A pragmatizmusnak nevezett politikai félrenézés, melyet a hasznosság és az előnyszerzés vezérel, iskolapéldát mutat fel a "moszkvai formulának" elnevezett egyeztetési rendszerben, amelyben már nemcsak tekintélyuralmi, de terrorhatalom is helyet kaphat az asztalnál.
Oroszország nem tekinti többé terrorszervezetnek a Talibánt
HIRDETÉS
Afganisztánnak nincs nemzetközileg elismert kormányzata a nyugati szövetség 2021-es kivonulása óta, de a 'Birodalmak temetőjének' is nevezett ország stratégiai helyzete nagy vonzerő az érdeklődők számára. Ezt tetézi a felmérhetetlen értékű ópiumtermelés, ami továbbra is a nyugati kábítószerkereskedelem egyi fűtőeleme.
A de facto tálib rezsim egy-egy tagja néha kiteheti a lábát az országból, de ezek az alkalmak ritkák és a célpontok szűkösek. A szinte egyedüli útirány Moszkva, mert a Kremlt kevéssé érdekli a terrorista rendszer belső élete, hanem sokkal inkább az illegitim hatalommal építhető kapcsolat.
Október elején Amir Khan Muttaqi tálib külügyminisztert hívták az orosz fővárosba egy Afganisztánról szóló konzultáció hatodik ülésére, ahol a 'moszkvai formula' keretében leülhetett Kína, India, Irán, Pakisztán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán minisztereivel.
A moszkvai formula olyan politikai egyeztetési fórum, amely gyakorlatilag nem hivatalos, nem szövetség-jellegű, nem születnek végrehajtható egyezmények, és azon teljesen eltérő politikai rendszerű államok is részt vesznek, például a demokráciaként számon tartott India.
Moszkva diplomáciai sikerként könyvelheti el a tálib kapcsolatot
Ezeken a megbeszéléseken nem vita tárgya az egyes felek ideológiája vagy odahaza folytatott politikája, hanem csak a közös regionális érdekek egyeztetése zajlik. Mindez fontos eleme annak az orosz törekvésnek, hogy oszlassa a diplomáciai elszigeteltségről alkotott képet, és úgy tarthasson kapcsolatokat számára fontos kormányzatokkal, hogy az ne legyen feltétlenül hivatalos.
A modell sikeresnek is látszik, mivel Oroszország után - az év elején - Peking volt az első kormány, amely elfogadta a tálib küldöttek diplomáciai megbízólevelét. Hamarosan követte ezt az Egyesült Arab Emírségek és újabban Üzbegisztán, néhány nappal a moszkvai formula után.
Moszkva pedig ismét elkönyvelheti, hogy olyan jelentős multilaterális értekezlet házigazdája volt, amelynek vendégei három milliárd embert képviselnek.
Kétségtelen pragmatizmus is van abban, hogy Moszkva nyitott csatornákat tartson fenn az ingatag nemzetek irányába. A tálibokkal folytatott közvetlen tárgyalások biztosíthatnak némi kontrollt a nagy térségek biztonságának kezelésében.
A moszkvai formátum lehetővé teszi az orosz kormány számára, hogy fenntartson bizonyos befolyást a régióban, és kiemelkedő geopolitikai szereplőként jelenítse meg magát. Egyben felhasználhatja a platformot arra is, hogy mozgósítson az Egyesült Államok afganisztáni érdekei ellen.
A találkozó az eddigi legnagyobb diplomáciai siker a tálibok számára
Egyrészt mert az orosz kormány bejelentette, hogy „a legmagasabb szinten” (vagyis Vlagyimir Putyin döntése alapján) a tálibok lekerülnek a terrorszervezetek listájáról. Alekszandr Bortnyikov, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat ( FSzB) igazgatója azzal indokolta a lépést, hogy a tálibokkal együttműködve kell és lehet küzdeni az Iszlám Állam afganisztáni nyúlványa, az IS-K ellen.
