Felhőkig érő erdő, szerelmes táncoló párra emlékeztető irodaház, kék hernyó a barokk tetők között. Az építészek szárnyaló fantáziájának semmi sem szab határt – Kínát kivéve. Egy forgó Teáskanna-ház megnyitása után betiltották az új „furcsa” és „bizarr” építmények tervezését.
„Vajon mi ez? Egy elhagyott épület? A pisai torony riválisa?” – tette fel a kérdést egy látogató a népszerű Tripadvisor utazási portálon azok után, hogy a Gare du Nord, Párizs északi pályaudvara előtt megpillantotta az Olvadó házat.
Az alig hét méter magas Maison fond, a Buenos Aires-i Leandro Erlich alkotása a klímaváltozás következményeire figyelmeztetett, az elnevezése pedig, a Maison fond, az Olvadó ház szójáték volt, mert a gyermekeimet jelentő mes enfants-ként is érthető.
A kivitelezés annyira csapnivaló volt, hogy az intelemnek szánt emlékművet hat évvel avatása után, 2021-ben le kellett bontani.
Az eredeti Olvadó ház is Párizsban volt látható, bár igazából egy trompe l’oeil, optikai csalódás volt.
Az egyik, az Haussmann báró korából származó, 19. században emelt jellegzetes párizsi épület felújításra szorult. A francia főváros a várostervezőnek köszönheti mai arculatát. A rekonstrukció előtt a homlokzatot nem állványzattal borították be.
Pierre Delavie művész a tatarozás előtt fotókat készített az épületről, amelyeket számítógéppel eltorzítottak, majd az épület eredeti méretében kinyomtatták. Ezekkel az óriási, precízen összeillesztett molinókkal takarták el az előrészt, a látvány pedig – kivált egy kicsit távolabbról – azt a benyomást keltette, hogy az egész ház olvad.
A pajkos házak
Ginger & Fred – eredetileg így hívták azt az irodaházat, amelyet a horvát-cseh építész, Vlado Milunić tervezett a Moldva partjára.
És tényleg, mintha a két táncosra, Ginger Rogersre és Fred Astaire-re emlékeztetne az 1996-ban befejezett épület, amit a helyiek Tančící dům-nak, Táncoló háznak neveznek.
A Görbe ház, a Krzywy Domek a Balti-tenger partján fekvő, lengyelországi Sopot egyik bevásárlóközpontjának része. Egy nyílászáró-csere valószínűleg egy vagyonba kerül.
A 2004-ben megnyitott létesítmény tervezőit mesefigurák ihlették.
Hányatott volt az 1876-ban befejezett drezdai szász arzenál története, amely a történelem változásaival később náci, szovjet, majd keletnémet múzeumként szolgált. Az újraegyesítés után évekre bezárták.
A megújhodást jelképezi a falaiból kiemelkedő nyílhegy. A felújítási tervek kidolgozásával a zsidó Daniel Libeskind építészt bízták meg, aki szerint „az új homlokzat átláthatósága a demokratikus társadalom nyitottságát képviseli, szemben a meglévő épület merevségével, amely a tekintélyelvű múlt súlyosságát tükrözi”. Az újratervezett Drezdai Hadtörténeti Múzeum ma a Bundeswehr, a német fegyveres erők vezető kiállítási területe.
A felhőkarcolók
Megtévesztő módon a panelházak közé sorolják Bejrúti teraszokat. A 26 emeletes, 2016-ban befejezett felhőkarcoló egyedi, a napfénytől óvó, túlnyúló erkélyeivel kitűnik a libanoni főváros panorámájából.
A svájci építészeket a tervek nyilvánosságra kerülése után azzal vádolták, hogy embertelen, ablak nélküli cselédszobákat is kialakítottak a luxusépületben, ők azonban azzal védekeztek, hogy a négy négyzetméternél valamivel kisebb „szolgálati” szálláshelyek a megrendelő kifejezett kérésére készültek.
Kiszögeléseivel egy kicsit a bejrútira hajaz az Amszterdam külvárosában, Zaandamban épült Intel szálloda.
A hagyományos németalföldi stílust követve hetven zöld és egy kék házikóból, Lego-szerűen állították össze.
A világ legkarcsúbb felhőkarcolóját 2021-ben fejezték be New Yorkban.
A „milliárdosok sorában” található, a Central Park tőszomszédságában. A lakóépület nem hivatalos neve Steinway Tower, eredeti állapotban megőrzött alsóbb szintjein ugyanis a híres gyártó zongorakereskedése működött évtizedeken át.
A csupán 18 méter széles, 435 méter magas felhőkarcoló a negyedik legmagasabb az Egyesült Államokban, de messze lemarad a 828 méteres dubaji Burdzs Kalifa mögött.
A természet ihletése
Az El Nido de Quetzalcóatl, Quetzalcóatl fészke, a zseniális építész, Javier Senosiain alkotása a mexikói Naucalpanban található.
