Február 24-én van a második évfordulója Oroszország ukrajnai inváziójának, amelyben becslések szerint több tízezer ukrán katona és több mint 10500 civil halt meg. Tudósítónk, Valérie Gauriat Kelet-Ukrajnába utazott, hogy beszámoljon a frontvonalban lévő katonák kitartásáról.
HIRDETÉSA kelet-ukrajnai Donyeck régióban vagyunk. Két évvel az orosz invázió kezdete után a konfliktus középpontjában álló területen még mindig heves harcok dúlnak.
Egy titokban tartott helyen, a föld alatt, a frontvonaltól alig 3 kilométerre egy dróntámadásokra szakosodott ukrán katonákból álló egység készül egy orosz célpont elleni kilövésre.
A drónok kulcsfontosságú eszközzé váltak ebben a kimerítő háborúban. De nem helyettesítheti a tüzérséget, amelynek erőforrásai kritikusan hiányosak, mondja Jurij "Achilles" az egység parancsnoka a 92. dandárban. Arra kéri Ukrajna nemzetközi partnereit, hogy sürgősen küldjenek több katonai segélyt.
"Az ő lőszereik nélkül nagyon nehéz lesz megmenteni katonáink életét és ellenállni az ellenségnek" – figyelmeztet.
Az orosz technológiai fejlődés egyre súlyosabbá teszi a helyzetet a harctéren. "Sokkal gyorsabb ütemben fejlesztik a technológiájukat, mert több erőforrásuk van, mint nekünk" - teszi hozzá Anton, a 92. dandár támadó drónszázadának parancsnoka.
"A drónokból származó repeszek a leggyakoribb sérülések, amiket látunk" - mondja Artem, altatóorvos az egyik úgynevezett katonai stabilizációs ponton, ahol az egyenesen a frontvonalról érkező sebesült katonák sürgősségi ellátást kapnak, mielőtt kórházba szállítják őket. "Most a drónok alakítják a harcteret, és az oroszok az egész frontvonalon aktívak.A lövedékek hiánya miatt agresszívebben tevékenykednek, mert tudják, hogy nem lesz tüzérségi csapás megtorlásul a lépéseikre,” magyarázza Artem.
Csatlakozunk a donyecki régió egyik készenlétben álló katonai orvosi evakuációs egységéhez. Az állandó készültségben lévő csapatnak pillanatnyi pihenője van. Egy ritka alkalom, hogy a moráljukról kérdezzük őket.
Uliana Sozanska, a 80. brigád sajtószóvivője zenekarvezető volt a légierőnél. A 80. dandárhoz azért csatlakozott, hogy a bátyja mellett szolgáljon. Ő a harctéren halt meg, nem sokkal Uliana érkezése előtt. "Mindannyiunknak van veszteségünk ebben a háborúban, ezek miatt az átkozott oroszok miatt. Tovább kell küzdeni. Ez a mi hazánk, a mi országunk. Tovább kell harcolnunk" - mondta stábunknak.
Ezt az érzést Roman Gasko, a 80. dandár Medevac egységének parancsnoka is osztotta. Őt nem lepte meg, hogy már 2 év telt el az orosz teljes körű invázió kezdete óta. "A legnehezebb az, hogy nem tudjuk, meddig tart és mikor ér véget. Ez a legfőbb kérdés mindenki számára", fogalmazott.