A francia elnököt a politika minden szegletéből támadják amiatt, hogy nem zárta ki a nyugati katonai jelenlétet Ukrajnában.
Kétségtelen, hogy Emmanuel Macron globális vezető szerepre tör, és vissza akarja fordítani Ukrajna megingott nyugati támogatását, de a francia politika meg fogja nehezíteni, hogy céljait elérje - olvasható a Politico elemzésében.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A lap vezető franciaországi tudósítója azt írja, "miközben az ukrán erők visszaszorulnak a csatatérre, és továbbra is bizonytalanság van a nyugati katonai segélyekkel kapcsolatban, Macron harcias lépésekkel megfordította a helyzetet, és azt mondta újságíróknak, hogy immár Európa a tét.”
A francia elnök újabb lendületet ígért a tüzérségi lövedékek ukrajnai szállításában és egy 'új koalíciót' is bejelentett a nagy és közepes hatótávolságú csapásmérő rakétaképesség biztosítására.
Macron egyértelműen olyan államférfi képében szeretne tetszelegni, mint az olasz Mario Draghi, az Európai Központi Bank (EKB) korábbi elnöke, akinek 2012-ben sikerült megerősítenie a válság sújtotta eurózónát azzal a kijelentésével, hogy az EKB mindent megtesz az euró védelmében. Most Macron is ezt a mondatot visszhangozta. "Eltökélt szándékunk, hogy bármit megteszünk, ameddig csak kell” - mondta.
Valójában mire is kész Macron?
Az Ukrajnával kapcsolatos korábbi magasztos retorikához egyelőre nem társultak tettek. A leglényegesebb kérdés az, hogy reménykedhet-e lendületes nyugati vezetői szerepre Macron, ha saját országát nem sikerül a maga oldalára állítania.
Az összes francia ellenzéki erő már ellene fordult. A szélsőjobboldali Marine Le Pen szerint Macron a francia gyerekek életével játszadozik, a szélsőbaloldalt vezető Jean-Luc Mélenchon pedig azt mondta, „őrültség szembeállítani az egyik atomhatalmat a másik atomhatalommal”. A mérsékelt politikai erők, például a szocialisták és a konzervatív Les Républicains vezetői szintén elítélték a francia elnök kijelentéseit.
Az ellenérvek erős visszhangot keltenek a francia szavazók körében, ami nem biztos, hogy jól jön Macron centrista liberális pártjának a júniusi európai parlamenti választások előtt.
Kedden az összes francia hírcsatorna azzal foglalkozott, hogy Franciaországnak fel kell-e készülnie egy háborúra Oroszországgal. A válaszok pedig nagy vonalakban a következők voltak: „Nem”.
„Nem igazán értem, miért mondta ezt az elnök. Aggasztó ötletnek tekinthető, hogy a franciák csapatokat küldjenek, főleg, ha nincs is ilyen megállapodás az EU-n belül” – mondta Bruno Jeanbart, az OpinionWay közvélemény-kutatója.
Jeanbart számára Macron nyilatkozata inkább a diplomáciai partnereknek szánt politikai üzenetként értelmezhető, főleg azután, hogy a háború elején még Putyinhoz való „közelsége” miatt bírálták.
Az ukránoknak azonban elegük van Macron diplomáciai üzeneteiből, és inkább a fegyvereket részesítenék előnyben. Ez viszont egy olyan terület, ahol Párizs - ahelyett, hogy vezetne -, messze elmarad az Egyesült Államoktól, Németországtól, Nagy-Britanniától és Lengyelországtól. Németország
Ígéretek helyett tettek?
A francia elnökre azóta nehezedik nyomás, hogy szavait tettekre váltsa, amióta tavaly júniusban Pozsonyban elköteleződött Ukrajna támogatása mellett. Akkor bocsánatot kért, amiért nem figyelt a közép-kelet-európaiakra az orosz fenyegetés árnyékában. Ám mivel Ukrajna azóta kifogyott a lőszerből, Macron szavai kezdtek üres ígéretésnek tűnni. Mostani bejelentésével ezt a helyzetet akarta orvosolni.
Macron számára az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy ambíciói nincsenek összhangban az Ukrajnával kapcsolatos francia hangulattal.
A franciák nem úgy látják az orosz-ukrán háborút, mint egy nagy civilizációs összecsapás Európa demokráciájáért és szabadságáért - szemben azokkal az országokkal, amelyeknek még mindig keserű emlékeik vannak a gyilkos orosz uralomról.
„Oroszországot nem tekintik közvetlen fenyegetésnek Franciaországra, számukra a háború a volt Szovjetunió tagállamait érinti" - mondta Bruno Jeanbart. Ez éles ellentétben áll Lengyelország, a balti és a skandináv nemzetek, sőt, még Németország hozzáállásával is, amelyekre nézve a veszély sokkal közvetlenebb.
A legutóbbi felmérések azt mutatják, hogy a franciák rokonszenve kezd kihűlni Ukrajna iránt. Az IFOP közvélemény-kutató intézet adatai szerint a franciák 58 százaléka mondta azt, hogy pozitív a benyomása Ukrajnáról - a háború kitörésekor ez még 82 százalék volt. Ukrajna felfegyverzését csak minden második francia támogatja, ami 15 százalékkal kevesebb 2 évvel ezelőtt. Az Oroszország elleni szankciókkal is csak a megkérdezettek 62 százaléka ért egyet, szemben a kezdeti 72 százalékkal.
Ráadásul a francia gazdák is dühösek az olcsó ukrán baromfi- és gabonaimport miatt, ami szintén komoly fejfájást okoz Macronnak. Őket nem igazán tudja meggyőzni, amikor arról beszél, hogy Európa a tét. Damien Radet, az egyik mezőgazdasági szakszervezet regionális képviselője néhány hete azt mondta, hogy a tömeges ukrán élelmiszer-behozatalt le kell állítani, mivel Ukrajna "nem európai ország", és "semmi köze a francia történelemhez".
Csak retorikai fogás marad?
Francia tisztviselők és politikusok máris megpróbálták átfogalmazni Macron mondandóját az európai vezetők - köztük Mark Rutte holland miniszterelnök és Olaf Scholz német kancellár - számára. A terv "nem az, hogy francia vagy európai csapatokat küldjünk Oroszország ellen, hanem hogy hozzájáruljunk az elrettentéshez" - mondta a Macron pártjához tartozó egyik képviselő, Benjamin Haddad.
Stéphane Séjourné francia külügyminiszter megpróbálta úgy interpretálni Macron szavait, hogy a nyugati jelenlét például aknamentesítés vagy fegyvergyártás formájában valósulhat meg. "Néhány ilyen lépés szükségessé tenné a jelenlétet ukrán területen anélkül, hogy átlépnénk a hadviselés küszöbét" - mondta Séjourné.