Csalóka a csend Gázában - hamar kirobbanhat a háború újabb és keményebb szakasza

Sokkal rosszabb is jöhet, mint ami eddig volt, és sokkal gyorsabban

HIRDETÉS

Izrael új vezérkari főnöke azt mondja, hogy „2025 a háború éve lesz” – ami azt sejteti, hogy ha nem sikerül nagyon gyorsan megállapodni az összes túsz és az elhunytak földi maradványaiknak kiadásáról, akkor rendkívüli intenzitású új hadműveletekkel kell számolni. (Ebbe az új képletbe tartozik már az amerikai nehézbombák szállításának újrakezdése Izrael számára, amit korábban a Biden-kormány blokkolt.)

A most fölesküdött Eyal Zamir altábornagy néhány órával azelőtt beszélt, hogy az amerikai elnök többedszer is figyelmeztette a Hamaszt a halogatás végzetes következményeire. A tábornok szerint az idei év katonai műveleteinek középpontjában a gázai és iráni fenyegetések állnak, azaz nem gondolja, hogy a Hamász kapitulálni fog.

Libanonban jelenleg nem fenyeget a harcok kiújulásának veszélye, Szíriában pedig csak akkor avatkozik be az IDF, ha az ottani folyamatok az izraeli nemzetbiztonságot is fenyegetik, aminek egyelőre nincs jele, mert az ország inkább a polgárháború kiújulása felé tart. (Az Európai Bizottság megbeszélésre hívta az átmeneti szír elnököt, Al-Sharaa Jolanit Brüsszelbe.)

„Most minden versenyző újra az alapvonalon térdel, és a startpisztolyra vár”

Így látja a kialakult új helyzetet Gabriel Ben-Dor, a Haifai Egyetem nemzetbiztonsági szakértője. Izraelnek el kell döntenie, hogy fokozza-e a gázai háborút, vagy előbb biztosítja a túszok szabadon bocsátását.

Donald Trumpnak cselekvésre kell váltania a fenyegetéseket, mielőtt azok inflálódnak, a Hamász előtt pedig az a kérdés magasodik, hogy vállalja-e teljes megsemmisülésének kockázatát. Trump még hivatalba lépése előtt nyomást tudott gyakorolni a terrorszervezetre, hogy a hat hetes fegyvernyugvás során engedjen el 38 túszt, cserébe csaknem 2 000 palesztin fogolyért, és induljanak el újra a humanitárius segélyek Gázába. Az izraeli erők kivonultak az övezet nagy részéből, és előállt az a különös helyzet, hogy bár a tűzszünetnek vége, a harcok nem folytatódtak.

Közben Steve Witkoff, az amerikai elnök közel-keleti különmegbízottja javaslatot terjesztett elő a tűzszünet meghosszabbítására és további túszok szabadon bocsátására, de a Hamász ezt elhárította.

Az amerikai elnök fantazmagórikus gázai kitelepítési programját eközben minden lényegi szereplő elutasította, és inkább hajlanak Egyiptom javaslata felé, amely eltávolítaná a Hamászt a hatalomból és visszaállítaná a Palesztin Hatóság (PA) fennhatóságát a területen. Ezt a lehetőséget viszont Trump zárta ki, és valószínűleg Izrael sem fogadná el a PA visszatérését, mivel a terrorizmus hátsó támogatójának tartja. Ehhez kapcsolódó hír, hogy az izraeli belbiztonsági szervek letartóztattak két palesztin lakost, akik pénzt fogadtak el az önkormányzattól terrorcselekmények előkészítésének fejében.

Az izraeli elemző szerint „Trump korlátlanul nyújthat halálos fegyverzetet Izraelnek, és hozzá a szabad kezet, hogy úgy cselekedjen Gázában, ahogy jónak látja, beleértve a szigorú blokádot és a humanitárius segítségnyújtás megtagadását” – mondja Ben-Dor. Ennek legújabb jele az, hogy Eli Cohen izraeli energiaügyi miniszter vasárnap megtiltotta a további áramszolgáltatást a gázai övezet felé, melyet a kabinet már korábban jóváhagyott. Ezzel a lépéssel az exklávé szinte életképtelenné válik.

