Maga Valerij Geraszimov orosz tábornok fogalmazott úgy, hogy az információnak legalább olyan fontos szerepe van a modern hadviselésben, mint a fegyvereknek.
HIRDETÉS
A Kreml információs háborúja teljes mértékben integrálódott a katonai háborúba - hangzott el az orosz dezinformációs tevékenységről rendezett budapesti pódiumbeszélgetésen a Political Capital szervezésében. A résztvevők között volt Peter Pomerantsev, az egyik legnevesebb orosz dezinformációs és propagandaszakértő, a Johns Hopkins Egyetem SNF Agora Intézetének főmunkatársa és az Arena Initiative társigazgatója, aki szerint a hamis orosz narratívának csak egy része irányul az Ukrajnában élők befolyásolására, az információs háború azonban elsősorban a Nyugatot célozza. Takács Márk katonai szakértő, Krekó Péter, a Political Capital elemzőintézet igazgatója és Takácsy Dorka Oroszország-szakértő is felhívták a figyelmet arra, hogy a nyugati felfogásért vívott háború legalább olyan fontos Oroszország számára, mint az Ukrajna elleni háború. Oroszország számításai szerint ugyanis a nyugati támogatás aláásása esetén Ukrajnának nem lesz fegyvere és erőforrása a frontvonal megtartásához. Az Euronews a pódiumbeszélgetés két résztvevőjét kérdezte.
Takácsy Dorka Oroszország-szakértő egy 2024-es fókuszcsoportos kutatás eredményeit ismertette. Mit emelt ki?
Ebben a kutatásban arra voltunk kíváncsiak, hogy a visegrádi országokban élők vélekedésével összevetve miként látja Ukrajna helyzetét a magyar társadalom. A háborús helyzettől Ukrajna jövőjén át az EU-s csatlakozás felé vezető törekvések megítélésére kérdeztünk rá. A kapott válaszok alapján a magyar vélekedés a szlovákokéhoz képest is sokkal negatívabb.
Hogy kapcsolódik ez az orosz dezinformációs térhez, amiről a pódiumbeszélgetés szólt?
Kiderült a kutatás során, hogy a társadalmi vélekedés nem hozható összefüggésbe személyes vagy történelmi sérelmekkel sem. Az látható, hogy a meghatározó közvélekedést egyértelműen a felülről lefelé gerjesztett gyűlölet alakította. A magyar társadalomba a visegrádi országokban élőkhöz képest is nagy hatékonysággal sikerült ezt becsöpögtetni. Minden fókuszcsoportunkban több válaszadó visszamondta a kormányzati paneleket, ami önmagában nem érdekes, de az igen, hogy olyanok is, akik nem szimpatizálnak a kormány egyéb intézkedéseivel, sőt ellenzéki szavazónak vallják magukat.
Meg kell különböztetni a tényeken és a hangulatkeltésen alapuló kommunikációt. Miket említettek a válaszadók?
Gyakran visszahallottuk, hogy "ez két szláv nép háborúja", "nem szabad beavatkoznunk", "ne a magyarok fizessék meg a háború árát". A válaszok összességének kiértékelése azt mutatja, hogy az ukránellenes hangulatkeltés működik a komplett társadalomban, messze túlnyúlik a Fidesz szavazótáborán.
Hogy alakult ez a többi visegrádi országban végzett kutatásban?
Mindenhol jelentek meg hangulatkeltésen alapuló féligazságok vagy dezinformációk, de sehol sem akkora mértékben és olyan egyértelműen, mint a magyar válaszadók körében vagy a magyar médiatérben. A szlovák médiatér minimum kétosztatú, kiegyensúlyozottabb arányokkal, mint a magyar. Az is megfigyelhető, hogy a szlovák médiatér minimum fele elfogadón viszonyul az ukrán védekezéshez, és ez nagyjából leképeződik a társadalomra vetítve is. Egyértelműen látszik tehát, hogy a társadalmat nem sikerült olyan mértékbe befolyásolni, mint Magyarországon.
Az Ukrajnáról szóló negatív narratíva miként más és más a visegrádi országokban?
