Oroszország évtizedek óta hangsúlyozza, hogy a túl erős amerikai rakéta-és légvédelem felborítja az egyensúlyi viszonyokat, mert rontja a kölcsönös elrettentés lehetőségét. Az amerikai elnök ennek ellenére egy gigantikus védelmi rendszer kiépítéséről döntött, ráadásul rendkívül szűk határidővel.
HIRDETÉS
Az amerikai elnök már hivatal első hetében kinyilatkoztatta, hogy „a ballisztikus, hiperszonikus és cirkálórakéták, valamint más fejlett légi támadások veszélye továbbra is a legkatasztrofálisabb fenyegetés az Egyesült Államok számára”.
Donald Trump 60 napot adott a védelmi miniszternek arra, hogy benyújtsa az elnöknek az új generációs rakétavédelmi pajzs alapkövetelményeit és megvalósítási tervét.
A formálódó helyzet emlékeztet arra - és ezt Trump is felidézi az elnöki rendeletben - amikor a '80-as években Ronald Reagan „csillagháborús” terve (SDI) olyan fegyverkezési spirálba taszította Moszkvát és Gorbacsov elnököt, amivel nem tudott lépést tartani, és ez a térvesztés jelentős részben előidézte vagy felgyorsította a Szovjetunió felbomlását.
Március elején a törvényhozás együttes ülésén Trump bejelentette: „Arra kérem a Kongresszust, hogy finanszírozza a korszerű Golden Dome (Aranykupola) rakétavédelmi pajzsot hazánk védelmére, amelyet teljes egészében az USA-ban gyártanak”. A terv első szakaszának végrehajtása nagyjából 175 milliárd dollárt fog felemészteni. Erről értekezik a Carnegie Intézet tanulmányában a Temple egyetem professzora.
A Reagan-tervhez hasonlóan most is előállhat olyan helyzet, hogy Oroszország nem tudja megengedni magának a pajzs áttöréséhez szükséges újabb stratégiai fegyverzetek gyártását, miközben pénzügyi és ipari kapacitásait leköti az Ukrajna ellen bevetett hagyományos arzenál pótlása.
A tanulmány végkövetkeztetése az, hogy végső soron a Golden Dome soha nem érheti el teljesen Trump grandiózus ambícióit, miként a Reagan-terv sem valósult meg, de komoly következményekkel jár a stratégiai stabilitásra, különösen Oroszországra, de Kínára nézve is. (Peking első reakciója az volt, hogy az Egyesült Államok ezzel a fejlesztéssel harci övezetté változtatja a világűrt.)
A részletek
B. Chance Saltzman tábornok, az amerikai űrhaderő műveletii főnökének tájékoztatása szerint a Golden Dome nem egyetlen kezdeményezés, hanem „a rendszerek rendszere”. Ez azt jelenti, hogy a kupola összefogja az amerikai rakétavédelem már meglévő elemeit, és új struktúrákkal egészíti ki azokat. Az eredmény egy réteges rakétapajzs lesz, amely messze felülmúlja az Egyesült Államok meglévő védelmi rendszerét.
A végső terv szerint a végső rendszer az űrbe települ, és ebben emlékeztet a Reagan-tervre. Több száz detektorműhold összekapcsolásáról van szó, melyek feladata a rakéták felkutatása szárazföldön, tengeren és levegőben, valamint pontos nyomon követésük a kilövés után.
A támadó eszközök elfogását egy kinetikus (ütközéses) flotta végzi, amely eltéríti, összetöri vagy felrobbantja az agresszor fegyvereit, kiegészítve nem kinetikus (lézeres) eszközökkel.
A bejelentés szerint a kupola elsődleges célja az Egyesült Államok átfogó védelme, de az elnök végrehajtási rendelete azt sugallja, hogy a rendszer kiterjeszthető a szárazföldi telepített csapatok és az amerikai szövetségesek védelmére Európában és Ázsiában. Ebben a tekintetben a kupola szerepet játszhat az ukrajnai konfliktusban is, ha az még tartana a rendszer élesítésekor.
