Spanyolországban a 40 órás munkahét 37,5 órásra csökkentését követelték, a törökországi demonstrációk a munkajog mellett a demokratikus értékek védelméről szóltak.
Több száz tüntetést tartottak a munkavállalók a munka ünnepén szerte a világon. Csak Franciaországban 260 demonstráción követeltek több fizetést és jo több fizetést és jobb munkakörülményeket a tüntetőkbb munkakörülményeket a tüntetők. Párizsban kisebb összecsapások voltak a rohamrendőrök és a demonstrálók között.
Németországban is több helyen tartottak gyűléseket a szakszervezetek. Németországban 1890 óta a munkásmozgalom küzdelmének napjaként ünneplik május elsejét, de a nyugati tartományokban is voltak ilyen gyűlések.
Itáliában a három fő országos szakszervezet szervezte többnyire a felvonulásokat. Pierpaolo Bombardieri, az Olasz Munkásunió (UIL) főtitkára a munka méltóságának visszaállítását és erősebb munkavédelmet sürgetett, utóbbit az egészség és az emberélet védelmében. Maurizio Landini, az Általános Munkásszövetség (CGIL) főtitkára azt mondta, hogy elég volt a szavakból, eljött a tettek ideje, a hátrányos törvényeket el kell törölni.
Spanyolországban is utcára vonultak a munkások, hogy jobb fizetést és rövidebb munkaidőt követeljenek. A 40 órás munkahét 37,5 órásra csökkentését, valamint az elbocsátási folyamat reformját követelik a szakszervezetek.
Törökországban a május elsejei ünnep nemcsak a munkavállalói jogok, hanem a demokratikus értékek fenntartására irányuló szélesebb körű felhívás demonstrációja is volt. Isztambulban összecsapások törtek ki a tüntetéseken, körülbelül 300 embert letartóztattak.