Mindenütt a helyi közegben fontos témákba kapaszkodnak bele. A lengyel médiatérben a gazdák félelmei domináltak, miközben ez a magyar társadalmat érintő első három fő félelem között nem szerepelt. Ugyanakkor a gazdasági nehézségek minden országban teremtenek olyan tényezőt, ami ha eltérően is, de valami módon gazdasági jellegű. Az is egyértelmű a vizsgált országokban, hogy az érzelmekre próbálnak hatni, amikor hangulatkeltésről van szó. Ennek általános eszköze, amikor a propaganda-gépezet olyan jelzős szerkezeteket alkot, amiket állandóan lehet ismételgetni, ezáltal bevésődnek az emberek fejébe. Példa erre a "bohóc Zelenszkij" kép kialakítása, ezt szinte mindenki ismeri, miközben semmi köze a valósághoz.
A többi előadó által elmondottakból az ön számára mi volt érdekes, amire szakmabeliként is felkapta a fejét?
Peter Pomerantsev mondta, hogy Európának ki kell lépnie abból a szerepből, hogy a hibrid háborúban mindig defenzívában van, és az információs térben a folyamatos védekezés helyett át kell lépni az offenzív állapotba. Erről ritkán gondolkodunk.
Tehát ez azt jelenti, hogy ugyanakkora intenzitással kell terjeszteni a valós tényeket, mint amilyen mértékben eláraszt mindent a dezinformáció?
Természetesen, ugyanolyan mértékben kell formálni a közvéleményt, mint ahogy ők próbálják. Akár a nyugati világban, akár a nyugati világból az orosz társadalomhoz eljuttatni a tényeket.
Mivel a dezinformátorok célja a médiatér teljes elárasztása, marad hely a válaszként érkező tények számára is?
Erős állami kontroll határozza meg az orosz médiateret, nagy a cenzúra. Több mint 250 ezer honlapot blokkoltak Oroszországban, ezeket nem lehet elérni. Köztük közösségi platformok is vannak, illetve minden olyan oldal, ami eltér a hivatalos állásponttól. Ez magánemberekre is vonatkozik, aki más véleményt fogalmaz meg, súlyos börtönbüntetést kockáztat. A Kreml tökéletesen uralja az orosz információs teret.
Ön élt Oroszországban, a Puskin Intézetben tanult oroszul. Mit tapasztal, ha korábbi ismerőseivel beszél? Működik a dezinformáció?
Mivel autoriter országról van szó, a közvéleménykutatásokkal óvatosan kell bánni. Bizonyos februári mérések szerint az oroszok körében még sosem volt ilyen magas, 80 százalék körüli az Ukrajna elleni háború támogatottsága, amit ők még mindig csak "különleges katonai műveletnek" nevezhetnek. Ezt az eredményt árnyalja, hogy nem mindegy, miként fogalmazzák meg a kérdést. Ugyanebben a felmérésben azt is kérdezték, hogy támogatnák-e a tárgyalásos rendezést, és ugyanezek a válaszadók 60 százalékban igennel feleltek. Következtetni lehet arra, hogy az orosz többségének fontos a győzelem, azért, hogy győztes helyzetből alakíthassák a végső békefeltételeket.
A dezinformációs tevékenység a gazdaságról is kedvezőbb képet fest Oroszországban, mint a valós. Elhiszik az emberek azt, amiről saját tapasztalatokat szereznek a mindennapokban?
Az orosz gazdaság sokat gyengült, és az ellenkező híresztelések dacára megviselték a nemzetközi szankciók. Bár valóban jobb helyzetről szólnak az orosz társadalomnak és a nyugati világnak szánt tartalmak is, az orosz átlagember nem él jól, sőt. Számos mutató szerint rosszabbul, mint Ukrajna megtámadása előtt. Ezt tetézi, hogy erősödött az orosz lakosság szubjektív veszélyérzete, főleg amióta Ukrajna képes drónokkal támadni Moszkvát vagy más orosz területeket. A háborúban egyre többen halnak meg, így egyre több orosz ember vesztett el vagy ismer olyat, aki elveszített valakit, mások megnyomorodva térnek vissza a harctérről. Vagyis a háború egyre közelebb kerül az átlagemberhez.
Ez ellensúlyozhatja a dezinformációt, kérdés, hogy milyen mértékben. Ön ezen a pódiumbeszélgetésen hogy zárta a saját mondandóját?
