A húszik évtizedek óta megszállás alatt tartják Nyugat-Jement, újabban pedig a vörös-tengeri kereskedelmet blokkolják. Bár Irán ezt kihasználja, a húszik főleg azért lövik a vörös-tengeri hajókat, hogy növeljék belpolitikai esélyeiket. Csicsmann Lászlóval utánajártunk az ellenállást fűtő céloknak.
HIRDETÉS
A Hamász által 2023. október 7-én elkövetett, 1200 halálos áldozattal járó terrortámadás óta újból a Gázai övezet határain túli területekre gyűrűzött az arab-izraeli konfliktus. Tel-Avivnak többek között a libanoni Hezbollah akcióival, a Vörös-tengeren és saját országában pedig a jemeni húszi támadásokkal kell számolnia, miközben vívja a Hamász elleni háborút Gázában. A konfliktus geopolitikai jelentőségű.
Azzal, hogy a jemeni húszik ellenőrzésük alatt tartanak több fojtópontot – ami a globális tengeri kereskedelem szempontjából kulcsfontosságú tengerszorosokat jelenti – megbénítják a Vörös-tengeri ellátóláncot. A bénultság globális méreteket ölt, hiszen a világkereskedelmi szállítmányozás 15 százaléka a Vörös-tengeren halad át. Ha a szállítók döntő része biztonsági okokra hivatkozva a Szuezi-csatorna helyett Afrika megkerülését választja, tovább drágul majd az áruk hajóztatása, elapadnak Egyiptom szuezi bevételei és Izrael egyetlen vörös-tengeri kikötője, és várhatóan Éjlát is csődbe megy. A vörös-tengeri feszültségek egészen a benzinkutatig és a vásárlók pénztárcájáig gyűrűzhetnek: drágulhatnak az üzemanyagárak, és a globális infláció is növekedni fog.
A jemeni lázadók által fenntartott konfliktus bár kiemelt jelentőségű, kevesen tudják, hogy kik a húszik és hogy miért kulcsfontosságú számukra a vörös-tengeri kereskedelem megbénítása.
Kik a húszik?
A húszik (eredetileg Ansar Allah) egy síita zaidita vallású iszlamista csoport, akik az 1990-es évek elején a fennálló rezsimmel szemben vallási és politikai elveket érvényesítve határozták meg magukat. Egyik céljuk az volt, hogy a Jemenben érvényesülő szaúdi vahabita ideológiával szemben egy siíta ideológiát juttassanak érvényre. A mozgalom tagjai a kilencvenes években először a jemeni egyetemi diákság között kezdték el terjeszteni nézeteiket. Az egyre terebélyesedő csoportosulás eközben megfogalmazta másik, politikai célját is. Eszerint átvennék a fennálló kormánytól a hatalmat és megszüntetnék az országban lévő szaúdi befolyást.
A Hussein al-Houthi vezette vallási csoport viszonya a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után különösen megromlott a központi hatalommal, így a növekvő intenzitású tömegtüntetések 2004-től nyílt fegyveres összecsapásokká fajultak. A mozgalom 2010 februárjáig hat kisebb háborút vívott a jemeni biztonsági erőkkel. Az Arab tavasz idején a militáns csoport csatlakozott a tüntetőkhöz, akikkel együtt Ali Abdullah Száleh elnök távozását követelték. Az elnök ígéretet tett, miszerint nem indul a 2013-as jemeni elnökválasztáson, ezt azonban nem tartotta be. Sőt, erőszakkal verette szét a tüntetőket. Ennek hatására Száleh korábbi körének egy része szintén elállt mellőle, majd, amikor feloszlatta a jemeni kormányt, Ali Mohszen al-Ahmar páncélos tábornok a hadsereg egy részével ellene fordult. Ahogy a legerősebb jemeni törzs, a Hasid is. Többszöri menekülések, külföldi gyógykezelések és visszatérések közepette az elnök 2011. november 23-án aláírta a lemondásáról szóló dokumentumot, amely után ideiglenesen Abbed Rabbo Manszúr Hádi alelnök vett át, majd 2012. február 27-én formálisan is megtörtént az átadás.