A tíz hektáros komplexum tökéletesen illeszkedik a természetes környezetbe. A művészet, a természet és a funkcionalitás harmonikus keverékének tartják. Névadója, a Quetzalcóatl a közép-amerikai mitológia tollas kígyóistene.
A Művészetek házát 2003 tiszteletére építették Stájerország székhelyén, amikor Graz volt Európa Kulturális Fővárosa. Kiállítási programja az elmúlt öt évtized kortárs művészetét foglalja magába.
Szokatlan alakjával merőben eltér a modern művészeteknek helyt adó, általában „fehér kockaként” jellemzett intézményektől. „Barátságos idegennek” nevezték az alkotók, Peter Cook és Colin Fournier elképzelésüket, amely biomorf, gömbölyded formáival tudatosan emelkedik ki a barokk tetőtájból.
A milánói Bosco Verticale ikertornyaiban, a Függőleges erdő nevű két toronyházban háromszázan élnek – 21 ezer fa társaságában.
„Gyerekként megszállottan olvastam Italo Calvino könyvét, A famászó báró kalandjait. A fiatal nemes 12 évesen elköltözött otthonról, és eldöntötte, hogy élete fennmaradt részét a lombok között tölti” – emlékezett vissza az ihletre Stefano Boeri építész, akinek a zöld ikerházakkal gyerekkori álma „vált valóra”.
Az ő nevéhez kötődik egyébként a zöldbe borult Wondewoods a hollandiai Utrechtben.
A minimalista Under étterem Norvégia déli részén a tenger alá merül. A tervezés legidőigényesebb része az volt, hogy eltávolítsunk mindent, ami nem kötődött a koncepcióhoz – mondták a Snøhetta építésziroda alkotói, akiket azonban mindenekelőtt a vendégek biztonsága vezérelt.
Az étterem megnyitása óta megannyi díjat nyert.
A fények és az ívek
A Félteke, a Hemisfèric a Művészetek Városának egyik eleme Valenciában. A tervek elkészítésével egy helyi építészt, Santiago Calatravát bízták meg, akinek a legendás katalán Antoni Gaudí, a mai napig be nem fejezett barcelonai Sagrada Familia tervezője volt az ihletője.
A lecsapolt folyómederben épített épületegyütteshez tartozik a vízből kikandikáló óriási emberi szem, a kíváncsiság jelképe.
Egy ragyogó neonszivacsra emlékeztet a Dongdaeumun Design Plaza, amely 2014 óta világítja be Szöult.
Zaha Hadid iraki származás sztárépítész alkotása múzeumoknak, művészeti csarnokoknak és egy bevásárlóközpontnak ad otthont.
Tizenhárom évvel a Sydney-i Operaház után, 1986-ban fejezték be a Lótusztemplomot Újdelhiben, amelynek tetőszerkezetét a vízinövény szirmairól mintázták.
A 40 méter magas épület a bahai vallás központi szentélye.
A Museu de Arte Contemporânea de Niterói, a riói Kortárs Művészetek Múzeuma a Guanabara-öböl feletti egyik sziklát uralja.
Az ufót idéző épületet és az odavezető „ösvényeket” a jeles brazil építész, Oscar Niemeyer tervezte.
A sanghaji Bund Pénzügyi Központ folyamatos metamorfózison esik át – változtatja a külsőjét. Az épület tervezőit a hagyományos kínai opera ihlette: a csövekből kialakított függöny naponta többször is ellibben, így újabb felvonásokat élvezhetnek a járókelők.
A kiállításoknak és konferenciáknak helyet adó rendezvényközponttal Thomas Heatherwick és Norman Foster építészek önmaguknak is emlékművet állítottak.
A helyiek lópatkó-szállónak is nevezik a Sheraton Hotelt, a kínai Hucsouban, a festői Taj-tó partján.
Az üdülőhely felépítésébe nem sajnálták a pénzt: átszámítva másfél milliárd dollárba került a beruházás. Maga a szálloda 102 méter magas, és 321 szobával, illetve elnöki lakosztállyal várja a tehetősebb vendégeket. A felvonó fánk alakú épületben – az ott megszállók leírása alapján – szokatlan. Néhány szinttel lejjebb kell ereszkedni, és csak egy szinte teljesen megtelt fülke indul el felfelé.
A tó túlpartján, Vuhsziban épült fel a másik kínai építészeti csoda, a kacsalábon forgó Teáskanna-ház. A kulturális és idegenforgalmi központnak helyet adó épület ugyanis valóban forog a tengelye körül.
Megnyitását, illetve más, hasonló, párját ritkító építészeti megoldásokkal épülő létesítmények megnyitását követően egy kínai állami bizottság úgy döntött, hogy az országban a jövőben nem épülhetnek „furcsa” vagy „bizarr” formájú épületek.