Példátlan gyorsaság
A fejlesztésének kétségtelenül vannak sürgető gyakorlati okai is Az amerikai ballisztikus rakétavédelmi rendszer jelenleg negyven földi elfogó vadászgépre épül az alaszkai Fort Greelyben, és további négyre a kaliforniai Vandenberg Űrbázison. A rendszer több mint húsz éves, és eredetileg arra tervezték, hogy védelmet nyújtson a véletlen vagy illegális rakétaindítások ellen, nem pedig Oroszország vagy Kína stratégiai arzenáljának ellensúlyozására. A földi elfogó vadászgépek amúgy is csak nagyon korlátozott védelmet nyújtanak a hiperszonikus fegyverek ellen.
Ennek a helyzetnek is tulajdonítható az Aranykupola-fejlesztés hallatlan sebessége. Saltzman tábornok szerint „ha ez egy hagyományos Pentagon program lenne, tizenkét-tizenhét évig is eltarthatna”. Ehelyett a terv az, hogy eredményeket lássanak Trump 2029 januári mandátumának lejárta előtt.
Ennek érdekében a projekt nemcsak a már kipróbált védelmi nagyvállalkozókra épít, mint a Lockheed Martin, a Boeing, a Northrop Grunman vagy a General Dynamics, hanem az újabb szereplők széles táborára is, köztük a SpaceX, az Anduril és a Palantir legkorszerűbb fejlesztéseire.
Trump lelkesedése az Aranykupola iránt nem csak katonai, de legalább annyira politikai természetű is. Az elnök érti a nagy szimbolikus projektek fontosságát, és ezért is hivatkozik a Reagan-tervre, amivel be lehet iratkozni a Nagy Elnökök klubjába, véli az elemző. Ezért sorjáznak a Fehér Ház napirendjén ilyen jellegű tervek, köztük Kanada vagy Grönland bekebelezése, a Mexikói-öböl átnevezése, az Alcatraz börtön újbóli megnyitása vagy a guantánamói támaszpont reaktiválása migrációellenes céllal.
A jelképek világába sorolható a terv elnevezése is, amely emlékeztet Izrael sikerére a Vaskupola rendszer (Iron Dome) kiépítésével, ami elbűvölte az elnököt. Ennek további lökést adhat a legújabb izraeli bejelentés a Vasnyaláb (Iron Beam) nevű lézeres elhárító rendszer sikeres tesztjéről, amely 1 dolláros költséggel képes ballisztikus rakéták megsemmisítésére is.
Megvalósítható-e egyáltalán egy ilyen léptékű terv?
A történeti párhuzamok nem teljesen biztatóak. Reagan SDI-programja, melyet a „Csillagok háborújaként” is emlegettek, technológiailag túl igényesnek bizonyult, és Bill Clinton 1993-ban le is állította. Némileg sántít az Izraellel való párhuzam is, mert a Vaskupola csak egyetlen védelmi réteg, mivel jelenleg Izraelnek nem kell magasan fejlett ballisztikus vagy hiperszonikus rakétáktól tartania.
Az ütemterv realitása is kétséges. A program támogatói az első atomfegyvert előállító Manhattan Terv gyors sikerét emlegetik, de az egy háborús időszak eredménye volt, amikor az Egyesült Államok sokkal egységesebb volt egy közös cél körül, mint manapság. Megjegyzendő az is, hogy bár a Little Boy előállítása valóban haditechnikai áttörés volt, de megvalósíthatósági szintje meg sem közelítette az Aranykupola elvárásait.
További jelentős akadály maga a költség. Április végén a képviselőház republikánusai 24,7 milliárd dollárt javasoltak elkülöníteni a kupola előkészítésére, de odáig még nem jutottak el, hogy a 830 milliárd dollár körüli végleges kiadásokról döntsenek.
Eközben a kormány lázasan dolgozik a költségek lefaragásán. Ebben derűlátásra ad okot, hogy az utóbbi években a rakétaindítási költségek drámaian csökkentek. A SpaceX 7000 Starlink műholdjával azt is bizonyította, hogy képes nagyon gyorsan és korlátozott költségek mellett hatalmas műholdkonstellációt létrehozni, és ezek mennyisége gyorsan szaporítható.
További megtakarítást jelenthet, ha a felderítő-jelző műholdak „nappali munkát” is végezhetnének, vagyis kereskedelmi funkciót is betölthetnének, megosztva ezzel a költségeket az Egyesült Államok hadereje és a polgári felhasználók között. A Reuters áprilisban arról számolt be, hogy a SpaceX akár előfizetéses szolgáltatásként is kínálhatná az Aranykupola rá eső részét.
Mit jelent mindez Oroszországnak?
