Ciszjordánia helyett a "Júdea és Szamária" nevet vezetné be egy republikánus törvénytervezet

HIRDETÉS

Tom Cotton és több republikánus törvényhozó megtiltaná a hivatalos amerikai dokumentumokban az olyan földrajzi nevek és kifejezések használatát, mint Ciszjordánia, West Bank (a terület neve angol nyelven) vagy "megszállt területek". A javaslatot decemberben nyújtották be, jelenleg záróvitára és végszavazásra vár.

Az ügy egybeesik az izraeli miniszterelnök washingtoni látogatásával, de azt még nem tudni, hogy téma lesz-e Trump és Netanjahu megbeszélésén is. Cotton szenátor szerint mindez amúgy is amerikai belügy, mert az Egyesült Államoknak jogában áll bármit úgy nevezni, ahogy azt helyesnek tartja, és ehhez nem kell sem Izrael, sem más beleegyezése. A tervezet elfogadásához a Szenátusban 60 szavazatnyi támogatásra lenne szükség, vagyis el kellene nyernie nyolc demokrata felsőházi tag egyetértését is.

Cotton decemberi beadványa szerint a kérdés sürgőssége a Hamász terrortámadásával és a gázai háborúval egyértelmű lett. Erre erősített rá január végi üzenetében a szenátor azzal, hogy a Ciszjordániát uraló palesztin kormány ellen szankciókat kell bevezetni, amiért továbbra is milliókat fizet terroristáknak és családjaiknak a 'Slay for Pay' (Keress pénzt gyilkossággal) segélyezési konstrukcióban. A republikánus csoport bármely nemzetközi partnerrel szemben is szankciókat követel, akik ezeket a kifizetéseket helyeslik, vagy finanszírozzák.

A törvényhozó szerint elfogadhatatlan, hogy az amerikai adófizetők pénze terroristák támogatására folyjon el. A szenátor tudomása szerint az Egyesült Államok nemzetközi segélyszervezete (USAID) 2021 óta 600 millió dollár folyósított a nyugati parti hatóságnak, és 1,2 milliárd dollár humanitárius segélyt nyújtott a gázai civil lakosságnak.

A pénzkeretet a Palesztin Hatóság (PA) két alapja kezeli, melyek közül az egyik a Mártírok Családjainak Gondozásáért Alapítvány, amely havi segélyt fizet azon palesztinok családjainak, akik meghaltak, megsebesültek vagy börtönbe kerültek Izrael elleni erőszakos cselekményeik miatt. Emellett a Börtönrabok Alapja az izraeli fegyintézetekben raboskodó palesztinokat segíti.

Történelmi súlyú ügyről van szó

A törvényjavaslat szerint Cotton szerint a palesztinok lakta vagy uralta területek jelenlegi elnevezése zavart okoz és történelmileg sem helyes. Pontos terminológiára van szükség, ami igazodik az Egyesült Államok politikai nyelvezetéhez és a régió földrajzi és kulturális jelentőségéhez.

A jogszabály végső tervezetét Claudia Tenney New York-i kongresszusi képviselő terjesztette be a Képviselőházban, aki szerint „az izraeli népnek tagadhatatlan és vitathatatlan történelmi, egyben jogi követelései vannak Júdeával és Szamáriával szemben, és e kritikus pillanatban az Egyesült Államoknak ezt meg kell erősítenie”.

Mindez egyet jelent Izrael igényének elismerésével az 1. világháború óta vitatott területre, amely korábban az ottomán Birodalom uralma alatt állt. A tervezet támogatói elkötelezettek a zsidó állam integritása mellett, és támogatják Izrael szuverenitását Júdea és Szamária felett, amelyet a zsidó nép és a kereszténység örökségének tekintenek.

„A zsidó nép jogi és történelmi jogai Júdeához és Szamáriához több ezer évre nyúlnak vissza. Az Egyesült Államoknak fel kell hagynia a politikai töltetű Ciszjordánia kifejezés használatával Izrael bibliai szívvidékére utalva” – kommentálta a beadványt Cotton szenátor.

Az amerikai törvényhozók egyben tilalmat rendelnének el a Ciszjordániában gyártott izraeli termékek bojkottjára is, amely egyes európai országokban, de az Egyesült Államokban is előfordul, főként a muszlimok lakta kerületekben.

A történelmi előzmények

A vitatott területek végzetesen összekuszálódott és viharos sorsa évezredekre tekint vissza, de mai politikai jellege az 1967-es úgy nevezett 'hat napos háborúban' gyökerezik. Öt arab állam: Egyiptom, Szíria, Libanon, Jordánia és Irak ekkor támadtak rá Izraelre, hogy uralmuk alá vonják az ENSZ által 1947-ben a zsidóknak ítélt összes területet, ami 1948-ban nem sikerült, és az arab lakosság tömeges menekülését eredményezte a területről.