A jemeni polgárháború
A húszik kihasználva az ingatag központi hatalom vakfoltjait, fokozatosan az ellenőrzésük alá vonták Észak-Jement. Azóta változó sikerekkel ellenőrzik, adóztatják a főváros, Szanaa környékét, Nyugat-Jement, illetve a déli területek egy részét, amin a szeparatistákkal osztoznak. A jemeni polgárháborúba az Egyesült Államok támogatásával 2015-ben beavatkozott fegyveresen egy szaúd-arábiai vezette katonai koalíció is: 2015 márciusában Szaúd-Arábia egy tizenöt országból álló katonai koalíciót hozott létre, amelyben Egyiptom és az Egyesült Arab Emírségek is részt vettek. Ennek az volt a célja, hogy a fél évvel korábban száműzetésbe kényszerített Hádi hatalmát visszaállítsa. A húszik igyekeztek reagálni az őket ért változó intenzitású támadásokra. Két és fél évre rá, 2017 végén a 2012-ben elűzött Száleh elnököt a szaúdi koalícióval folytatott titkos tárgyalásokra hivatkozva kivégezték. A polgárháború 2022 március-áprilisára kifulladt, április 2-án tűzszünetet kötöttek, amit többé-kevésbé a felek azóta is tartanak.
A nyolc évig tartó polgárháború humanitárius krízist okozott: 2022-ig legkevesebb 377 ezren meghaltak, otthonaikból több mint négymillióan elmenekültek. Eközben a húszi mozgalom a polgárháború alatt nemzetegyesítő erővé terebélyesett, ami 2022-re a lakosság 80 százaléka felett gyakorolt vallási jellegű hatalmat. Hádi 2022-ben lemondott a kormányzásról és amely elnöki tanács irányítaná az országot, szaúd-arábiai száműzetésben van. Jelenleg a húszik ellenőrzik a főváros, Szanaa mellett a Vörös-tenger teljes partvidékét, adóztatnak és pénzt nyomnak, egyesek szerint 100-120 ezer fős, a szakértők szerint 300 ezer főhöz közeli haderejükkel az iráni katonai erők legmeghatározóbbikát jelentik.
Kérdésünkre, mely szerint hogyan értelmezik a húszik a 2022 áprilisi tűzszünetet a jelenleg Iránban tartózkodó külpolitikai szakértő és egyetemi tanár, Csicsmann László tömören válaszolt: „úgy, hogy megnyerték a polgárháborút”. Szerinte a lázadók a polgárháborúban kulcsfontosságú területeket foglaltak el. Erre példának Hodejda kikötőjét hozta fel. Elmondta, hogy ezzel az ottani vámokra is rátették a kezüket. Ráadásul úgy tűnik, hogy jelenleg a húszik a legnagyobb katonai erővel bíró csoport Jemenben. Vannak olyan adatok is, hogy 300 ezernyi harcosuk van, akik természetesen eltérő kiképzettségűek, de nagyon nagy hadsereget jelentenek.
Ugyan a jemeni lázadók minden eszközükkel a vörös-tengeri izraeli és nyugati befolyás ellen harcolnak, elérték, hogy viszonylag autonóm tagjaivá váljanak az iráni klienshálózatnak, erősítette meg Csicsmann. Mint mondta, bár nem tudjuk pontosan, hogy a fegyverszállításokon mennyiben mutat túl az iráni-húszi kapcsolat, az biztos, hogy a húszik meglehetősen autonóm csoport annak ellenére, hogy Irán támogatását élvezik.
“Sokan úgy vélik, hogy Irán nem fogta annyira a húszik kezét, mint azt elsőre feltételezzük. Az a döntés, hogy a Báb el-Mandebnél káosz legyen, valószínűleg a húsziké volt és Irán ezt a céljukat csak kihasználja, illetve a saját érdekei szerint támogatja. Irán jól ráérzett, hogy a Nyugat egy gyenge pontja a tengerszorosok kérdése: ha két tengeri bejáratnál konfliktus van, akkor az olajszállítmányok blokkolhatóak. Irán a Vörös-tengeren komoly befolyással rendelkezik, például a húszi-ügy mellett a szudáni konfliktusban is vastagon benne van. Geopolitikailag kulcsfontosságú az ország számára, hogy a befolyása megmaradjon a Vörös-tengeren, éppen ezért nem valószínű, hogy bármikor teljesen megszakítaná a kapcsolatait. Tehát a húszik valamilyen módon Irán befolyásának garanciáját jelentik” – mondta.
