Az Európai Konzervatívok és Reformerek Pártja úgy tűnik, nagyarányú győzelmet arathat a júniusi EP-választásokon. A jobboldali blokk megváltoztathatja az EU irányvonalát a következő öt évben. Interjú Nicola Procaccini társelnökkel.
A június 9-i európai parlamenti választásokon a Konzervatívok és Reformerek órája jöhet el, akik készek megváltoztatni az egyensúlyt az új Európai Parlamentben, ahol valószínűleg több képviselőjük lesz, mint jelenleg. A konzervatív pártok azért nem választottak csúcsjelöltet, mert nem hisznek a Spitzenkandidat-rendszerben. Ők már nem akarják, hogy országaik kilépjenek az Európai Unióból, inkább annak gyökeres megváltoztatását ígérik.
Kollégánk, Vincenzo Genovese a frakció elnökével, Nicola Procaccinivel beszélgetett, Global Conversation című műsorunkban.
Euronews: Mi az Önök elképzelése Európáról? Helyes-e Önöket euroszkeptikusoknak nevezni?
Nicola Procaccini: Nem, ez nagyon rossz kifejezés. Mi vagyunk azok, akik vissza akarunk térni az Európai Unió eredeti elképzeléséhez, amely a nemzetek szövetsége, amely néhány fontos dolognak közösen tesz eleget: amelyeket a nemzetállamok egyedül nem tudnának a legjobban elvégezni. Mi azok ellen küzdünk, akik az EU-t föderalista értelemben akarják megváltoztatni, ami nem az Európai Unió eredeti modellje. Amikor 1957-ben a Római Szerződéssel létrejött, az Európai Közösséget egyfajta államközösségként képzelték el, amelynek nem kell mindennel foglalkoznia, csupán néhány dologgal. Ehelyett sajnos az idők folyamán kísérletek történtek arra, hogy a nemzeteket megfosszák hatáskörüktől azáltal, hogy az EU égisze alá vonják őket. Véleményünk szerint így olyan helyzetek egységesítésére tettek kísérletet, amelyeket nem kellene egységesíteni. Viszont - paradox módon - elfelejtettük létrehozni Európát ott, ahol szükség volt rá.
En: Sok más párt azzal érvel, hogy a vétójog blokkolja az EU-t. Ön viszont, ha jól értem, pont hogy védi azt.
NP: Azt javasoljuk, hogy Európa maradjon a nemzetek szövetsége, és ne egy föderalista szuperállam. Abban a pillanatban, amikor elveszik egy kormánytól azt a képességet, hogy a nemzeti érdekeit veszélyeztetve érezvén vétójogot gyakoroljon, nyilvánvalóan egy föderalista szuperállam felé haladunk. De hadd mondjak el valamit! Soha nem fordult elő olyan vétó, amely lehetetlenné tette volna egy rendelet, egy ötlet, egy irányelv kiadását, egy olyan vétó, ami tárgyalást eredményezett volna. Néha napokig, néha hetekig tartó tárgyalásokat. De miért is kellene ennek így lennie? Mert az EU-nak nem kell mindennel foglalkoznia, de néhány fontos dologgal igen. Ezért van az, hogy Európa felosztása A, B, C és D nemzetekre ellentétes az Európáról alkotott elképzelésünkkel, ami a következő: Európa nemzetek szövetsége, amely kevés, ám fontos dolgot tesz.
En: Az Önök csoportja erősödik a közvélemény-kutatások alapján. Nincs Spitzenkandidat, Önök által választott vezető jelölt. Fel kell tennem a kérdést: kit szeretnének a következő Európai Bizottság élére?
NP: Na de miért nincs Spitzenkandidatunk? Azért, amit az előbb mondtam. Miért nincs Spitzenkandidat az Európai Uniót létrehozó európai szerződésekben? Mert az Európai Bizottság elnökét a kormányok választják, nem a pártok, és mi ezt valljuk. Véleményünk szerint az Európai Bizottság elnökének kiválasztására egyedül a kormányok jogosultak, nem a pártok. Ezért van az, hogy számunkra egy jelölt nem elég jó, mert nem a mi frakciónk jelöltje. Meg azért is, mert a koncepció eleve rossz, hiszen továbbra is meg akarjuk fosztani a polgárok által legitim módon megszavazott nemzeteket és kormányokat azoktól a hatásköröktől, amelyek az EU alapító szerződéseiben feketén-fehéren ott vannak.
