Leplezték, hogy V. Györgyöt kokainnal segítették át a túlvilágra, fiának, VI. Györgynek meg sem mondták, hogy ráktól szenved, a sajtó elől titkolták, hogy Károlyra ráesett a lova, és azt is, hogy II. Erzsébet kórházban töltött egy éjszakát. A misztérium fontosabb vagy az átláthatóság?
HIRDETÉSEgy férfi köhögését halljuk, majd meg is pillantjuk a roham miatt gyötrődő embert, aki véreset köp a vécébe – ezzel a nem túl gusztusos jelenettel kezdődik a Netflix A korona (The Crown) című sorozatának első része. A szenvedő ember: VI. György, II. Erzsébet édesapja, akinek még a családja sem tudta, hogy a király halálos beteg, tüdőrákkal küzdött. Csak annyit árultak el orvosai a publikumnak és rokonainak: "szerkezeti elváltozások" miatt kellett eltávolítani az egyik tüdejét.
Egy-egy kivételtől eltekintve nem volt jellemző a 20. század első felében és II. Erzsébet teljes uralkodása alatt sem, hogy a brit királyi család tagjainak egészségügyi problémáit a nagyközönség elé tárják. Éppen ezért is hatott drámaian, amikor február elején bejelentették: daganatos betegséget diagnosztizáltak III. Károlynál. Az egész világsajtó felbolydult, vezető politikusok küldtek jókívánságokat és sajnálkozó üzeneteket a Buckingham-palotába. Már az is radikálisnak számított, hogy a király felvállalta: prosztatamegnagyobbodása van, az, hogy nem sokkal később nyilvánosságra hozták: rákos daganatot találtak szervezetében, pedig végképp.
Mindez éles ellentétben áll elődjeinek tartózkodásával, a király gyakorlatilag lelépett piedesztáljáról, elismerve saját halandóságát és sérülékenységét. Még Károly dédnagyapja, V. György idején is elképzelhetetlen lett volna, hogy egy uralkodó súlyos egészségügyi gondját nyilvánosságra hozzák, nemhogy például egy középkori angol király esetében - hiszen akkoriban úgy tartották: egy uralkodónak erős fizikumúnak kell lennie, olyannyira, hogy a csatatéren is helyt álljon. Ráadásul már az is felségsértésnek számított és szélsőséges esetben akár halálos ítéletet is jelenthetett, ha valaki az uralkodó haláláról beszélt vagy arról spekulált, hogy az mikor fog bekövetkezni.
III. Károly, aki már nem gyakorol olyan politikai hatalmat, mint középkori vagy más modernkori elődjei, a történelemben először az átláthatóság politikáját választotta a titkolózás helyett, ezzel is haladva a korral és egy újabb tekintetben ellépve édesanyja, II. Erzsébet uralkodói stílusától.
De miért titkolták a királyi család tagjainak betegségeit évszázadokon át?
A középkorban és a kora modern korban (Angliában ezt 1485-től számítják) a legszűkebb környezetén kívül mindenki elől eltitkolták az uralkodó egészségügyi gondjait, sőt, előfordult, hogy az udvar megtévesztést alkalmazott, hogy ne tudódjon ki a valóság. Ma már a korona és a kormányzat élesen elkülönül egymástól, de az alkotmányos monarchia létrejötte előtt annak, ha egy király megbetegedett vagy mentális problémái voltak, közvetlen hatása volt a kormányzásra, a trónutódlásra, és az, ha az uralkodó nem volt cselekvőképes, akár polgárháborút vagy lázadást is előidézhetett.
Az udvarnak tehát elsősorban politikai okokból állt érdekében titkolni az egészségügyi problémákat, nem csupán szemérmességből, vagy amiatt, hogy óvják az uralkodó méltóságát. Másrészt a köznép sok mindenről egyébként sem értesült a középkorban és a kora modern korban, vagy csak jókora késéssel, hiszen még nem létezett tömegmédia, közösségi média pedig, ahol futótűzként terjednek a hírek, végképp nem. Ha a király vagy a királynő cselekvőképtelen volt, csak az úgynevezett „household nobles”, tehát a házi nemesség tagjai, illetve a legbensőbb körhöz tartozó hivatalnokok, egyházi személyek tudtak erről. A nem a király közvetlen környezetébe tartozó nemesek, akik vidéki kastélyaikban éltek és csak akkor mentek az udvarba, ha ügyes-bajos dolguk odaszólította őket vagy meghívták őket a Tanácsba (Council), akár hetekkel később értesültek csak arról, hogy a király beteg volt, addigra pedig már sokszor nem is számított a dolog.
Különösen fontos volt a titkolózás az olyan esetekben, ha a trónöröklés kérdése még nem volt rendezve, vagyis egy uralkodónak még nem volt törvényes utódja (fia), illetve ha az elvileg törvényes utód személyéről nem volt közmegegyezés.
(Ha esetleg csak a közelmúlt királyi betegségeire kíváncsi, tekerje át a középkori és kora modernkori leírásokat!)