Bár a húszik saját érdekeiket tartják szem előtt, az Iránnal szintén szövetséges libanoni Hezbollahhal fontos partnerségben állhatnak. A terrorszervezet például segítette kiképezni a húszi harcosokat. Csicsmann elmondta, hogy az általa félállami szereplőknek nevezett, azaz nagy befolyással, de még intézményes hatalommal nem rendelkező szervezetek, mint a húszik vagy a Hezbollah gyakorlatilag tanulnak egymástól. A két szervezet sok kérdésben, elsősorban a hadsereg ügyeiben másolja egymást. Legalábbis az egyértelmű, hogy a húszik a Hezbollahtól vesznek át strukturális és katonai megoldásokat.
Az elmúlt hónapokban
Az Irán által fegyverekkel támogatott felkelők az utóbbi másfél évben azzal tartják sakkban a vörös-tengeri kereskedelmet, hogy ellenőrzésük alá vontak stratégiai jelentőségű tengerszorosokat és támadják a szorosokon áthaladó, jellemzően izraeli hajókat. Mivel a világ egyik legfontosabb tengeri útvonala veszélyessé vált, a szállítók nem vállalják be a rövidebb, de rizikós utat. Ehelyett a lényegesen költségesebb, Afrikát megkerülő tengeri útvonalon szállítmányoznak. Így tesz például a Maersk és a BP is, amelyek a globális jelentőségű szállítmányozási vállalatok közül a legfontosabbak között vannak. A biztosítási költségek olykor tízszeresükre emelkednek és az egész világgazdaságra kihatnak.
A sajtó márciusig úgy vélte, hogy bár pontszerű ellentámadások történtek, az Egyesült Államok több okból nem tarolja le a húszikat rendszeresített támadásokkal. Egyrészt azért, mert egy ilyen jellegű offenzíva túlságosan költséges és a költségekhez képest meglehetősen eredménytelen vállalkozás lenne, másrészt egy összehangolt akció félő, hogy hátráltatná az iráni nukleáris tárgyalásokat. Az is felmerült, hogy az eszkalálódó jemeni konfliktus nem tenne jót a rengeteg szállítmányozási vállalatnak vállalhatatlan vörös-tengeri kereskedelemnek.
Tarthatatlannak ítélve ezt az állapotot az Egyesült Államok szövetkezve az Egyesült Királysággal légicsapásokat mért a húszi katonai infrastruktúrára. Már a múlt év novemberétől, még a Biden-kormányzat idején elkezdődtek a támadások, azonban a Trump-adminisztráció hatalomra kerülésével váltak ezek rendszeressé: március 15-e óta az “Operation Rough Rider” hadművelet keretében az USA összehangolt támadásokat intézett a húszik ellen. Ennek keretében több mint 1000 célpontot támadott döntően a Vörös-tengeren és az Ádeni-öbölben. A célpontok jellemzően katonai állások mellett radarok, légvédelmi rendszerek és ballisztikus rakéta- és drónindító állások voltak. A hadműveletet követően, 2025. május 6-án Donald Trump leállította a húszik elleni bombázásokat, miután az iráni nukleáris tárgyalásokban szintén közreműködő Omán közvetítésével tűzszüneti megállapodás született. A húszik vállalták, hogy az izraeli hajókat kivéve beszüntetik a kereskedelmi hajók elleni támadásokat. Izrael hajói továbbra is célpontok.
Bár a tűzszünet jól hangzik, Csicsmann elmondta, hogy eddig senkinek nem volt érdeke a jemeni konfliktust rendezni a helyi vagy a globális hatalmak közül. Szerinte a Trump-adminisztráció ezt igyekezett felülírni. Mint mondta, egyes vélemények szerint az amerikai elnöknek az volt az elképzelése, hogy a húszikat katonaliag meggyengíti, míg a húsziellenes erőket összefogva és azokat felszerelve megtámadnák a lázadókat. Ugyanis az országban vannak más töréspontok is: kiderül, nem csak egy húszi ellenállás van, hanem számos kisebb. Vannak függetlenül működő jemeni törzsek, a dél-jemeni szeparatisták, és számos más iszlamista szervezet, mint al-Káida vagy az STP. Egyik-másik csoportot az Egyesült Arab Emírségek és a szaúdiak támogatják. A szeparatistákat például korábban kiváltképp, így azok joggal várták a külső katonai támogatást, ami az utóbbi időszakban elmaradt, hiszen jelenleg ezeknek a külső fegyverbeszállítóknak valójában nem érdeke, hogy proxyháborút folytassanak. Csicsmann szkeptikus volt azt illetően, hogy reális-e az USA elképzelése miszerint a húszikkal szembeni érdekcsoportokat össze lehetne fogni úgy, hogy azok kellő erőt tudjanak felmutatni.
