Mi szél fújta az ICC főügyészét a terrorlistán szereplő damaszkuszi vezetőhöz?
Az előre nem jelzett találkozó állítólagos célja az volt, hogy az ICC segítsen az Aszád-rezsim bűnpártolóinak vagy tetteseinek felkutatásában és elfogásában. A Nemzetközi Büntető Bíróságnak azonban ez nem áll jogában és módjában,
A találkozóra a múlt pénteken került sor, de erről a nemzetközi közvéleményt előtte nem tájékoztatták. Biztosra vehető, hogy a bíróság főügyésze, akinek nevéhez a Benjámin Netanjahu és Yoav Gallant elleni elfogatóparancsok kierőszakolása fűződik, tisztában van azzal a ténnyel, hogy az ISIS és az al-Kaida egykori tagjával egyezkedik.
A vezető korábban Mohammad al-Golani néven volt ismert, amit újabban Ahmad al-Sharaa-ra változtatott. Jelenleg ő az elűzött diktátor helyét elfoglaló átmeneti kormány feje, azaz Szíria de facto vezetője.
A főügyésznek bizonyára van tudomás arról, hogy a HTS vezetője továbbra is az Egyesült Államok terrorlistáján szerepel. Ez alól az sem mentesíti, hogy - állítása szerint - korábban szakított az ISIS-szel, az al-Kaidával és a hírhedt al-Nuszra fronttal, és szervezete saját hatókörében folytatta a bűntetteket, főként a más vallásúak üldözését vagy meggyilkolását. Az sem kisebbíti egykori múltját, hogy a fejére kitűzött 10 millió dollárt időközben visszavonták.
Az ICC főügyészének hivatala a damaszkuszi találkozó után azt közölte, hogy a tárgyalás témája a Szíriából elmenekült mintegy hatmillió embernek nyújtandó igazságszolgáltatás volt Hágában. Egy ilyen eljárás feltétele az, hogy gondoskodjanak a bizonyításhoz szükséges dokumentumok, titkosszolgálati adatok megóvásáról, mielőtt azok megsemmisülnének, vagy Aszád megmaradt híveinek birtokába kerülnének.
A hivatalos verzió az, hogy a döntő bizonyítékok felkutatásában és boztpnságba helyezésében működjenek együtt. Az ilyen eljárásnak akadálya viszont az, hogy Szíria 2012-ben elhagyta a Nemzetközi Büntető Bíróságot, ezért az ICC nem rendelkezik felette joghatósággal. Anyagi és személyi eszközei sincsenek egy ilyen kiterjedt feltáró művelet elvégzéséhez. Ezért nem világos, hogy az ügyben milyen konkrét lépéseket tehetnek a felek.
Egy vérbíró is jelen volt
A tanácskozáson részt vett az ideiglenes szíriai kormány külügy- és igazságügyminisztere. Ez Shadi Al-Waisi, aki korábban a terrorszervezet vérbírójaként rögtönítélő fegyveres 'bizottsággal' (fegyveres martalócokkal) járta az utcákat, és a helyszínen lövetett agyon prostitúcióval megvádolt asszonyokat.
A gyilkosság előtt az egyik nő könyörög, hogy utoljára még láthassa a gyermekeit, de nem részesül ebben az irgalomban. A bűntetteket korabeli videófelvételek bizonyítják, melyek az X megoszthatatlanná tett, de eredetiben továbbra is megtekinthetők.
Khan látogatása azután történt, hogy a múlt hónapban damaszkuszi utazást tett a legsúlyosabb szíriai bűncselekmények kivizsgálását segítő ENSZ-szervezet. A Pártatlan és Független Mechanizmus Szíriáért nevű csoport azért jött létre, hogy segítse a bizonyítékok gyűjtését és a lehetséges háborús bűnökért, emberiesség elleni bűncselekményekért és népirtásért felelős személyek vádemelését a szíriai polgárháború 2011-es kezdete óta. A testület vezetője, Robert Petit kiemelte, hogy sürgősen meg kell őrizni a dokumentumokat és más bizonyítékokat, mielőtt azok elvesznének.
„Basár el-Aszad bukása hihetetlen lehetőséget jelent” – mondta Aymeric Elluin, egy emberjogi szervezet konfliktuselemző tisztje. „Hozzá kell férnünk az elsődleges forrásokhoz, hogy szilárd és kifogásolhatatlan ügyeket hozzunk létre, különösen azokon a helyeken, ahol visszaéléseket követtek el. A rezsim azonban 2011 márciusa óta blokkolta a hozzáférésünket Szíria területére, ezért munkánk távolról, műholdfelvételek és a külföldön menedéket talált börtöntúlélők tanúvallomásai alapján zajlott.”
Nem csak a múltat, de a jelent is vizsgálni kellene
Az új szíriai vezetés kegyeit kereső nemzetközi politikusok figyelmét láthatóan elkerüli, hogy az kisebbségek és a nem alavita vallású személyek üldözése szerte az országban zajlik. Az nem kétséges, hogy az iszlám klasszikus síita ágához tartozó alaviták (Ali követői) alkották az Aszad-rezsim politikai támaszát a többségi szunnniták ellen, de 12%-os lakosságcsoportjukból természetesen nem volt mindegyikük bűnöző.
A GLZ izraeli rádióállomás interjút közölt a szíriai alavita hegyvidékről származó egyik társadalmi aktivistával. A férfi elmondta, hogy „a világ nem tudja, hogy folyamatos pogromot élünk át. Amit az alavita nép ma megszenved, az ugyanaz, mint amit egykor a zsidó nép. Ide tartozik a népirtás, a nemi erőszak, a gyilkosság és a kényszerű kitelepítés".
Elmondása szerint az alavita lakosság napi szinten szenved a fegyveres szunnita fegyveresek üldöztetésétől, beleértve a gyilkosságokat, nemi erőszakot és a férfiak tömeges bebörtönzését. Egyben felkéri Izrael államot és a nyugati hatalmakat, hogy mentsék meg őket, kifejezve a közelgő tömegmészárlástól való félelmét.
Ezt a rettegést támasztják alá az olyan napi események, mint ami az Al-Baath egyetem professzorával történt, akiért - tanítás közben - a Hamászra emlékeztető fegyveres férfiak jöttek, és alavita vallására hivatkozva ismeretlen helyre hurcolták.
Nem érezhetik magukat biztonságban az ország keresztény hitű lakosai sem, különösen, amikor azt látják, hogy az ISIS szokásos öltözetében és szakállában vonul egy férfi az utcán, és megtérésre szólítja fel a keresztényeket, „mielőtt túl késő lenne”.
A polgárháború előtt Szíria lakossága hagyományosan 10-12% körül mozgott, ami mára kettő alá süllyedt. A Christianity Today portál szerint a szíriai keresztények nyugtalanok az új rezsim miatt, mert a kormányhatalmat megragadó lázadó erők szövetsége, dzsihadista csoportokhoz kapcsolódik. Olyan jelek kezdik nyugtalanítani őket, mint a "Szálem alejkum" köszöntés kötelezővé tétele a hivatalokban, vagy a decemberben elégetése karácsonyfáik - álarcos fegyveresek által.
Emiatt sokan kételkednek az új rezsim toleranciapolitikája miatt, aminek viszont egyes nyugati hatalmak hitelt adnak, és legmagasabb szintű vezetőik keresik fel az új damaszkuszi kormányt - eddig látható eredmények nélkül. Köztük volt Annalena Baerbeck német külügyminiszter-asszony, akinek az ország vezetője nem volt hajlandó kezet nyújtani.