Varsó vette az adást Washingtonból, hogy Európa biztonsága nem függhet csupán Amerikától
A lengyel külügyminiszter a The New York Times-ban fejtette ki véleményét, hogy legfőbb ideje Európának észbe kapnia saját biztonságának érdekében. A feltörekvő új európai középhatalom a kontinens legnagyobb jövedelemarányos befizetője a NATO felé, és támogatója az amerikai katonai stratégiának.
HIRDETÉS
„Európa megkapta az üzenetet” – kezdi véleménycikkét a vezető amerikai napilapban Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter. Felütésként A függetlenség napja című filmet idézi fel, elgondolkodva azon, hogy abban a gonosz idegenek elpusztítása teljesen az Egyesült Államok vállára nehezedett, megfelelően az egypólusú világrendnek, de ma már ez nem így van, és az erőviszonyok is teljesen megváltoztak azóta. Ezért Amerikának és Európának egyaránt nem kevesebb, hanem több együttműködésre van szüksége.
Európa beleunt Amerikába és viszont? Ez elfogadhatatlan lenne
Amikor a nemzetközi biztonságról beszélünk, akkor egyáltalán nem csak Donald Trumpról vagy az ő meghökkentő új módszereiről van szó, mert a jelen konfliktusait nem ő okozta, hanem örökölte. Inkább az a kérdés, hogy milyen választ adjon a továbbra is amerikai védernyőtől függő Európa az olyan nyílt vagy burkolt fenyegetésekre, melyet elsősorban a megerősödött és agresszív Oroszország jelent. Emellett fokozott stratégiai figyelmet kell fordítani Kínára, Észak-Koreára, Iránra és a nemzetközi terrorizmusra is, ami korábban nem volt a NATO látókörében.
Sikorski emlékeztetett arra a 2017-es pillanatra, amikor Trump elnök több ezer lengyel előtt beszélt Varsóban. Akkor azt mondta a lelkes tömegnek, hogy „az Egyesült Államok és Európa közötti transzatlanti kötelék erősebb, mint valaha, de Európának is be kell mutatnia, hogy hisz a saját jövőjében, és befektet annak biztosításába”. Az akkori amerikai elnök szerint a következő kor alapvető kérdése az lesz, hogy a Nyugatnak megvan-e a túlélési akarata.
Időközben egyes szövetségesek beleuntak az amerikai hatalomba, de úgy tűnik, hogy az amerikaiak is kezdtek belefáradni a szövetségeseikbe. Donald Trump elnöki kampányában már egyértelmű volt, hogy Amerikát fogja az első helyre tenni, és többször is emlékeztette a NATO többi tagját, hogy a szövetség nem egyirányú út. (Trump új stratégiai elképzeléséről annak idején az Euronews is beszámolt.)
Sikorski örül annak, hogy az európaiak többsége vette az üzenetet. A kontinens biztonsága nem valamiféle szolgáltatás, amit az Egyesült Államoktól le lehet hívni, amikor szükséges, mint például a délszláv háború idején. A biztonság Európán belük kezdődik, de nem összeegyeztethetetlen a szoros amerikai szövetséggel. Ideális esetben mindkettő létezik, egymás mellett és együtt is.
Oroszország 2022-es provokálatlan ukrajnai háborúja óta az Európai Unió és 27 tagállama több mint 140 milliárd dollár értékű pénzügyi, katonai, humanitárius és menekültsegélyt bocsátott Ukrajna rendelkezésére. (Megjegyzés: ez több, mint az amerikai segélykontingens.)
Az európai vezetők megállapodtak abban is, hogy 2027-ig 54 milliárd dollárt szánnak Ukrajna fellendülésének, újjáépítésének és modernizációjának támogatására.
Tavaly novemberben az EU először segített a tagállamoknak a közös fegyver- és lőszerbefektetésekben.
Lengyelország kész többet is tenni
Varsó január 1-jén vette át Magyarországtól az Európai Unió Tanácsának elnöki posztját, és a prioritási lista élére a biztonságot helyezte. Mivel az ukrajnai háború az EU határaitól alig néhány száz mérföldre dúl, célunk, hogy Európát a nagyobb ellenálló képesség és a szorosabb transzatlanti együttműködés felé vezessük, írja Sikorski.
