Az Európai Unió vezetői rendre hangsúlyozzák a szövetség bővítésének stratégiai és gazdasági fontosságát, a tagfelvételi ügyek mégis toporognak. A nehézségeket a moszkvai politika szívós akadályozó aknamunkája is tetézi. Hogy áll a tíz aspiráns ügye jelenleg?
HIRDETÉS
Májusban az Unió vezetői nyár végére ígértek egy összefoglalót a csatlakozási tárgyalások állásáról. Komoly előrelépésekről nem tudtak beszámolni, és a jelenlegi összkép szerint a csatlakozási tárgyalások egy évtizedig vagy akár tovább is eltarthatnak.
Történik (vagy nem történik) mindez annak ellenére, hogy az orosz katonai fenyegetés és befolyás-szerzés az Unió keleti szárnyára nézve egyre reálisabb veszély, ezért nem csak gazdasági, de sürgető egzisztenciális feladat is lenne a 'peremországok' megerősítése Nyugat felől. A toporgás azért is nehezen érthető, mert a várólistán 4 NATO-tag is szerepel, akik az atlanti feltételeknek megfelelnek, de a magasra helyezett uniós lécet még nem tudták megugrani.
Az ügyvivő Bizottságban a magyar biztos, Várhelyi Olivér felelt a szomszédságpolitikáért és uniós bővítésért, de ezt a portfóliót az újjáalakuló brüsszeli kormányzatban már más fogja betölteni. Ursula von der Leyen bizottsági elnök elakadt Marta Kos szlovén jelölt nevénél, aki heves kritikák célpontja amiatt, hogy kapcsolatba hozták a volt jugoszláv kommunista titkosszolgálattal.
A talán legsürgetőbb kérdés: Ukrajna ügye
Ukrajna 2022 óta tagjelölt, miután az orosz agresszió nyomása alatt kérte és meg is kapta a jelölti státuszt. 2023 decemberében az EU vezetői úgy döntöttek, hogy csatlakozási tárgyalásokat kezdenek Ukrajnával, és ez idén júniusban kezdődött meg.
Az európai közösség és Ukrajna közötti kapcsolatok 30 éves múltra tekintenek vissza, amikor az EU 1994-ben partnerségi és együttműködési megállapodást írt alá Kijevvel, amely 1998-ban lépett hatályba. 2004-ben Ukrajna az EU kiemelt partnerévé lépett elő, miután a választási csalás és a korrupció elleni „narancsos forradalom” jelezte, hogy az ukránok az integráció felé szeretnének tovább haladni. A népi megmozdulások sorozata egyben tiltakozás is volt a rendszerszintű korrupció és a szabadságjogok korlátozása ellen.
2014-ben Viktor Janukovics oroszbarát elnök megtagadta az EU-val kötött társulási és kereskedelmi megállapodás aláírását, ami kirobbantotta az Euromajdannak nevezett tömegmozgalmat és menekülésre kényszerítette az elnököt. Ezt követte a Krím orosz megszállása majd annektálása. Az erőszakos események visszavetették a társulási folyamatot, így a megállapodás csak 2017-ben lépett életbe, de azóta nem történt jelentős előrelépés.
Szerbia tagsága szintén érzékeny kérdés
A szerb vezetéssel szembeni legfőbb aggály az Oroszországgal fennálló szoros politikai és személyi kapcsolat, amit az Unóban sokan úgy értékelnek, hogy gyakorlatilag beköltöztetnék Moszkvát Brüsszelbe.
Szerbia zavaros kapcsolata az európai közösséggel szinte már történelminek mondható, mivel a korábbi Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság már 1969-ben szerződéses kapcsolatba lépett az Európai Gazdasági Közösséggel. 1991 májusában Jacques Delors, az Európai Bizottság elnöke társulási szerződést ajánlott Ante Marković jugoszláv szövetségi kormányfőnek, ami pozitív fogadtatásra talált, de az időközben kirobbanó délszláv háború hosszú időre megtörte a kapcsolatépítést.
Belgrád 2010 óta tagjelölt, 7 éves várakozás után, és további 3 évbe tellett, amíg a stabilizációs és társulási megállapodást megköthette az Unióval. A tárgyalások és egyeztetések 35 fejezetéből 22-t megnyitottak, kettőt pedig lezártak, vagyis sok időbe kerülhet még, amíg a tagfelvétel eljut a realitás küszöbére.
Törökország 1999 óta uniós jelölt (NATO-tag)
Míg Törökország hivatalosan régóta tagjelölt, a csatlakozási tárgyalások sok évvel ezelőtt lefagytak, főként emberi jogi és kormányzási aggályok miatt. A 85 millió lakosú Törökország uniós csatlakozása jelenleg nem is része a politikai vitának. Ankara 1987 áprilisában kérelmezte az EU-tagságot, majd 1999 decemberében lett tagjelölt. A csatlakozási tárgyalások jövőre a húszadik évbe lépnek.
Eközben az Unió több ügyben is rászorult a török kormányzat 'puffer'-támogatására, értve ezalatt a Közel-Keletről és Afganisztánból érkező menekültáradat jókora részének befogadását, hogy ne haladhassanak tovább Európa belseje felé. Jelenleg már 4 millió felett jár a Törökországban hospitalizált migránsok száma, amiért cserébe az Unió hatmilliárd eurós juttatást fizet, de ezt Törökország rendre kevesli.
Recep Tayyip Erdoğan török elnök a menekültváltság kezdete óta többször is megpróbálta politikai fegyverként használni a migránsokat (azaz rászabadítani őket Európára), és összekapcsolni mindezt az uniós tagság felgyorsításával, de eddig sikertelenül.