Azzal zártam, hogy nekünk kell jobban odafigyelni a tartalmakra, mert a közösségi média platformjai nem segítenek abban, hogy mi valódi, a moderálás eddig sem volt erősségük. Számos platform egyáltalán nem moderál. A technológiai fejlődés abba az irányba tart, hogy még könnyebb lesz a trolltevékenység a mesterséges intelligencia bevetésével. Épp ezért én nem voltam optimista, mindenkit arra buzdítottam, hogy legyen éber, türelemmel és nagyobb figyelemmel fogadja be a híreket és egyéb tartalmakat.
Krekó Péterrel, a pódiumbeszélgetést rendező Political Capital igazgatójával is az esemény után beszélgettünk.
Hogy működik az orosz dezinformációs tér?
Oroszország a Krím 2014-es annexiója óta különösen komolyan veszi a dezinformációs hadviselést. Maga Valerij Geraszimov orosz tábornok fogalmazott úgy, hogy az információnak legalább olyan fontos szerepe van a modern hadviselésben, mint a fegyvereknek. Oroszország a támadók tevékenységét a dezinformációs tér megteremtésével már a kezdetektől támogatta. A Krím elcsatolása után pont így tapasztaltuk a kelet-ukrajnai támadások kezdetén. Az oroszajkú lakosság demoralizálásával igyekeztek segíteni, hogy az alakulatok valóban el tudjanak foglalni egy területet.
Másként vetik be tehát, ha az ukrajnai lakosságot célozzák, illetve más a dezinformációs tevékenység, ha a nyugati emberek gondolkodását igyekeznek befolyásolni?
Láthattuk, hogy több európai választást kíséreltek meg befolyásolni, a legutóbbi példák egyike Németország, de igyekeznek gyengíteni az Európai Unió tagországai közötti összetartást, illetve a NATO tagjai közé akarnak éket verni.
Ennyi féle tartalommal megtölteni az információs teret hatalmas kapacitást igényel, vagy a mesterséges intelligencia alkalmazásával ez már nem probléma?
Eleinte meghatározók voltak ebben az államilag finanszírozott csatornák, mit a Russia Today vagy a Szputnyik, de szankciós listára tette ezeket az EU, vagyis a honlapjaikat nem tudjuk megnyitni, kikerültek a televíziós kábelkínálatból, így az európai közönséget már nem éri el az orosz állami médiaapparátus. Felértékelődött ezáltal a trollok serege, akik nem a saját nevükben kommentelnek vagy posztolnak. Ez az inautentikus online viselkedés, egy-egy ember sok tíz vagy több száz profilt is működtethet a közösségi platformokon. A felhasználók úgy látják, mintha ezek különböző személyek lennének. Ismertté vált például a szentpétervári trollfarm, ami a Wagner-zsoldoshadsereg vezére, Prigozsin tulajdonában volt, de a sikertelen puccskísérlet után elkerült tőle. Az ilyen trollseregek a dezinformációs tér eszköztárának csak egy részét, de fontos elemét jelentik. A botok, az algoritmusokkal működő automata üzenetgenerátorok - főleg a Twitteren -, a mesterséges intelligencia is fontos eszközök erre.
Milyen egységes cél fedezhető fel a különböző tartalmak mögött?
A trolloknak az a céljuk, hogy azt láttassák, hogy az általuk is terjesztett vélemény mögött ’alulról szerveződő” többségi támogatás van.
Ilyen könnyű megvezeti a célközönséget?
Az emberek a szemüknek hisznek. Ha azt látják, hogy sok hasonló tartalom, komment vagy poszt egyezik, többségi vélekedésként hat rájuk. Ha például állandóan azt sulykolják, hogy háborúba sodorhatják magukat azok az országok, amelyek Ukrajnát támogatják a védekezésben, akkor a sok megjelenés miatt dominánssá válhat ez a vélekedés. A kutatások szerint az emberek „hisznek” a kamuprofiloknak abban az értelemben, hogy valódi, hús-vér emberekként kezelik őket.
A környezeten is múlik, hogy mennyire lehet hatékony a dezinformáció?
Az előbb felsorolt eszköztár akkor vethető be még hatékonyabban, ha az adott ország ismert politikusai közül is sokan támogatják, hangoztatják a terjesztett narratívát. Ez történt Magyarországon vagy az USA-ban, az Ukrajna elleni háborúról szóló orosz álláspont így terjedt és terjed könnyen. Megfordítva: az orosz információs hadviselés nem hatékony, ha csupán kívülről érkezik, de meghatározóvá válhat, ha egy-egy országban az ottani ismert politikusok átveszik, terjesztik.