En: Európában ma a radikális jobboldali pártokat gyakran vádolják azzal, hogy nem tagadták meg teljesen a 20. századi diktatúrákkal való kapcsolatukat, például Spanyolországban a francoizmussal. A Fratelli d'Italiát, az Ön pártját, a külföldi sajtó gyakran posztfasiszta pártként aposztrofálja. Mi a válasza erre?
NP: Inkább posztfasiszta, mint neofasiszta, vagy egyéb jelzők. Az igazság az, hogy az Európai Parlamentben megszavaztak egy állásfoglalást, amely határozottan elítéli a 20. század összes totalitarizmusát. A Fratelli d'Italia, a Vox, sőt az összes jobboldali párt is megszavazta. A baloldal viszont ellene voksolt! Különösen az Olasz Demokrata Párt, nyilvánvalóan a kommunizmus védelmében. Mindannyiukat elítéljük.
En: Ursula von der Leyen öt évéből mi az ami tetszett és mi nem?
NP: Alig valami. Márcsak azért sem, mert egy szinte alapvetően baloldali Európai Bizottsággal rendelkezett, olyannyira, hogy Frans Timmermansnak még von der Leyennél is nagyobb hatalma volt, sőt, még a Bizottság fő programját, a Green Deal-t is képes volt végrehajtani. Szerencsére ez már nem lesz lehetséges, mert függetlenül attól, hogy hogyan alakulnak az európai választások, már most tudjuk, hogy a következő Bizottság jobbközép lesz, hiszen a biztosokat a kormányok jelölik, nem a választásokon dől el a személyük. A kormányok pedig jobbközépek.
En: De konzervatívként hajlandóak lennének-e támogatni von der Leyent vagy egy másik néppárti jelöltet?
NP: Ezt az erőviszonyok alapján kell megnéznünk, mert lehet, hogy valamelyik jelöltünket kell támogatniuk. Szóval lássuk meg.
EN: Ha a Fratelli d'Italia és az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoportja közül kellene választania a következő törvényhozásba, melyiket választaná?
NP: Hogy mi a cél? Természetesen az illegális bevándorlás megállítása és az embereknek a természet központjába való visszahelyezése.
En: A konzervatív párt által vezetett olasz kormány támogatta és jóváhagyta a migrációs paktumot, az európai migrációs politika reformját. A lengyel kormány - akkor is amikor konzervatív párt vezette, és most is - határozottan ellenzi. A menedékkérők újraelosztása megosztó kérdés az önök konzervatívjai számára?
NP: A jelenlegi lengyel kormány ellene szavazott.
En: És az előző is.
NP: Nem, mert ez egy kulcsfontosságú passzus. A jelenlegi kormány az Európai Néppárté, és a szocialisták támogatják. És az ellene szavazott, a képviselőik ellene szavaztak. Úgy gondoljuk, hogy ez a paktum még nem a megfelelő út az illegális bevándorlás jelenségének kezelésére. De objektíve az első lépés a helyes irányba. Ezért szavaztunk mellette. Abba az irányba megy, amelyet Giorgia Meloni évek óta szorgalmaz, de őt veszélyes fasiszta szélsőségesnek tartották, aki vízbe akarta fojtani az embereket. Mi a megoldás? Az, hogy meg kell állítani az indulásokat, mert mire a migránsok európai földre érnek, már túl késő. Akkor már az elhelyezés és elosztás diskurzusa kezdődik - na idáig nem kéne eljutni! Mert ha képesek vagyunk előzetesen megállapítani, hogy ki jogosult és ki nem jogosult menedékre, akkor csak azokat engedjük be, akik jogosultak, és akkor már csak a teljes illegális bevándorlás 15%-áról beszélünk. Így képesek vagyunk megroppantani a legundorítóbb üzletágat, ami csak létezik: az embercsempészetet. És ugyanakkor képesek vagyunk egy olyan jelenséget szabályozni, amely szintén szabályozásra szorul, mivel legális bevándorlásra minden nemzetnek szüksége van, de a mennyiségét korlátozni kell, és ha lehet, akkor szelektálni is. A bevándorlónak szakmai szempontból képzettnek kell lennie. Ez egyszerre szolgálja a befogadó nemzet és magának a bevándorlónak is az érdekeit, mert így nem szorul a társadalom perifériájára, és nem válik a szervezett bűnözés prédájává, hanem megtalálhatja a számára is méltó helyet társadalmainkban.
En: Vajon 2035 után a belsőégésű motoros autók Európában már csak kiállítási tárgyak lesznek? Van még remény a változásra?