Trump reményei szerint a Golden Dome csökkentené az Egyesült Államok függőségét a nukleáris fegyverektől. Ezt arra alapozza, hogy ha a védelem hatékonysága növelhető, akkor az USA-nak kevesebb nukleáris képességre lesz szüksége az ellencsapások mérésére.
A moszkvai stratégák azonban nem egészen látják így az ügyet. 2002-ben az Egyesült Államok egyoldalúan kilépett a ballisztikus rakéták elleni szerződésből, és azóta az orosz tisztviselők következetesen figyelmeztetnek a rakétavédelem destabilizáló hatásaira. 2019-ben az orosz külügyminisztérium elítélte az Egyesült Államok akkor még szerényebb rakétavédelmi terveit, mint „Washington azon vágyának bizonyítékát, hogy vitathatatlan katonai dominanciát biztosítson a világban”. Aggodalmuk az, hogy a pajzsa mögé húzódó Egyesült Államokat nem lehet eltántorítani az agressziótól, vagyis nem védelmi, hanem támadó célokat láttak a fejlesztések mögött.
Washington válasza eddig az volt, hogy rakétavédelme csak Észak-Korea és Irán korlátozott fenyegetéseinek ellensúlyozására szolgál, és semmilyen módon nem ássa alá Oroszország hatalmas és kifinomult fegyverarzenálját. Ezt az érvet azonban most félretették, és bármely féltől érkező fenyegetésekkel számolnak.
Ugyanakkor Moszkva szakértői továbbra is biztosak abban, hogy Oroszország stratégiai arzenálja jelenlegi képességeivel is legyőzheti az Golden Dome-ot, például olyan megoldásoknak köszönhetően, mint a csalik és a zavaró eszközök. Létezik a „telítettség” lehetősége is, azaz a védelem leküzdése rakéták tömeges kilövésével, ami meghaladja az amerikai elfogó képességeket.
Moszkva egyelőre nyugodt, de vannak aggodalmai
Ennek megfelelően Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő az Egyesült Államok szuverén belügyének nevezte az Aranykupola tervét, de megismételte az orosz vádat, hogy az USA militarizálni kívánja a világűrt.
A magabiztosság azonban nem elegendő az elrettentés világában, mondja a Carnegie szerzője. Az orosz stratégáknak is a legrosszabb forgatókönyvből kell kiindulniuk, és azt kell feltételezniük, hogy a Golden Dome legalább egy második orosz csapással szemben hatékony lenne. Ezért Oroszországnak reagálnia kell, ami magába foglalja a nukleáris triász minden ágának a modernizálását, és ezek felgyorsítását.
Ide tartozik a szovjet korból megmaradt hordozórendszerek teljes lecserélése, ami egyaránt jelenti a földi, a tengeralattjárókról és a bombázógépekről indított rendszerek megújítását. Megújult hangsúlyt kapnak azok a fegyverek, amelyektől azt remélik, hogy minden elképzelhető rakétavédelmi rendszert áttörnek.
Vlagyimir Putyin elnök 2018-ban már bemutatta azokat az eszközöket, melyeket később nukleáris „szuperfegyvernek” neveztek. Ezek közé tartozik a Burevesztnyik (Viharmadár), egy földi indítású nukleáris meghajtású cirkálórakéta, amelynek hatótávolsága állítólag korlátlan, és ide sorolják a Poszeidon nukleáris meghajtású torpedót is.
Oroszország sietsége a „szuperfegyverek” és az űrben használt nukleáris fegyverek fejlesztésében veszélyeket rejt magában. A Poszeidon és a Burevesztnyik konstrukciókat a Kreml új korszakként emlegette, de még a fejlesztési szakaszban vannak, és a balesetek kockázata magas. A Burevesztnyik különös aggodalmat kelt, és „repülő Csernobilnak” is nevezik, miután egy 2019-es sikertelen teszt öt mérnök halálát okozta.
Összességében az Aranykupola egy új fegyverkezési versenybe kényszerítheti Oroszországot, amelyben több erőforrást kell fordítania a stratégiai erőire egy olyan időszakban, amikor az ország ezt nehezen engedheti meg magának. Az orosz védelmi költségvetést már most is túlterheli az ukrajnai háború, és a hagyományos erők újjáépítése évekig fog tartani. A növekvő kiadások és a tartós infláció további források elvonását követelik meg a polgári szektortól, aminek kiszámítható következményei lesznek az orosz gazdaság távlati egészségére nézve.