Éltető Andrea: a kormány nem készült fel az akkumulátor-nagyhatalmisággal járó veszélyekre

HIRDETÉS

„A hatalmas technológiai fejlődésünk nem járt együtt az emberi felelősség, értékek és lelkiismeret fejlődésével... kiszolgáltatottan állunk egyre növekvő hatalmunk előtt, és nincs meg a szükséges eszközünk, hogy kontrolláljuk azt."

Egy Ferenc pápától származó idézettel kezdődik Éltető Andrea legújabb tanulmánya a hazai akkumulátorgyártás helyzetéről. A HUN-REN KRTK Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa tavaly nem is egy, hanem két írásban járta körül a témát. Elsőként a hazai akkumulátoripar jogi hátterét és környezeti hatásait, másodikként pedig az iparbiztonsági kockázatokat és az ezekkel kapcsolatos kommunikációt vizsgálta, a fenti idézet is ez utóbbiból származik. Munkája kapcsán a szakértőt arról kérdeztük, hogy mi a gond a hazai akkumulátoriparral.

Tavaly megjelent tanulmányaiban rámutatott, hogy Magyarországon úgy indult el az akkumulátoripar felfuttatása, hogy a kormány igazából nem készült fel a döntésével járó következményekre. Minek kellett volna történnie azelőtt, hogy elkezdik építeni a gyárakat?

Mindenképpen kellett volna egy stratégiai környezeti vizsgálat, erre háromféle jogszabály is kötelezné a hatóságokat, ennek ellenére máig nem készült el. Itt egy komplex iparág épül ki, rengeteg gyár, különböző helyszíneken, és ezekhez beszállítók is kapcsolódnak, illetve később majd újrahasznosítók is. Hihetetlen mennyiségű vegyianyag mozog az országban, és mindenféle egyéb hatásai is vannak az iparág fellendülésének. Ezek miatt lett volna szükség egy stratégiai környezeti vizsgálatra, és a biztonsági kockázatok elemzése is jó lett volna, hiszen ezek a gyárak egy-két kivételtől eltekintve mind kiemelten veszélyes üzemek. A külföldi példákból látjuk, hogy időnként kigyulladnak, felrobbannak bennük gépek, vagy tárolt akkumulátorok. Nemcsak országos, hanem helyi szinten sem készültek ilyen elemzések, például nincsenek kijelölve veszélyességi övezetek, nincs megmondva, hogy mit kell csinálni akkor, ha baj van. Mondjuk a még épülő üzemek esetében talán azért nincs, hogy ne riogassák a népet.

Honnan jött a kormánynak ez az ötlete, hogy akkumulátoripari nagyhatalommá tegye Magyarországot?

Eredetileg még a Palkovics-féle Technológiai és Ipari Minisztérium rendelte meg a hazai akkumulátorstratégia kidolgozását, de az látszik, hogy a kormánypolitika már eltért ettől. Ebben ugyanis szó sincs arról, hogy tömegével hozzunk be kínai gyárakat. Arról van benne szó, hogy próbáljuk meg a helyi, magyar hozzáadott értéket növelni az iparágban, mert az egyelőre alacsony. Ennek érdekében például át kellene képezni sokezer embert, hogy dolgozni tudjon a szektorban. A stratégiát 2021-ben fogadta el a kormány, de csak 2022 őszén lett nyilvános, sokáig senki sem tudott róla.

Csak azt látták, hogy nőni fog a kereslet az akkumulátorok iránt a világon, és ebből üzletet lehet csinálni. Szerintem még most is azt gondolják, hogy a problémákat majd megoldják a szakemberek. Csakhogy én nem vagyok biztos benne, hogy meg tudjuk oldani őket teljes mértékben. Lehet, hogy csak nagyon nehezen és nagyon drágán fogjuk tudni megoldani a problémák egy részét, rengeteg közpénz felhasználásával. És nincs is elég szakember.

Ha az akkumulátorok veszélyeire gondol az ember, talán az első gondolata az, hogy kigyulladhatnak, mert ilyen esetek gyakran szerepelnek a hírekben. Mekkora veszélyt jelent ez?

A világon eddig a raktározott akkumulátorok, a gyűjtőhelyek gyulladtak inkább ki, nem a komplett gyárak. A selejtes és használt cellák tárolása különösen veszélyes, mert ezek valamilyen külső hatásra, például ütésre vagy felmelegedésre, vagy csak simán az öregedés miatt berobbanhatnak. A lángra kapott akkumulátorokat nem lehet eloltani hagyományos módon, de máshogy is nehéz, úgyhogy egyszerűen hagyják leégni őket. Csakhogy közben keletkezik egy csomó mérges gáz, így aki a közelben van, az nem jár jól. A tűzoltók azért próbálkoznak különböző módszerekkel, de azt tapasztalják, hogy az eloltott cellák is könnyen újra lángra kapnak.

És mennyire vannak felkészülve ezekre a veszélyekre a hazai akkumulátorgyárak?

