Többezer magyar utazott és készül az olimpiára Párizsba. A franciák viselkedését sok előítélet övezi, de érdemes tisztában lenni a legfontosabb illemszabályokkal, mert ezek betartása kulcs a házigazdák segítőkészségéhez, és mindenképpen megkönnyíti az életet Párizsban az olimpia idején és azután is.
HIRDETÉSAz olimpia eléggé nagy felbolydulással jár, és eléggé sok fejfájást okozott a párizsiaknak, ezért nem kizárt, hogy a szokásosnál harapósabb a kedvük ezen nyáron – ezt írta tapasztalatairól egy félig magyar, félig angol, 22 éves diáklány, aki idegenforgalmi ismereteinek gyarapítása céljából egy évet töltött a francia fővárosban.
„Az ottani magyar ismerőseim, akik Pestről mentek Párizsba tanulni, azt mondták: Párizsban barátságosabbak az emberek, mint Budapesten” – emlékezett vissza Avis Karolina, az Exeteri Egyetem hallgatója.
A barátságos fogadtatás és bánásmód előfeltétele egyetlen, viszont kulcsfontosságú francia szó, a bonjour, az udvarias köszönés, ami a jó napotnak, a sziának és a hellónak egyaránt megfelel. Ez az első lépése annak, hogy valaki jó benyomást keltsen – állítja Elisabeth Guenette, aki Franciaországban és az Egyesült Államokban egyaránt tanít, és rendszeresen osztja meg nyelvi és kulturális tanácsait.
Ha valaki segítségre szorul, és a köszönés helyett – excuse me vagy excuse-moi – elnézést kér, és így próbálja magára felhívni a figyelmet, a franciák azonnal érzékelik, hogy egy bárdolatlan idegennel van dolguk, és a legjobb esetben fagyosan végig mérik.
A bonjour ezzel szemben minden ajtót tágra nyit.
A köszönés szabálya egyaránt érvényes szállodai bejelentkezéskor, ropogós bagett vásárlásakor és éttermi asztalfoglaláskor – hangoztatja Marie de Tilly grófnő, aki viselkedéskultúrára képzi a többi között a Chanel és a Cartier alkalmazottait.
„Ha elmarad a bonjour, az étterem személyzete nem fog keményen fáradozni azért, hogy asztalt találjon a vendégnek” – mondta de Tilly.
A bonjour elvárt akkor is, ha valaki betér egy kis boltba, és szuveníreket kezd böngészni – egészítette ki Guenette.
A nyelvismeret
Avis Karolinának nem voltak beilleszkedési gondjai. Tíz éve tanult már franciául, több évet élt Franciaországban, mielőtt Párizsba érkezett, újdonsült ismerősei pedig kezdetektől fogva „segítőkészek, barátságosak és nyitottak” voltak.
Arra is van magyarázata, honnan származik az a sztereotípia, hogy a franciák faragatlanok. Azt tapasztalta, hogy a bolti eladók és múzeumi alkalmazottak általában hűvösek, távolságtartók, barátságtalanok – legalábbis azok számára, akik Angliából érkeznek.
A köszönés érkezéskor, a bonjour ugyanolyan elengedhetetlen, mint távozáskor. Elégedetten nyugtázzák, és az illemnek megfelelő au revoir, még választékosabb a legyen szép napja, a bonne journée, vagy sötétedés után a jó estét, a bonne soirée, illetve jó éjszakát, a bonne nuit.
Már néhány szó ismerete is sokat segít – mondja Guenette, aki szerint ez egy kultúra tiszteletére utal. Ha valaki csupán annyit kérdez franciául: parlez-vous anglais?, vagyis beszél angolul? – akkor megkísérelnek angolul válaszolni.
A szótár
Ezt megerősítette Avis Karolina is, aki hasznosnak tartja a nyelvismeretet, bár szerinte anélkül is boldogul az ember, kivált Párizsban. Az olimpia idején a metróban elhangzó közlemények több nyelvűek, a legtöbb kávézóban, étteremben és múzeumban pedig legalább valamennyire törik az angolt. Maga is azt tapasztalta, hogy általában átváltanak angolra, ha azt érzékelik, hogy a beszélgetőtárs nem anyanyelvi szinten társalog franciául – ez jó nyelvtudása ellenére vele is gyakran előfordult.
Sok francia beszéli valemelyik rokon nyelvet, a spanyolt vagy az olaszt; a némettel azonban nem sokra megy az ember Párizsban.
Az üdvözlés és a hálálkodás mellett Karolina szerint még a lényeges elem a tisztelettudó magázás, a vouvoiement.