Az újabb háború terve fordítva sült el, és végül Izrael lett az, aki megszerezte az uralmat a Jordán-folyó nyugati partja és teljes Jeruzsálem felett, amely előtte a jordán Hasemita Királyság felügyelete alatt állt.

Ez a népesség alkotja a mai palesztin diaszpóra magját, amely Libanonban, Szíriában és főként Jordániában keresett magának menedéket, de sehol nem talált végleges befogadásra. Több országból is kiutasították őket, főként Jordániából, ahonnan Libanonba kellett áttelepülniük, miután erőszakkal akarták megszerezni a főhatalmat Huszein királytól. Tíz évvel később a PFSZ teljes vezetőségének is távoznia kellett Tunéziába.

Hasonló történt most is, mivel vasárnap Jordánia kiutasította területéről Ahlam Al-Tamimit, aki pedig jordán állampolgár. Az asszony terrorcselekményeket követett el izraeli lakosok ellen, melyek közül kiemelkedik a jeruzsálemi Sbarro étteremben elkövetett öngyilkos pokolgépes merénylet 2001 augusztusában. A támadás 16 halottat és 145 sebesültet hagyott maga után, de Tamimi a robbanás előtt elhagyta a helyszínt.

1967 óta Izrael katonai megszállás alatt tartja a hontalan (állampolgárság nélküli) arabok lakta terület legjavát, amihez most a gázai övezet is csatlakozott. A szubrégió politikai felügyeletét a Jasszer Arafat palesztin vezető idején létrejött önkormányzat (Palesztin Hatóság) gyakorolja, de teljes államiságot nem élvez, és továbbra is sok tekintetben Izrael támogatására szorul a közrend fenntartása, az energetika, az egészségügyi ellátás és a devizarendszer terén.

A Ramallahban székelő palesztin hatóság elnöki posztját immár 24 éve Mahmúd Abbász tölti be, aki Jasszer Arafat halála óta elkerülte a négyévente esedékes elnökválasztások megrendezését. Ugyanakkor saját pártjának, az alapító Fatahnak már nincs kellő ereje a szervezeten belüli olyan radikális, sőt terrorista erők féken tartására, mint a Hamász, a PFLP, DFLP vagy az Iszlám Dzsihád. Ennek eredménye volt, hogy a Hamász fizikai fegyveresei erőszakkal ölték meg vagy távolították el Gázából a hatóság tisztviselőit, és egyeduralomra jutottak az övezet felett.

Izrael állami szinten sosem követelte a nyugati parti területek annektálását, vagyis végleges csatolását a zsidó állam szuverén területéhez, noha ilyen igények a politikai szinteken folyamatosan felmerültek. Mintegy 30 éve zajlik zsidó telepesek beköltözése a vitatott területre, ami gyakran váltott ki kölcsönös erőszakot és terrorcselekményeket.

A palesztinokat támogató nemzetközi erők attól tartanak, hogy a telepesek végzetesen felborítják a régió etnikai arányait és stratégiai súlypontjait, ezzel végképp lehetetlenné téve az 1947-ben elrendelt kétállami megoldás megvalósítását.

A The Wall Street Journal tavaly júliusban azt állította, hogy Izrael - az illegális telepesek által - több földet foglalt el 2024-ben, mint az előző harminc év bármelyikében. A foglalás egy nagyobb összefüggő területre terjedt ki, szemben a korábbi szórványos és elszigetelt beszivárgásokkal. A foglalásokat a miniszterelnök Likud-pártjával kormányzati szövetségben álló izraeli szélsőjobboldal messzemenően támogatja, szintén a történelmi okokra és jogokra hivatkozva.

Amerikai partnereikhez hasonlóan ezek a pártok is azzal érvelnek, hogy Szamária és Júdea Izrael „szívföldjét” alkotják, ezért Izrael nem „foglalhatja el” a saját földjét, hanem csak visszaveszi. Nézetük szerint történelmi, jogi és etikai biztosítékok vannak Izrael birtokában tulajdonjogának elismerésére a teljes földterületre, beleértve Gázát, Ciszjordániát és Transzjordániát (Jordániát), amint azt eredetileg nem csak a 2017-es Balfour-nyilatkozat, de később az 1920-as San Remó-i Egyezmény is megalapozott.

Ezt a felosztást Winston Churchill 1921-ben tovább szélesítette, viszont az ENSZ 1947-ben leszűkítette a végleges és ma is érvényes kétállami felosztásra. Jelen ismereteink szerint sem a nemzetközi közösség, sem az Egyesült Államok nem támogatná a vitatott területek Izraelhez való végleges csatolását.