A körmönfont, de nem elképzelhetetlen terv szerint a Hamász megmaradna olyan tényezőnek Gázában, mint amilyen a Hezbollah Libanonban.
HIRDETÉS
A Hamász úgy akarja a háborút befejezni, hogy közben megtartja ellenőrzését Gáza felett, hasonlatosan a Hezbollah libanoni pozíciójához. Izraelnek ezért alapvető érdeke egy ilyen menekülő útvonal lezárása, vállalva akár a gázai háború tartós elhúzódását is.
A Hamász elsődleges célja lenne egy újabb tűzszünet biztosítása a háborús túlélésre, a terrorhadsereg újjáépítésére és az övezet politikai ellenőrzésének visszaszerzésére. Ennek esélyei és körvonalai jelenleg még nyomokban sem léteznek, és lassan az átadható túszok is elfogynak vagy meghalnak.
Emiatt egyre kisebb lesz a nyomás Benjámin Netanjahu kormányára, hogy egyezzen bele engedményekbe a fogolycsere érdekében, viszont nőni fog a politikai igény a Hamász fizikai megsemmisítésére - bármi áron. Ezt vetíti előre az IDF új vezérkari főnöke is, aki szerint 2025-ben a gázai háború nem fog véget érni.
Ezért jelezte a Hamász Egyiptom felé a készségét egy olyan kormányzati modell létrehozására Gázában, amely hasonló lenne ahhoz, amit a Hezbollah elért Libanonban. Ez egy nemzetközileg elismert legitim kormányt jelentene, amely a tekintély homlokzatát adja, de a színfalak mögött a Hamász megtartaná a teljes katonai-terrorista ellenőrzést a helyszínen és de facto politikai hatalmat.
Ez lehetővé tenné a dzsihadista szervezet számára, hogy a számára legkedvezőbb időpontban átcsoportosítsa, felfegyverezze maradék erőit és újraindítsa az Izrael elleni háborút, akár a zsidó állam területére is átcsapva.
A modell persze nem lehet teljesen azonos a libanonival, ahol az államhatalmat vallási alapon osztják meg a keresztények, a szunniták és a síiták között, ami Gázában elképzelhetetlen. Az elképzelés vonzereje inkább az, hogy a legitim felszín alatt akkor is lehet hatalmat gyakorolni, ha közben Izrael megtizedeli a terroristák katonai erejét.
Nagyjából ezt a képet látjuk jelenleg Libanonban is, ahol az IDF és a hírszerzés kíméletlen csapásokat mért a Hezbollahra, de annak politikai befolyása mégis jószerivel érintetlen maradt. Az ország új elnöke, Aoun tábornok egyelőre nem rendelkezik kellő erővel a Hezbollah kiszorítására, a nagyhatalmak figyelmét pedig teljesen leköti az orosz-ukrán konfliktus.
Ugyancsak a Hamász érdekeit szolgálhatja a megoldatlan szíriai zűrzavar és egy ottani újabb polgárháború lehetősége, ami sokkal jobban izgatja a nagyhatalmakat, mint a kicsiny Gáza.
Ezért csekély az esélye, hogy megvalósíthatók az olyan javaslatok, mint Egyiptomé, amely a Palesztin Hatóságot helyezné vissza a politikai irányítás élére Gázában, mert az is egy Libanonhoz hasonló helyzetet eredményezne, miközben Izrael még nem fejezte be a Hamász elleni hadjáratát.
A március elején tartott arab csúcsértekezleten Egyiptom ütemtervet mutatott be, amely „az arab, muszlim és nyugati államok koalíciójának ideiglenes uralmát” javasolja Gázában. A terv nem részletezi, hogy a Hamász hogyan kerülne ki a képből, ki finanszírozná az újjáépítést, vagy hogyan épülne fel a gázai kormányzás. A terv nem keltett visszhangot, és eddig egyetlen nyugati kormányzat sem jelezte, hogy szeretne részese lenni egy Gáza feletti koalíciónak.
A kairói értekezleten Fateh El-Sisi egyiptomi elnök kijelentette, hogy Kairó ellenzi a palesztinok kilakoltatását, viszont támogatja a tűzszünet folytatását és egy független palesztin állam felállítását. Az elnök egy független technokratákra épülő közigazgatási bizottság felállítását kezdeményezte, amely ideiglenesen irányítja az övezetet és felügyeli a segélyek elosztását, amíg a Palesztin Hatóság vissza nem tér az övezet élére.
A Hamász elfogadja javaslatokat, mert világosan látja, hogy jórészt megvalósíthatatlanok. Viszont addig is meg tudja tartani katonai befolyását, és a diplomáciai toporgást eszköznek tekinti hatalma visszaépítésére, és hogy megkerülhetetlen tényező maradjon minden további rendezési kísérletben.
A terrorszervezet világosan látja, hogy a Gáza feletti ellenőrzés nem fog a Palesztin Hatóság kezére kerülni, mivel Izrael ezt az elképzelést azonnal elutasította, ráadásul a ramallahi vezetés részéről sem látszik a buzgalom, hogy visszatérjen abba a Gázába, ahonnan véres erőszakkal verték ki immár 18 éve, és ahol azóta a Hamász egyértelmű teljhatalma épült ki.