NP: Még mindig van remény, amennyiben valóra válik, amit szeretnénk: ez pedig a technológiai semlegesség. A belsőégésű motor és az elektromos motor példája jól illik ide. A bioüzemanyagok révén, amelyek végső soron zéró kibocsátásúak, a belsőégésű motor túlélheti a fejlődést anélkül, hogy szükségszerűen át kellene adnunk magunkat egy olyan technológiának, az elektromos motornak, amelynél nem rendelkezünk szuverenitással a termelési láncot illetően. Tehát mit jelent az, hogy technológiai semlegesség? Azt, hogy van egy közös cél, de meghagyjuk a nemzeteknek a szabadságot, hogy egyéni sajátosságaiknak megfelelően válasszák ki a legjobb technológiát. Ez a koncepció közel áll a szívünkhöz, és az elkövetkező években erőteljesen támogatni is fogjuk.
En: Ha már a semlegességnél tartunk: a konzervatívok és a reformerek az európai zöld megállapodás szinte valamennyi intézkedését ellenezték. Ön támogatja a 2050-ig megvalósítandó klímasemlegesség célját?
NP: Tehát közös célunk, hogy a lehető legkisebb hatást gyakoroljuk a környezetre és a természetre. Ezt józan ésszel, kiegyensúlyozottan kell tenni. Ez az a két fogalom, a józan ész és az egyensúly, amelyeket az európai politika az elmúlt években teljesen száműzött. Feláldozta őket egy perverz ideológiai őrület oltárán, amely a szén-dioxid-kibocsátás növekedését okozta, mert 2023-ban bizony emelkedett, annak ellenére, hogy az EU-ban csökkent - mindezt a versenyképességünk, és a környezet, a természet pusztulása árán. Mert azok, akik felismerik, akik most általában a zöld átmenetet uralják, azok a kínaiak. Versenyképesen profitálnak az európai döntésekből, ugyanakkor egyáltalán nem törődnek azokkal a környezetvédelmi normákkal, amelyekkel mi igen. Az akkumulátorokat, a fotovoltaikus paneleket széntüzelésű erőművekben állítják elő, fütyülve mindenre.
En: Túlzás lenne tehát 2050-re klímasemlegességre törekedni?
NP: Úgy gondolom, hogy ez elérhető cél, de ezt - ismétlem - józan ésszel kell megvalósítani. A bioüzemanyagok esete egy példa arra, hogy a közérdeket és józan észt félretéve, rosszul dönthetünk, mert ha mondjuk egy környezetileg semleges technológiát betiltanak, arra nem figyelnek az intézmények... ez pedig gazdasági érdekekre enged következtetni.
En: Olaszország számszerűen a legtöbbet profitálta a Next Generation EU-ból, az Unió eddigi egyetlen közös adósságkezelési tervéből. Támogatna-e a jövőben egy újabb, közös helyreállítási tervet?
NP: Hadd mondjam el, hogy Olaszország a legnagyobb kedvezményezett, sajnos a legnagyobb, mivel a világjárványból a legrosszabbul jött ki - következésképpen a legtöbb forrással ő rendelkezett. Végül is az úgynevezett eurókötvények az olasz jobbközép találmányai. Giulio Tremonti, a Berlusconi-kormány egykori minisztere, ma pedig a Fratelli d'Italia tagja volt az első, aki közös európai adósságról beszélt. Ő tehát nyitott kapukat dönget velünk ebben a tekintetben.
En: Orbán Viktor és a Fidesz sok kérdésben közel áll az önök álláspontjához, kivéve az ukrajnai háborút. A választások után csatlakozhatna az Európai Konzervatívok és Reformerekhez?
NP: Hadd mondjam el, hogy Orbán Viktor kormánya a többi 26 európai állammal együtt szavazott meg minden, az ukrán népnek nyújtott gazdasági és katonai segélycsomagot, az elsőtől az utolsóig.
En: Na de ha lassítja őket...
NP: Azért is lassította őket, mert megpróbálta érvényesíteni a saját jogát: hogy ne érje politikai diszkrimináció, ahogyan az elmúlt években a jogállamiság álcája alatt történt. Olyannyira, hogy a legutóbbi segélyszállítást annak köszönhetően oldották fel, hogy feketén-fehéren leírták: a hetes cikkelyt, a jogállamiságot nem használják ideológiai ostorként, amellyel egy kormánynak kell adni csak azért, mert az más politikai színezetű, mint a szocialista kormány.
En: Kizárná, hogy a Fratelli d'Italia inkább az Európai Néppárthoz csatlakozzon?
NP: Igen, teljesen. Mi rengeteget fektettünk ebbe a politikai családba, ebbe a politikai hagyományba, és foggal-körömmel védjük is ezt.