HIRDETÉS
„Legyen hajlandó franciául beszélni még akkor is, ha esetleg hibázik” – tanácsolja Marie de Tilly.
Íme, néhány elemi kifejezés:
- S’il vous plaît: Kérem.
- Merci: Köszönöm.
- Pardon vagy excusez-moi: Elnézést.
Nem a tökéletes kiejtés a lényeg, hanem a tisztelet a meglátogatott ország iránt – mondja a grófnő, aki szerint az „emberek méltányolják az erőfeszítést”.
Ugyanezt gondolja Avis Karolina is, aki „illedelmesen, franciául” beszélt hozzájuk. „Ha nem is mutatják, de szerintem értékelik a próbálkozást” – írta élményeiről.
HIRDETÉSA kávéházi kultúra
A gasztronómiáról híres országban, ahol a francia finomságokról utcákat neveznek el, az „étkezés szent” – mondja Guenette.
Miközben másutt meglehetősen gyakori, hogy az alkalmazottak a munkahelyi íróasztalon költik el az ebédet, Franciaországban egyenesen törvény tiltotta ezt a szokást egészen a járvány beköszöntéig.
A járvány előtt, és most újra a bisztrókban kínált két- vagy háromfogás napi ajánlat, a formule du jour a népszerű, elfogyasztására pedig nem sajnálják az időt.
„Az étkezés aranyat ér, tehát időigényes” – magyarázza Guenette, aki szerint a franciák soha nem fogják elkapkodni a lakomát, napszaktól függetlenül.
HIRDETÉSA kiszolgálás is másmilyen, mint másutt. A pincér nem fog rendszeresen kérdezősködni: rendben van-e minden. Közvetlen szemkontaktust kell vele teremteni vagy más módon jelezni, ha a szükség van rá.
Ezt a borravaló-kultúra is tükrözi: nagyra becsülik, de nem várják el. Egyszóval semmi sem ösztönzi őket arra, hogy a vendég kedvébe járjanak. „Elvárják, hogy emberként kezeljék őket, és ők is emberként bánnak a vendéggel” – mondja Guenette.
Ezt személyes példámmal tudom igazolni. Az Haussmann sugárút egyik zsúfolt kávézójába éjfél körül tértünk be. Két calvadost, almapárlatot rendeltem. Másnap este, hasonló időpontban újra leültünk ugyanazon a helyen, igaz, alig találtunk szabad asztalt. Legalább kétszáz vendég nyüzsgött a népszerű bárban. Egyszer csak a semmiből felbukkant ugyanaz a pincér, aki az előző este szolgált ki bennünket, és mosolyogva megkérdezte:
„Monsieur, deux calvados?” – a mai napig nem jöttem rá, hogyan jegyezte meg a vendégeit és rendeléseit a tömegben, és hogyan emlékezett előző esti fogyasztásunkra.
HIRDETÉSAz utcai teraszokra jellemző, hogy a vendégek a fal és szorosan egymás mellett ülnek, így a zsongó utcát láthatják. A járókelők megfigyelése tradicionális párizsi időtöltés.
A kávéházi lazítás igazi francia élmény, és még ha időszűkében is van a turista, érdemes rászánni egy órát.
A hangerő
Marie de Tilly döbbenten vette tudomásul, hogy a külföldi fiatalok egy része még a kést és villát sem tudja előírásszerűen használni. Egy szép párizsi étteremben „borzasztó” ilyet látni – méltatlankodik a grófnő.
Franciaországban egyébként evőeszközzel fogyasztják azokat az ételeket is, amelyeket másutt kézzel szoktak enni: például a hamburgert és pizzát.
HIRDETÉSA beilleszkedés egyik mércéje a hangerő. Ebben a tekintetben a szokások országonként eltérők, Franciaország pedig az „alsó, csöndes sávba tartozik” – figyelmeztet Guenette.
Avis Karolina is felfigyelt arra, hogy kimondottan nem kedvelik, ha egy társaság hangosan zajong, kivált, ha nem francia nyelven.
Ha valaki túl hangos egy vendéglátóhelyen, kiállításon vagy a földalattin, a helyiek a tekintetükkel nyársalják fel – állítja Guenette, aki ezt a saját bőrén is megérezte, amikor néhány éve amerikai és angol tanártársaival vett részt egy „fergeteges vacsorán”.
Arra figyeltek fel, hogy a szomszéd asztaloknál megkocogtatták a pezsgős poharakat úgy, ahogy köszöntő előtt illik. Miután lassan elhalt az angol ricsaj, egy francia nő hallható megkönnyebbültséggel sóhajtott egyet, a levegőben pedig ott vibrált a kimondatlan „na, végre”.