A magyar gyárakban tudomásom szerint sprinkler, azaz fölülről vizet permetező rendszerek vannak kiépítve, ami nagyjából annyit ér, mintha meglocsolnánk szenteltvízzel a tüzet. A Samsungnál az első három évben ki sem volt építve a tűzvédelmi rendszer. Azt pedig nem tudjuk, hogy a mostani hogyan működik, mert nem jut be senki oda, csak néha a hatóságok, akik rendre ugyanazokat a hiányosságokat tapasztalják, és ennek ellenére nem nagyon büntetik meg a gyárat.

Hogyan lehetséges az, hogy a hatóságok megállapítanak valamilyen problémát egy gyárnál, és aztán az a probléma ugyanúgy ott van a következő ellenőrzésnél? Hogyhogy nem tudják kezelni ezt a helyzetet?

Szerintem úgy, hogy nem is akarják. Nyilván nem az az ellenőr tehet erről, aki kimegy egy gyárba, és leírja, hogy mit tapasztal. A baj feljebb, kormányhivatali szinten történik, amikor például a Samsung esetében Tarnai Richárd főispán aláírja, hogy a gyár kapni fog egy figyelmeztetést, vagy mondjuk 3-10 millió forint bírságot. Persze az is gond, hogy ha egy 30 évvel ezelőtti törvényben az van, hogy valamilyen szabálytalanság esetén a büntetési tétel legfeljebb 10 millió forint, akkor ennél többet nem tudnak kiszabni. Egyedül a munkavédelmi bírság maximumát emelték fel 10-ről 100 millió forintra, de azt is csak tavaly. És még ez is elenyésző a Samsung árbevételéhez képest, ami 2023-ban 2000 milliárd forint volt.

A helyzet nem javult azóta, hogy az ország több pontján is elkezdtek tüntetni az emberek?

Én azt hittem, hogy 2022 végétől, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Debrecenben van egyfajta ellenállás az akkugyárakkal szemben, és országos témává vált ez az ügy, majd szigorúbbak lesznek, jobban odafigyelnek, büntetnek a hatóságok, hogy így próbálják meg növelni az emberek bizalmát. De egyáltalán nem ez történt. Tavaly év elején is a Samsung NMP-s szennyvizet folyatott a gödi földekre, de nem történt semmi az ügyben, ki sem vizsgálták. Azt sem tudjuk, még mindig, hogy 2021-ben hogy került 81 tonna NMP a levegőbe a gyárból. Ezt a kiugróan magas értéket az – egyébként jelentős késéssel frissített – országos környezeti adatbázis rögzítette.

Pont az NMP-re akartam még rákérdezni az akkumulátorgyártással járó kockázatok kapcsán. A novemberi tanulmánya egyik legdöbbenetesebb pontja az, hogy több NMP van Magyarországon, mint a többi uniós tagállamban együtt. Mi ez az anyag, és miért kell tőle tartani?

Ez egy mesterséges, nem rákkeltő, de a reproduktivitást károsító vegyület, ami ártalmas, ha belélegzik, ha bőrre kerül, ha lenyelik. Ha rendesen védekeznek ellene, akkor nem feltétlenül okoz gondot, de terhes nőknek például nem szokták engedni, hogy dolgozzanak vele. Nem lenne szabad, hogy kikerüljön a természetbe, de a gödi példa azt mutatja, hogy ez bizony előfordul. A hazai gyárakban használt és használandó mennyiséget összeadva a 100 ezer tonnát közelítjük majd, ha minden gyár működik, miközben 2018-ban az egész EU-ban 30 ezer tonnát használtak, bár ma már nyilván többet. Az akkugyáraknak egyébként érdekük, hogy legyen NMP-regeneráló üzemük. Ilyen jelenleg Komáromban és Sóskúton működik, de valószínűleg Debrecenben, vagy közelében is lesz majd a CATL-nek. Hevesen, majd Sajóbábonyban is akartak építeni egyet, de a helyiek ezt egyelőre megakadályozták.

A gyártás során jelentkező problémák nagy része olyan, ami a technológiával jár, szóval elkerülhetetlen, vagy inkább az az igaz, hogy tehetnének többet a gyárak a biztonságért, csak nincsenek rákényszerítve?

Nyilván van egy rész, ami nem elkerülhető, ilyenek például a véletlen balesetek. De az biztos, hogy a koreai gyáraknál sokkal jobban odafigyelhetnének a belső biztonsági szabályokra, a munkavédelmi oktatásra. Ehelyett az látszik, ez nem igazán érdekli őket. A cél a profittermelés, és minden, úgymond költséget jelentő beruházást igyekeznek a minimálisra venni, és csak akkor megcsinálni, ha nagyon muszáj. Megpróbáltam utánajárni, hogy mi történik Koreában, és az látszik, hogy ott is körülbelül ugyanazt csinálják, mint itt. Koreában mondjuk egyre több a munkavédelmi felügyelő, és az utóbbi időben csökkent a balesetek száma, de korábban nagyon sok volt ott is. A CATL egyébként azt ígéri, hogy ők nem olyanok lesznek, mint a Samsung vagy az SK, és odafigyelnek majd a munkavédelmi előírások betartására.

