentő azoknak, akik a családjuk és önmaguk pénzügyi válságára keresnek megoldást.