Ez a hatalom nem csak a fegyveres fennsőbbséget jelenti, hanem uralmat az övezet erőforrásai és igazgatási rendszere felett, valamint teljes befolyást a lakosság tájékoztatására, érzelmeire és gondolkodásmódjára. Paradox módon a Hamász érdekeit szolgálja legfőbb vezetőinek elvesztése is (Jahja Sinwar, Mohammed Deif, Iszmáil Hanijeh), mert az extrém terror leginkább az ő alakjukhoz kötötte a Hamászt. Távozásuk után a jelenlegi és nem is ismert vezetőség békésebb és tárgyalóképesebb arculatot mutathat a tárgyaló partnerek felé.
A pánarab kísérletek közepette a Hamász egyeztetéseket folytat egy vegyes palesztin bizottság felállításáról az övezet irányítására a Fatah-hal, a Népi Front Palesztina Felszabadításáért (PFLP) szervezettel és a kisebb palesztin terrorfrakciókkal, hogy megvitassák a palesztin egység elérésének kérdéseit, melyekre 70 éve nem találtak megoldást. A homályos megfogalmazás mögöttes valósága az, hogy a Hamásznak nem áll szándékában lemondani Gáza feletti ellenőrzéséről, hanem éppen ellenkezőleg: kezdeményezője akar lenni a további fejleményeknek.
A Hezbollah-modell egy olyan csapda, amit Izraelnek óvatosan el kell kerülnie
A legutóbbi libanoni harcok előtt a Hezbollah diktálta az ország biztonságpolitikáját, vétójogot élvezett a kormányzati döntések felett, árnyékállamot működtetett síita libanoni bázisain, és az ország legerősebb katonai ereje volt. Ráadásul mélyen beépült a hivatalos fegyveres erőkbe a síita tiszteken és katonákon keresztül, miközben a lakosság vallási megoszlása szerint csak egyharmados erőt képviselnek.
A hivatalos és megválasztott libanoni kormány árnyékában az Iránból vezényelt terrorszervezet saját katonai parancsnoki struktúrát működtetett, és Teherán támogatásával óriási mennyiségű fegyvert halmozott fel Emiatt a libanoni kormány együttműködésre kényszerült velük, ami viszont lerombolta nemzetközi legitimációját.
Az évtizedes társbérlet összeomlott, amikor a Hezbollah libanoni katonai erejét Izrael szétzúzta egy rövid hadjáratban tavaly ősszel. Azóta a libanoni kormány először mutatja a tényleges szuverenitás jeleit, lefoglalva a bejrúti repülőtéren keresztül érkező terrorfinanszírozási pénzeket és betiltva a gyanús iráni járatokat. De ez csak a kezdet, és a teljes hatalomátvétel akár évekbe is kerülhet.
Ha a Hamász lemásolja a Hezbollah libanoni berendezkedését, az erősen korlátozná Izraelt a további határozott lépésekben. A borítékolható nemzetközi felháborodás Gáza „elismert kormányzó hatósága” elleni támadásként értékelné a keményebb intézkedéseket, még akkor is, ha az elképzelt hatóságnak nem is lenne valódi hatalma.
Hasonló sorsra jutna bármely nemzetközi békefenntartó erő is, miként az UNIFIL Libanonban, amely cselekvésképtelen megfigyelővé süllyed, és melyet a terroristák emberi pajzsként használhatnának az Izraellel folytatott tűzpárbajok során.
Egy ilyen fejlemény során a Hamász újra haditechnikához juthatna, és valószínűleg megkezdené alagút- és rakétarendszerének újjáépítését. Pontosan ezt tette a Hezbollah Libanonban, ahol hatalmas arzenált halmozott fel, miközben a legitim libanoni kormányt használta védernyőként az izraeli fellépés ellen.
Ezért Izrael számára a továbbiakban csak egy olyan megoldás képzelhető el, amely megakadályozza az iszlamista csoport újrafegyverzését. Ehhez azt kellene elérnie, hogy Gázát a Júdeában és Szamáriában (Ciszjordániában) megjelölt „A” övezethez hasonló területté alakítsák, mert csak ez akadályozhatja meg Iránt és a Hamaszt egy új terrorhadsereget építsen fel.
Ez a rendszer abban áll, hogy az Oslói Megállapodás három közigazgatási övezetre osztotta fel a palesztin Ciszjordániát: 'A'-terület (18%), ahol a Palesztin Hatóság (PA) intézi a polgári és biztonsági ügyeket; 'B'-terület (22%), ahol a PA csak polgári ügyeket intéz; és a 'C'-terület (60%), ahol Izrael teljes ellenőrzést tart fenn. Az oslói folyamat megszakadása ellenére is az A, B és C területek felosztása ma is érvényes.
Ilyen megoldást viszont a többi fél - kivéve talán az Egyesült Államokat - aligha fogja elfogadni. Emiatt a patthelyzet kitolódása várható, és ez további emberéleteket és vagyoni pusztulást hozhat 2025-ben.