A szélsőségesen radikális szunnita alcsoport mecsetek, iskolák és közintézmények ellen hajtott végre tömeges merényleteket a nyugati kivonulás során és azóta is.
Ugyanez a szervezet vállalta magára a moszkvai Crocus zenei központ elleni márciusi merényletet, amely 145 civil halálát okozta. Emellett hajtott már végre rajtaütéseket kínai határállomások őrsége ellen is.
Kabul számára emblematikus támogatást jelenthet az is, hogy Szergej Lavrov orosz külügyminiszter felszólította a Nyugatot a tálibok elleni szankciók befejezésére, arra hivatkozva, hogy az elszigeteltség nyomorúságba vetette az országot.
2021 óta, tapasztalva a tálib rendszer nem lankadó kegyetlenségeit és a visszaépülő belső elnyomást, a nemzetközi szervezetek sorra vonták meg segélyeiket, a kormányok pedig erőteljes gazdasági szankciókat vezettek be. Mindez széleskörű szegénységhez vezetett az országban, olyannyira, hogy 2024-ben már közel 24 millió embernek, vagyis a lakosság több mint felének volt szüksége humanitárius segítségre.
A tálibok harmadik reménysugara, hogy meghívásuk is szóba került a Nyugat-ellenes gazdasági tömörülés, a BRICS szervezetébe.
Október végén a megint csak Oroszországba szervezett BRICS-csúcstalálkozóra a tálibok is meghívást kértek, de ehhez még szükséges az összes résztvevő beleegyezése, vagyis Brazíliát vagy Dél-Afrikát is meg kell győzni, melyek demokráciaként tartják magukat nyilván.
Ugyanakkor Afganisztán számára már egy esetleges tagjelöltség is mérföldes lépés lenne, hiszen a várólistán olyan országok körébe kerülne, mint Indonézia, Törökország, Nigéria, Szaúd-Arábia vagy Azerbajdzsán.
Többen gondolják úgy, hogy a tálibok személyében a kisebb rosszat választják a terrorellenes harcban
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának jelentése szerint terrorista csoportok „nagyméretű koncentrációját” figyelhető meg Afganisztánban, ami messze túlmutat az IS-K jelentette kihívásokon. Az ország peremvidékein, főként Pakisztán oldalán különféle terrorsoportok sokasága gyülekezik, és mindegyik a tálib rendszer megdöntésére tör.
A veszélyek ellenére, miközben már a kabuli orosz és kínai nagykövetségeket is célba vették, a nyugati csapatkivonás olyan politikai és gazdaság vákuumot hagyott maga után, amit Kína már elkezdett szorgosan kitölteni, beleértve a bányászati és olajkitermelési projekteket.
Oroszország sem akar lemaradni ebben a törekvésben, ami igazol, hogy 2023-ban már egymilliárd dollárt pumpált az afganisztáni befektetésekbe, és szeretne részt szerezni Kína Új Selyemút (BRI) programjának gyümölcseiből, a déli és keleti irányban. A soron következő befektetésekhez viszont tartós nyugalomra és biztonságra van szükség, amit jelenleg csak a tálibokkal való regionális megegyezés kínálhat.
Moszkvának azt sem szabad szem elől tévesztenie, hogy a tálibok (mozgalmi nevük szerint a Talibán) az Egyesült Államok által a '80-as években támogatott mudzsahedek mozgalmából emelkedtek ki, akik megalkuvást nem ismerő harcot viseltek a szovjetek ellen. Ez nem volt túl régen ahhoz, hogy a korábbi gyűlölet helyére a teljes bizalom lépjen, hiszen a tálibok szemében az oroszok éppúgy a Sátán szolgái voltak, mint Amerika.
Ez az érzület a családokban és a törzsi közösségekben ma is jelen lehet, ezért az orosz titkosszolgálatoknak komoly feladat lesz az új partnerek alapos felmérése és a közöttük való szelektálás a megbízhatóság kérdésében.