Lengyelország teljes mértékben egyetért Donald Trump ösztönzésével (amit nevezhetünk követelésnek vagy határozott igénynek is), hogy minden tagállam legalább az eddig előírt kötelezettségét teljesítse, (ami az adott ország bruttó nemzeti jövedelmének 2 százalékát jelenti). Az ösztökélésnek lett is eredménye, hiszen Trump első ciklusának elején mindössze öt ország érte el az áhított küszöböt, tavaly viszont a 32 tagból már 23 átlépte az elvárt határt.
Varsó készen áll a megemelt léc átugrására is
Ez már a GDP 5 százalékát jelentené. Ilyen magas mérce még az Egyesült Államok számára is ambiciózus vállalás, mivel a Pentagon költségvetése jelenleg az amerikai GDP 3,5 százaléka. De - tekintettel az Egyesült Államokat és Európát fenyegető új veszélyekre - a további ambícióra szükség van.
Lengyelország GDP-jének már közel 5 százalékát költi védelemre, ami a legmagasabb arány a NATO-ban. Varsó az amerikai hadiipar egyik legfontosabb partnere lett: 2022 óta vásárolt Patriot rakétarendszereket, Abrams páncélosokat, Apache helikoptereket és F-35-ös lopakodó vadászgépeket. Emellett Lengyelország vállalta a harcokban megsérült amerikai, német és brit fegyverzet tárolását és javítását is, ami Ukrajna területén elképzelhetetlen lenne.
Ide vág, hogy Władysław Kosiniak-Kamysz lengyel védelmi miniszter közlése szerint az utóbbi 3 évben Varsó 55-60 milliárd dollárt költött amerikai felszerelésekre. „Nyugodtan megmutathatjuk az új Trump-adminisztrációnak, hogy a kívánt feltételeket a legmagasabb szinten valósítjuk meg Európában. Ez egyfajta biztosítási kötvény is – tette hozzá a miniszter.
Fontos tényező, hogy a vásárlások mellett a lengyel kormány egyre határozottabban támogatja a nemzeti fegyveripar bővítését is, aminek folytán védelmi kiadásainak 30 százalékát már odahaza költheti el. A listán szerepelnek a Twardy harckocsik, a Krab önjáró tarackok és különféle harci drónok. Az ukrán hadsereg például nagyon kedveli a Piorun nevű légvédelmi eszközt, ami jól bevált orosz helikopteres támadások elhárításában.
A NATO nem egyirányú utca
Sikorski külügyminiszter megerősíti, hogy a transzatlanti szövetség soha nem volt és nem is lehet kizárólag "onnan ide" mutató irány. Történelmi példa erre, hogy a NATO fennállása alatt csak egyetlen egyszer élesítették a kollektív védelemről szóló 5. cikkelyt, és akkor Amerika javára, mivel az atlanti szövetség egységesen reagált a 2001-es terrortámadásra az Egyesült Államok ellen.
A szövetségesek haladéktalanul Amerika segítségére siettek, aminek keretében Lengyelország is dandárokat küldött Afganisztánba és Irakba, és csaknem két évtizedig tartotta őket ott, de soha nem küldött róla számlát. Egy szövetségben ennek így kell történnie.
2025-ben arra kell számítani, hogy szélesedik és erősödik az ellenfelek autokratikus tengelye, súlyos fenyegetést jelentve a világ nagy részére. Ahhoz, hogy szembenézzen egy ilyen szövetséggel, Amerikának és Európának most nagyobb szüksége van egymásra, nem pedig kevesebbre. „Ellenfeleink alig várják, hogy széttöredezettek legyünk, gazdasági vitákban gyötrődjünk, és képtelenek legyünk a vezetésre”, mondja a lengyel külügyminiszter, aki a széthúzás helyett a baráti és szövetségesi kapcsolat fokozott fontosságára figyelmeztet.