A tüntetéseket érintettük már, az utóbbi években Magyarország számos pontján szerveztek megmozdulásokat az akkumulátorgyárak ellen. A hatósági fellépés híján mit tudnak tenni az emberek, ha aggályaik vannak a gyárak működésével kapcsolatban?

A legnagyobb egészségügyi kockázatnak azok vannak kitéve, akik a gyárakban dolgoznak. Ha nem működik az elszívó, vagy felrobban a darálógép, ahogy az Bátonyterenyén történt, annak ők látják elsősorban a kárát. De ezeknek az embereknek nem jó az érdekérvényesítő képességük. Sokszor külföldi vendégmunkások dolgoznak az üzemekben, akik nem is tudják, milyen veszélynek vannak kitéve, vagy rá vannak szorulva, hogy ezek ellenére is folytassák a munkát. A magyarok körében nagy a fluktuáció, sokan néhány hónap után elmennek, de a vendégmunkások ezt nem igazán tudják megtenni.

A tiltakozó embereknek ott van a jogi út is, amihez sok idő, pénz és szakértelem kell, de azért néhányan megpróbálják. Az ilyen ügyekben rendszeres az időhúzás, lehet, hogy két tárgyalás között eltelik egy év is, és közben a gyár épül tovább. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a szegényebb vidékeken, ahol nagy szükség van a pénzre, előfordul, hogy egyáltalán nincs tiltakozás a gyárak ellen. A legagyásított önkormányzatok örülnek neki, hogy legalább lesz pénz kitatarozni a bölcsődét. A tiltakozókat egyébként igyekeznek megfélemlíteni, lejáratni, vagy bagatellizálni, ignorálni. Annak tehát sok oka van, hogy az akkumulátorgyárak miatt nem látunk olyat Magyarországon, mint mondjuk a mostani szerbiai tüntetések.

A használt akkumulátorok újrahasznosítását uniós irányelvek követelik meg. Hogy áll most ez az ügy Magyarországon?

Újrahasznosító üzemekre mindenképpen szükség van, csak az a probléma, hogy ezekkel szemben egyre nagyobb a lakossági ellenállás. Egyelőre nincs elég ilyen üzem itthon. A SungEel bátonyterenyei telepe most kért engedélyt a bővítésre, de ez sem lesz elég, ha beindulnak az új gyárak, amelyek főleg az első időszakban rengeteg selejtet fognak termelni. Az újrahasznosítás egyébként nemcsak azért fontos, mert veszélyes hulladékról van szó, hanem azért is, mert az elhasznált cellákból vissza lehet nyerni a lítiumot és más ritkafémeket, amiket aztán fel lehet használni a gyártásban.

A gyáraknak ezért jó lenne, ha az újrahasznosítás a közelükben történne, de Európában most jellemzően leginkább odáig jutnak, hogy előállítják az úgynevezett fekete port, amit aztán elszállítanak például Dél-Koreába, mert ott áll rendelkezésre a megfelelő technológia az értékes anyagok kinyerésére. Magyarországon hoztak tavaly egy olyan rendeletet, hogy az újrafeldolgozók helyét Nagy Márton miniszter jelölheti majd ki, de nyilván ahogy közelednek a választások, úgy egyre nehezebb lesz felülről kijelölni ezeket a zónákat a lakossági ellenállás miatt. Ez is egy olyan aspektus, amire nem gondoltak, amikor idehívták ezt a sok gyárat.

El tudja képzelni, hogy ez az ügy komoly veszélyt jelentsen a Fidesz 2026-os választási eredményére?

Országos szinten nem hiszem, de egy-egy körzetben szerintem van erre esély.

A tanulmányában azt is megemlítette, hogy az akkumulátoripar felfuttatásának nemzetbiztonsági kockázatai is vannak. Mire gondolt?

Ez egy olyan téma, ami abszolút nincs kitárgyalva a hazai közbeszédben, és aminek aktualitást ad az, hogy a geopolitikai helyzet most jóval bizonytalanabb, mint korábban volt. Már nemcsak az orosz-ukrán háború okoz bizonytalanságot, hanem azt sem tudhatjuk, hogy mit várjunk Trumptól, és mikor robban ki egy újabb konfliktus. Ez ugyan nagyon távolinak tűnik, de érdemes megjegyezni, hogy ezek a gyárak kiváló katonai célpontok. Óriásiak, szabad szemmel is láthatóak egy repülőről, és remekül égnek. Aztán ott van a kiberbiztonság is. Az Egyesült Államokban tiltólistán van a CATL és a BYD is, mert a Pengaton szerint ezek a cégek a kínai hadiiparnak is dolgoznak és adatokat szerezhetnek. A CATL egyébként állítja, hogy a termékei „passzívak”, nem gyűjtenek és osztanak meg adatokat. Mindenesetre érdemes lenne ezekről kiberbiztonsági szakembereket is megkérdezni.