Kedden jelent meg a felhívás a Hamász hatalmának civil megdöntésére.
HIRDETÉS
A szerda reggeli jelentések szerint főként az övezet északi részén mentek tömegek az utcára, tiltakozva a Hamász uralma ellen, és követelve, hogy adja át a hatalmat a polgári erőknek, mert csak ez vezethet békekötéshez és Izrael kivonulásához. Ellenkező esetben a föld és a nép teljes pusztulását látják maguk előtt.
A Düh Menete
A tüntetők követelései között szerepel az al-Dzsazíra katari hírszolgáltató kivonulása Gázából, mivel működése folyamatosan szítja és kiprovokálja a konfliktusokat, amelyek végül a lakosságot sújtják. (Emlékezetes, hogy 2023 októberében a szolgáltató a világ vezető hírforrásait is megtévesztette az Al-Ahli arab kórház felrobbanásáról szóló hamis közlésével, és a háború egész folyamán többször is rábizonyították, hogy tudósítói a Hamász tagjai.)
Az eddigi ismeretek szerint a lázongást a palesztin Fatah párt is támogatja, amely a Hamász hagyományos ellensége a Palesztin Hatóságon belül. A felvételeken skandált "Élni akarunk!" jelszó már ismert a Hamász elleni korábbi tüntetésekből, melyeket a Fatah szervezett. Arafat pártja a "düh menetének" nevezi a tömegek megjelenését az utcákon.
A megmozdulások az exklávé több településén egy időben zajlanak, ezért a részvevők számát nem lehet megítélni, de elérheti a tízezret is.
A Hamász első reakciója az, hogy már kedden elkezdte a megmozdulásokat úgy beállítani, mint izraeli fellazító akciókat. A terrorszervezet „Shehab” nevű gázai hírszolgáltatója online kampányt indított, hogy bárkit, aki népszerűsíti a tiltakozást, azt tekintsék az "IDF szóvivőjének".
Az előzmények
A kedden megjelent tiltakozó felhívást különféle gázai szervezetek, civil csoportok és klánok jegyzik. A mozgalmat intifadának, azaz felkelésnek nevezik, hasonlóan ahhoz, amivel az Izrael által megszállt területeken próbálták két alkalommal is kiverekedni a függetlenséget (1987-ben és 2000-ben). Mindkét folyamat több éven át tartott.
Mekkora az esély?
A megmozdulások további hatása egyelőre megjósolhatatlan, mert az események elszigeteltek, és nem tűnt fel olyan centrális erő vagy vezető, aki összefogja. A Fatah sem állt ki egyetlen személy mellett, aki vezényelhetné a hatalomváltást, hanem csak egy távlati vezetőt jelöl a gázai béke utáni korszakra, Mohammad Mustafa palesztin miniszterelnök személyében.
A Hamász - vélhetően - igyekszik mihamarabb élét venni a feszültségnek diszkreditálni a szervezőket, majd úgy beállítani az eseményt, mintha a saját békepárti megmozdulása lenne.
Ugyanakkor nem lehet kétséges, hogy ha a lázongás átterjed a sűrűbben lakott középső és déli szektorokra, ahol a belső migráns lakosság tömörül, akkor a terrorszervezet nem fog habozni az erőszak eszközéhez nyúlni.
Valószínűsíthető, hogy a térség egyre nagyobb részét újra birtokba vevő izraeli hadsereg nem fog beavatkozni a lázongásba egyik fél oldalán sem, hasonlóan ahhoz, amikor 1982-ben Bejrútban is távol tartotta magát a keresztény milíciák (falangisták) és a palesztinok erőszakos konfliktusától.
Ez egy fejlődő történet, melyet újabb hírek birtokában bővítünk