HIRDETÉS„Elszégyelltem magam” – ismerte el Guenette, mert más háznak, más kultúrának a vendégeként „nem tisztelte a vendéglátók szokásait”.
A tisztelet jele, hogy egy ajtón belépve a férfi leveszi a sapkáját vagy kalapját. Ez a szokás is napjainkban szinte már csak Franciaországban dívik.
A politika
A természetes kíváncsiság a legegyszerűbb módja annak, hogy egy látogató kifejezze egy adott ország kultúrája iránti érdeklődését – példálózott de Tilly.
Még ha valaki határozott útitervvel is érkezik egy országba, nem szégyen faggatózni. Kérje ki a helyiek véleményét: szerintük melyik bor illik például a vacsorához. Örömmel fognak segíteni, ráadásul az ember más hasznos tanácsokra is szert tehet, és újabb, lenyűgöző helyeket fedezhet fel.
HIRDETÉSA túlzott személyeskedést azonban Franciaországban rossz szemmel nézik. Ismerkedés után illetlenség azonnal a házastársi kapcsolatokat és a gyerekek számát firtatni.
Túlzott bizalmaskodásnak minősül, ha valaki már az első találkozáskor arcon csókolná a másikat. Ez a meghittség kizárólag régi ismerősök és közelálló barátok privilégiuma. Bemutatkozás után megteszi az enchanté, az örülök a találkozásnak.
Étkezéskor kimondottan nem illik politizálni, kivált nem a legutóbbi választások után.
A fontos apróságok
Ha valaki metróval járja be a francia fővárost, mindenképpen őrizze meg a jegyét az utazás végéig – ellenkező esetben nem kizárt a száz eurós büntetés.
HIRDETÉSA franciák mélyen megvetik az utcán étkezőket. Szendvicset vagy más harapnivalót persze sokhelyütt lehet venni, de a turista álljon ellen a kísértésnek, és ne ballagva, hanem akár egy padra leülve fogyassza el az ebédjét, uzsonnáját – legalábbis Franciaországban.
A vizes vagy üdítős palackot sem illik kézben vinni – messziről lerí, hogy turista az illető. Ennek azonban nem szabad gátlásokat kiváltania. Néha „kit érdekel”, ha turistának nézik – magyarázza Guenette.
A francia arisztokrácia egyik ősi családjában született Marie de Tilly a savoir-vivre, a jó modor szakértője. Saját definíciója szerint ez az együttélést jelenti másokkal, a különbségektől vagy hasonlóságoktól függetlenül. Küldetésének tartja, hogy a franciákat és a külföldieket egyaránt megtanítsa az együttélés szabályaira.
A régóta és gyakran Franciaországba látogató Elisabeth Guenette szerint túlzás azt állítani, hogy az ott élők nyersek az idegenekkel szemben. A félreértés abból adódik, hogy a külföldiek kevésbé alkalmazzák az udvariasság követelményeit. Az etikett betartása esetén a franciák közvetlenebbek, és „szívesen barátkoznak”.
HIRDETÉSA franciák büszkék a kultúrájukra és életmódjukra, és ez a kevélység néha arroganciaként is érzékelhető – ismeri el de Tilly, de hozzáteszi, hogy honfitársai gondolkodásmódjukat másokkal is szívesen megosztják.
A magyar szurkolók
A NOB adatai szerint csaknem 14 ezer jegyet adtak el a magyar szurkolóknak – írja a HVG. A legnagyobb érdeklődés a kézilabda, a vízilabda és a kajak-kenu iránt volt. A Franciaországban tartózkodó magyarokat kilenc olimpiai konzul segíti: hét Párizsban, kettő pedig Lyonban.
A magyar külügyminisztérium a többi között arra hívja fel a figyelmet, hogy az olimpia alatt Párizsban fokozott a zsebtolvajlás veszélye, ezért óvatosságra intik a magyar látogatókat. A diplomatáktól nem elvárható, hogy segítsenek a jegyvásárlásban, a szálláshely-foglalásban és az esetleges bírságok elengedésében, de jogi bonyodalom esetén számíthatnak rájuk a bajbajutottak.
Az olimpiai versenyek helyszínein tiltott tárgyaknak minősülnek a nagyobb táskák, a szeszes italok, a „politikai, vallási, vulgáris vagy kereskedelmi üzenetek”, sőt a merev zászlórudak is.
HIRDETÉS