Az amerikai támadások a szakértő szerint hatékonynak bizonyultak, hiszen mint azt mondta, a támadások jól célzottak voltak. A legfőbb katonai célok mellett ezektől azt remélték, hogy iráni-húszi kapcsolatokon lazítsanak, ezzel pedig elzárják az iráni fegyvercsapokat, azaz, hogy megakadályozzák a szomáli partokról, az al-Shabaab terrorszervezet segítségével zajló szállítmányok megérkezését. Persze ezek a támadások csak az iráni közbenjárást akadályozzák meg és nem garantálják a húszik teljes lefegyverzését, különösen azt figyelembevéve, hogy Kínából és Oroszországból is kaptak már az ellenállók fegyvereket.
A húszik mint belpolitikai erő
Csicsmanntól megtudtam, hogy a húszik nem voltak kimondottan népszerűek a 2022-es tűzszünetet követően, hiszen elkezdtek nyíltan konfrontálódni más érdekcsoportokkal, mint például az al-Káida terrorszervezet. A helyi lakosság ezt nem nézte jó szemmel, emiatt rengeteg korábbi támogatójukat is elvesztették. Belpolitikai szempontból azonban szerencsés fejleménynek bizonyult számukra a 2023. október 7-ei terrortámadás és az azt követő eszkaláció, amelyben a húszik az Egyesült Államokkal vagy Izraellel szemben határozták meg magukat és konfliktusokat szítottak. Mint azt Csicsmann summázza: „hogy a húszik népszerűsége és az utánpótlás kérdése megoldódott, az a gázai háborúnak köszönhető”. Emiatt a húsziknak, ha hatalmon kívánnak maradni, elemi érdekük a vörös-tengeri konfliktus fenntartása.
Ha a Nyugati hatalmaknak egy ponton érdekévé is válna, hogy rendeződjön a jemeni konfliktus, akkor számításba kell venniük, hogy a húszik mára megkerülhetetlen erejévé váltak az országnak a déli szeparatistákkal szemben, akik nem tudtak előnyt kovácsolni a gázai helyzetből. Csicsmann szerint a közeljövőben terv lehet, hogy Jemen megállapodjon Iránnal, ehhez azonban valakinek vállalnia kell a közvetítő szerepet, ugyanis csak közvetítőkkel remélhető tényleges előrelépés abban, hogy az állam hosszútávon fenntartható belső szabályszerűségeket alkosson meg, és hogy létrejöjjön egy hatékony tárgyalási szituáció, amelyben az autonómia vagy föderalizmus kezdetektől érvényben lévő belpolitikai kérdéseivel lehet foglalkozni. Csicsmann jelenleg nem lát olyan szereplőt sem a regionális, sem a globális politikában, aki hajlandó lenne elvállalni ezt a szerepet.
Húszi ügyek a nukleáris tárgyalások fényében
Múlt vasárnap zárultak le az iráni nukleáris tárgyalások negyedik fordulói: a tárgyalásokon az iráni külügyminiszter Abbász Aragcsi, az Egyesült Államok közel-keleti különmegbízottja, Steve Witkoff és a közvetítésért felelős Omán külügyminisztere, Badr al-Busaidi vett részt. Az ománi fővárosban, Maszkatban tartott egyeztetéseken bár továbbra sem állapodtak meg a felek, folytatják a tárgyalásokat. A következő forduló helyszínéről és időpontjáról egyelőre nem lehet biztosat tudni.
A negyedik forduló után mindkét fél óvatos optimizmussal nyilatkozott annak ellenére, hogy továbbra sem értenek egyet az urándúsítás kérdésében: Irán ragaszkodik ahhoz, hogy fenntartsa urándúsítási kapacitásait, míg az Egyesült Államok a teljes leszerelést és a dúsítás megszüntetését követeli. Az eddigi tárgyalások során Irán bár jelezte, hogy hajlandó lenne ideiglenesen csökkenteni az urándúsítás szintjét, nem hajlandó teljesen lemondani a követeléseiről. Az Egyesült Államok ezzel szemben ragaszkodik hozzá, hogy Irán teljes mértékben szüntesse meg a dúsítást, és számolja fel a kulcsfontosságú nukleáris létesítményeit.