A gazdasági szempontok között említhető, hogy Törökország nemzeti jövedelme és kereskedelemstratégiai fontossága jót tehetne az Uniónak, sokan viszont arra figyelmeztetnek, hogy a török tagság fölerősítheti az iszlamista befolyást Európában, aminek már eddig is sok jele mutatkozott.
Moldova 2022 júniusa óta jelölt
Az Uniónak 2016 óta van társulási megállapodása Moldovával, beleértve egy mély és átfogó szabadkereskedelmi övezet létrehozását. Az ország hivatalosan 2022 márciusában kérelmezte az EU-tagságot.
A csatlakozási tárgyalások megkezdése fejében az Európai Bizottság elvárja Moldovától, hogy reformálja meg igazságszolgáltatását, fékezze meg a szervezett bûnözést, szabaduljon meg az oligarchák befolyásától, vegye reform alá a közigazgatást és a pénzügyeket, vonja be a döntéshozatalba a civil társadalmat és erősítse meg az emberi jogok védelmét.
Az Unió vezetői 2023 decemberében kezdték meg a csatlakozási tárgyalásokat Moldovával, a tagsági tárgyalások pedig 2024 júniusában kezdődtek.
Észak-Macedónia 2005 óta tagjelölt (NATO-tag)
A szkopjei kormány 2003 óta poroszkál az Unió felé vezető úton, de még csak egy stabilizációs és társulási megállapodással rendelkezik. A közeledést nagyban akadályozta Görögország ellenkezése, aki az ókorból eredő történelmi érzékenységtől vezetve követelte az ország nevének megváltoztatását. A dilemma 2022 márciusában oldódott meg, miután Macedóniáról Észak-Macedóniára változtatták az állam elnevezését, eleget téve Athén rendíthetetlen követelésének.
A komolyabb tárgyalásokat viszont még mindig nem kezdődtek meg, mert újabban a szomszédos Bulgária emelt kifogásokat, szintén történelmi érzületektől és a nyelvi-etnikai kisebbségek védelme miatt.
Montenegro 2010 óta jelölt (NATO-tag)
A kis adriai ország 16 éve, 2008 decemberében nyújtotta be az uniós tagság iránti kérelmét. A csatlakozási tárgyalások 2012 júniusában kezdődtek, és azóta a 35 tárgyalási fejezetből 33-at nyitottak meg – olyan területeken, amelyeken a tagjelöltnek az uniós jogszabályokat kell beillesztenie –, és ezek közül három ideiglenesen elkészült.
Albánia 2014 júniusa óta jelölt (NATO-tag)
A másik nyugat-balkáni ország 2003-ban lett potenciális tagjelöltként, és 2009 áprilisában kérelmezte az uniós tagságot. Tirana további 5 év elteltével jutott tagjelölt státuszhoz.
A csatlakozási tárgyalások hivatalosan 2022 júliusában kezdődtek meg, miután Albánia teljesítette az igazságszolgáltatás megváltoztatására, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre, a titkosszolgálatokra és a közigazgatásra vonatkozó feltételeket. A tárgyalásokat azonban nehezíti, hogy az Unió az albán tagsági kérelmet Észak-Macedóniával párosította, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy mindkettőt Bulgária akadályozhatja.
Bosznia és Hercegovina 2022 óta jelölt
Boszniát 2003-ban jelölték meg potenciális tagjelöltként, és 2015 óta van stabilizációs és társulási megállapodása az EU-val. Szarajevo 2016 februárjában nyújtotta be a tagsági kérelmét.
A csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez Boszniának a Bizottság által 2019-ben meghatározott 14 prioritást kell végrehajtania, amelyek a demokráciára és az állam működőképességére, a jogállamiságra, az alapvető jogokra és a közigazgatási reformra összpontosítanak. Rendkívül érzékeny, sőt robbanásveszélyes szempontnak számít az országban együtt élő etnikumok, főként a szerbek és a muszlim bosnyákok kölcsönös történelmi gyűlölködése, párosulva az egyre erősebb szerb szeparatista törekvésekkel.
2023 decemberében az EU vezetői úgy döntöttek, hogy csatlakozási tárgyalásokat kezdenek Bosznia-Hercegovinával, amint elérik a tagsági kritériumoknak való megfelelés szükséges fokát, és ezt 2024 márciusában ellenőrizni fogják. További jelentős előrelépés azóta nem történt.
Grúzia 2023 decembere óta jelölt
Tbiliszi uniós perspektívái teljes homályba kerültek a minap lezajlott parlamenti választásokkal, amelyek megerősíthetik az ország kötődését Oroszország felé, és gátolhatják az uniós integrációt. Noha ezek még csak feltételezések, a folyamatok ebbe az irányba mutatnak.
Grúzia 2022 márciusában kérelmezte az EU-tagságot. Az EU kormányai 2023 decemberében megadták Grúzia tagjelölt státuszát. 2016 óta az EU és Grúzia társulási megállapodást köt a kereskedelemre.
Van még egy ország, amely a jelölti státuszig sem jutott el
Ez pedig Koszovó, amely 2022 decemberében kérelmezte az uniós tagságot. Brüsszel 2005 óta, vagyis még az ország Szerbiától való függetlenségének kikiáltása előtt kilátásba helyezte Koszovó uniós perspektíváját, de ennek súlyos akadálya, hogy nem minden uniós ország ismeri el Koszovót független államként. Az Uniónak 2016 óta van stabilizációs és társulási megállapodása Koszovóval, amely a csatlakozás alapjául szolgál, mint előfeltétel, de Koszovó esetében sem garantálja a végleges tagságot.