Ellentétes tartalmú ugyanarról a Nyugat és Oroszország álláspontja. A Nyugat szerint ezt a háborút egy ember tudja leállítani, aki kezdte, vagyis Vlagyimir Putyin. Az orosz álláspont viszont az, hogy ezt a háborút Ukrajna gerjeszti. Hogy döntse el az olvasó, hogy melyik igaz?
Már az is szürreális, hogy erről beszélgetnünk kell. Oroszország egyoldalúan indított egy teljes körű inváziót Ukrajna ellen 2022-ben, miközben előtte folyamatosan azt hangoztatta Putyin, hogy a határvidéken összevont alakulatok csak hadgyakorlatot végeznek, nem kell támadástól tartani. Amikor mégis megtörtént a támadás, szintén dezinformációkkal indokolták: emlékezetes, hogy azt állították például, hogy veszélyes amerikai biolaborok működnek Ukrajnában, vagy hogy Ukrajna nukleáris fegyvereket fejleszt. Az álindokokkal igyekeztek átfordítani az orosz támadást arra, hogy Ukrajna az agresszor. A csapatok benyomulása után egy szuverén állam védekezését szintén agressziónak beállítani, ugyancsak egy széles körben terjesztett dezinformáció. Ha torz logika szükséges egy tartalom értelmezéséhez, az feltűnő kell legyen a hírek fogyasztói számára is. Még akkor is, ha az idősebbek körében összecseng egy korábbi tapasztalattal például a keletről érkező „békepolitika” emlegetése.
Ez is egy konkrét példa arra, hogy érzelmekre alapoznak a dezinformációk terjesztői. Az ukrajnai lakosságra hogyan akarnak hatni?
Az ukrán hatóságokkal szemben korábban kialakult ellenérzéseket a keleti országrészben élő oroszajkú lakosság körében sikerrel erősítették fel, azt sugallva, hogy ha Oroszországhoz kerül a terület, jobb bánásmódban részesülnek az ott élők, akiktől korábban elfordult a központban, a tőlük távol működő kormányzat. Nehéz kutatni egy háborús térségben, hogy mi a közvélekedés, de a háború elhúzódásával egyre több szenvedés sújtja a keleti országrészekben élőket, ezért egyre kevésbé rezonál az orosz propaganda. Ha megszállják a területet, és családoktól gyerekeket rabolnak el - 100 ezer gyereket raboltak el az oroszok - , lebombázzák a lakóházakat, kilövik az energetikai létesítményeket, akkor egyre kevesebben szimpatizálnak a támadókkal, illetve a mögöttük álló dezinformációval.
A nyugati emberekre egész másként kíván hatni az orosz narratíva, mert a cél is más, azt elérni, hogy a közvélekedés megváltozásával csökkenjen Ukrajna védekezésének támogatása. Milyen érzelmekre próbálnak hatni Nyugaton?
Az úgynevezett war fatigue, azaz a háborúba belefáradás érzésének erősítésével lehet a háborút elszenvedők sorsa iránti szolidaritást a közöny felé fordítani. Egy idő után a háborúk külső megfigyelői hajlamosak azt hinni, hogy már nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy ki a jó és ki a rossz. Csak abban biztosak, hogy abba kell hagyni a háborút. Az orosz narratíva emellett azt is igyekszik sugallani, hogy hatalmas összegeket fordít Ukrajna támogatására a nyugat, miközben az egyes európai vagy amerikai emberekre eső áldozat elenyésző. Magyarországon erre a narratívára ráerősít azzal a kormányzati kommunikáció, hogy azért nem kapják meg a magyarok a nekik járó EU-s pénzeket, mert azt Ukrajnának adja Brüsszel. Ez természetesen nem igaz, mert a Magyarországnak járó pénzek befagyasztásának oka más volt, a demokratikus intézményrendszerrel kapcsolatos. A harmadik alappillér pedig a háborútól való félelem, a fenyegetettség érzetének erősítése. Ebbe beletartozik a nukleáris fenyegetettségtől vagy a harmadik világháborútól való félelem is. További módszer a demokratikusan megválasztott vezetők legitimitásának és a beléjük vetett bizalom aláaknázása.
A pódiumbeszélgetés felvételét a Political Capital a Facebookra is feltöltötte:
Helyszín: Budapest,
Időpont: 2025. március 15.