Eközben Donald Trump amerikai elnök a héten közel-keleti körutat tesz: Szaúd-Arábiát, Katart és az Egyesült Arab Emírségeket látogatja meg. A látogatások egyik célja, hogy az USA nyomást gyakoroljon Iránra is. A körút első állomásán, Rijádban Donald Trump és Mohamed bin Szalmán koronaherceg 600 milliárd dolláros befektetési megállapodást kötött, és arról is szerződtek, hogy Szaúd-Arábia összesen 142 milliárd dollár értékben vásárol amerikai védelmi és hadiipari eszközöket, fegyverzetet és védelmi szolgáltatásokat: mindenekelőtt a légierő, a légvédelem és a parti védelem céljaira. Ugyanitt találkozott a szíriai elnökkel, az Aszad-rezsimet megbuktató korábbi militáns vezérrel, al-Szarával, akivel a Szíria elleni szankciók feloldásáról és a két ország lehetséges együttműködéséről tárgyalt régió stabilitását fenyegető csoportokkal szembeni küzdelmet illetően. Ebben a kérdésben akár a húszik is szóba kerülhettek. Csütörtökön Dohában Donald Trump katari vezetőkkel találkozott és a Boeing valaha volt legnagyobb megrendeléséről állapodott meg, amelyben a katari légitársaság 96 milliárd dollár értékben összesen 210 repülőgépet vásárol. Miután két évtizede először járt amerikai elnök az országban az amerikai elnök és a katari emír rövid távon 243 milliárd, hosszútávon több mint 1000 milliárd dolláros üzletekről szóló kereskedelmi megállapodásokat írtak alá, tudta meg az Euronews egy helyszíni tudósítója.
Csicsmann szerint az Egyesült Államok katonai támadásai és üzleti terjeszkedése gesztusértékű lehet az iráni nukleáris tárgyalások relációjában. A katonai támadásokat Teherán egyelőre tűri, hiszen az iráni vezetésnek szerinte most az a célja, hogy a mozgalom ne akadályozza meg semmilyen módon a nukleáris tárgyalásokat. Mint azt mondta, azt is elképzelhetőnek tartja, hogy az irániak üzentek a húsziknak, hogy a mostani helyzetben kevesebb támogatás várható.
A szakértő véleményezte Washington közel-keleti politikáját, mondván az USA delegációja ügyesen megszólítja az összefonódó konfliktusokban érdekelt és az Iránnal kapcolatban lévő vagy húszikat támogató hatalmakat. Oroszország például egyes washingtoni elképzelések szerint megőrzésre átvenné az iráni dúsított uránkészleteteket. Az egyedüli húszikat támogató nagyhatalom, akivel ebben a kérdésben egyelőre nincs kapcsolata az Egyesült Államoknak az Kína. Ez nem véletlen, az országnak nem érdeke, hogy a húszik folytassák a Báb el-Mandebnél zajló támadásokat, mégis, az álláspontjuk a szaúdiakéhoz hasonló, akik azért nem foglalkoznak a kérdéssel, mert nyolc év polgárháborús érintettség után épp nincs olyan jemeni érdekük, amiből ténylegesen profitálhatnának.
Bárhogy is alakul, a felszínen a közelmúltig rendeződni látszó szaúdi-iráni ellentétek kifinomult befolyásszerzési manőverekkel folytatódnak: a kérdés egyik fontos pontja a Vörös-tenger, mint befolyási övezet. Hogy Szuez átjárhatóságában mit hoz majd a világpolitikai konvenciókra és korábbi törvényszerűségekre fittyet hányó Trump-adminisztráció, arról biztosat nem lehet tudni, de az már a korábbi intézkedésekből és a mostani közel-keleti turnéból is látható, hogy az új amerikai vezetés szakít korábbi politikájával, és fontos üzleti és katonai partnerként kezeli a térség egyes államait, köztük Szaúd-Arábiát, amely ország Iránnal és a húszikkal történelmileg szemben áll.