Eközben az Egyesült Államok nyomást gyakorolhat a Hamász támogatóira, főként Törökországra és Katarra is, arra kényszerítve őket, hogy álljanak el a terrorsereg támogatásától. Ez viszont nem lesz olyan egyszerű művelet, mint a villanyáram lekapcsolása, és hosszabb időt is felemészthet.

Ily módon az amerikai elnök egyetlen valódi eszköze Izrael átfogó támogatása, mert saját maga nem sokat tehet – tartja Kobi Michael, a Misgav Cionista Stratégiai Intézet kutatója. „Trump megszabadította Izraelt minden gyeplőtől és korlátozástól, és megadja a felhatalmazást, hogy meghódítsa az egész Gázai övezetet. Ebbe a kiterjedt katonai erő alkalmazása is beletartozik.”

Mit tehet a hadsereg új főnöke?

A katonaság természetesen a politikai vezetés akaratát hajtja végre, ami most az, hogy a Hamász nem maradhat jelen Gázában. Egybehangzó vélemények szerint az előző vezérkari főnök, Herzi Halevi leváltása mögött nem csak az áll, hogy nem sikerült megelőznie a Hamász meglepetésszerű támadását 2023. október 7-én, hanem hogy a gázai háború során a hadsereg nem lépett fel elég határozottan.

Halevi védelmében viszont sokan azt hozzák fel, hogy az IDF gyorsaságát és agresszivitását rendkívül korlátozta a túszok jelenléte, és az érdekükben alkalmazott óvatosság ellenére mellett még így is akadtak járulékos veszteségek vagy tévedések. Tragikus megközelítés, de realisztikus is, hogy olyan kevés túsz lehet már csak életben, hogy a hadseregre háruló óvatossági nyomás egyre kisebb.

A Hamász halogató taktikái mögött sokan éppen azt látják, hogy a terrorszervezetnek kevés humán ütőkártyája maradt, és az időnyerést tartja a legfőbb fennmaradási és újjászerveződési lehetőségnek.

„Ha Izrael továbbra is a Hamasz megdöntésére és megszabadulására törekszik, az új vezérkari főnöknek hatékonyabb, éberebb és halálosabb hadsereget kell létrehoznia” – mondja Ben-Dor. Bizonyos értelemben a háborút elölről kell kezdeni, mert még egyetlen kitűzött célját sem érte el teljesen. Az új főnöktől ezért rendkívül komplex teljesítményt várnak, aminek nem csak katonai elemei vannak. „Csak akkor kezdődhet meg a vita a Gázai övezet jövőjéről, amikor a Hamasz nem lesz aktív és hatékony szuverén tényező”.

Egy nappal azután, hogy Zamir vázolta az izraeli hadsereg 2025-ös programját, ami Gázára és Iránra összpontosít, az izraeli légierő közös gyakorlatot tartott az amerikai légierővel.

„Ha Izrael kellő elszántságot tanúsít Gázában, és felszámolja a Hamászt, mint szuverén hatalmat, az óriási hatással lesz az Iránnal folytatott tárgyalásokra és diplomáciára” – mondja Kobi Michael. A szakértő szerint az irániak megértik, hogy a játékszabályok megváltoztak, viszont Izrael bármilyen tétovázása rontja az amerikaiak diplomáciai esélyeit Teheránnal szemben. Izrael nem léphet fel egyedül Irán ellen az Egyesült Államokkal való szoros koordináció nélkül, de ehhez a papi rezsimnek előbb látnia kell, hogy valóban elveszítette teljes befolyását Libanon, Szíria és Gáza felett.

Amíg van esélye az amerikai diplomáciai erőfeszítéseknek, egy izraeli megelőző támadás nem várható.