A megbolondult király, akit eltettek láb alól
Anglia egyik legvéresebb időszaka, a rózsák háborúja (1455-1485) részben egy uralkodó mentális zavarának következménye volt: a Magyarországon talán kevésbé ismert középkori VI. Henrikről már fiatalkorában feljegyezték, hogy furcsán viselkedik, ritkán szólal meg, és csak spirituális dolgokkal foglalkozik, a kormányzással szinte egyáltalán nem. Miután 1453 augusztusában kiderült, hogy Anglia elvesztette csaknem összes francia területét, ami évszázadok óta hozzá tartozott, az uralkodó mentálisan összeomlott. 1454 karácsonyáig egyáltalán nem reagált semmire, nem mozgott, nem beszélt – a királyné kétségbeesésére, aki 1453 októberében adott életet első fiuknak, a várva-várt trónörökösnek.
Az eleve feszült helyzetben a nemesség egymással versengő frakciói marakodtak a hatalom felett, az államügyeket pedig nem tudták megfelelően ellátni. Mire Henrik magához tért, már elszabadultak az indulatok, Anglia pedig hamarosan polgárháborúba süllyedt. A köznép természetesen mit sem tudott arról, hogy a királyuk mentális problémákkal küszködik, sőt, a nemesség is habozott félreállítani a felkent uralkodót, még ha nem is volt képes a kormányzásra. A háborúzásban a rivális York-dinasztia kerekedett felül, amelynek tagjai gondoskodtak arról, hogy a Lancaster-házból származó VI. Henrik, akinek addigra már nem nagyon voltak világos pillanatai, ne élje túl a Towerben töltött fogságának napjait 1471-ben… A gyilkosság teóriáját igazolja, hogy amikor testét exhumálták 1910-ben, a tudósok koponyáján sérülést találtak, világosbarna haja pedig véres volt.
Végzetes fejütés és egy napokig titkolt királyi haláleset
Utódjának, a híres-hírhedt VIII. Henriknek több, nagy riadalmat keltő egészségügyi vészhelyzete is volt, közülük az egyik, amikor 1536 januárjában, 44 éves korában bajvívás közben leesett a lováról. Az állat is elvesztette egyensúlyát, és Henrikre esett. Egyes források szerint a király órákig eszméletlen volt a fejét ért ütés következtében, mások szerint gyorsan magához tért. Egyes történészek valószínűsítik, hogy ekkor kapott olyan fejsérülést Henrik, ami miatt megváltozott viselkedése – korábban nagyvonalú, alapvetően jókedvű és karizmatikus vezetőként ismerték, ezt követően azonban kegyetlen, paranoiás király vált belőle, aki valódi zsarnok módjára végeztette ki több nemesét, ellenségeit és két feleségét is. Valószínűleg Henrik inkább maradt volna eszméletlen, ha tudta volna, hogy a hőn áhított trónörökös, harmadik feleségétől született fia, VI. Eduárd már tinédzser korában meghal.
1553-ban VI. Eduárd király mindössze 16 éves korában váratlanul elhunyt, és a protestáns táborhoz tartozó nemesek nem akarták, hogy trónja féltestvéréhez, VIII. Henrik elsőszülött lányához, a bigott katolikus Máriához kerüljön. A fiatal anglikán egyháznak ekkor már sok támogatója volt, de legalább ugyanannyi ellensége is. Hogy ne tűnjön fel: a király meghalt, a szolgákra ráparancsoltak, hogy még napokig hordjanak étellel rakott tálcát a hálószobájába. De így sem tudták megakadályozni, hogy Mária sereget toborozzon, és legyőzze a trónöröklési sorban elvileg jogosan következő protestáns unokatestvérét, Lady Jane Grey-t. (Érdekes, hogy ekkoriban három nő is várakozott a trónra: VI. Eduárd unokatestvére, Lady Jane Grey, féltestvére, Mária, aki Henrik első házasságából származott, és másik féltestvére, Erzsébet, akinek az anyja Anne Boleyn volt.)
A mindössze 16 éves Lady Jane-t unokatestvére, Mária kilenc nap uralkodás után taszította le a trónról. A kilencnapos királynőt nem sokkal később lefejezték a Towerben.
A megrendítő jelenetet a 19. századi festő, Paul Delaroche vitte vászonra az akkori, romantizáló stílusban
A himlő miatt sminkelte magát élete végéig fehér arcfestékkel I. Erzsébet
Miután féltestvére, Mária mindössze öt év uralkodást követően meghalt, a szintén híres-hírhedt I. Erzsébet került trónra. A nővérétől vallási zavargásokat öröklő, mindössze 29 éves királynő azonban 1562-ben himlőfertőzés miatt megbetegedett, és kilenc napon át lebegett élet-halál között. Betegsége a lehető legrosszabbkor érkezett: tanácsadói attól tartottak, hogy ha meghal, polgárháború fog kitörni, lévén, hogy a trónöröklés kérdése még nem volt rendezve – Erzsébetnek nem hogy gyermeke, de még férje sem volt. Elvileg ismét egy katolikus vallású nő következett volna a trónöröklési sorban: Mária, a skótok királynéja (akit később Erzsébet lefejeztetett). Ezért természetesen nem hozták nyilvánosságra a királynő betegségét, csak a nemesség tudott róla. Erzsébet, miután felépült, egy ideig még termeiben maradt, hogy a bőre rendbejöjjön. Ezek után kezdte a portréiról jól ismert ólomtartalmú fehér festéket használni, hogy a legcsúnyább hegeit eltakarja.
III. György őrültségét addig titkolták, amíg csak lehetett
A 18. században vált hagyománnyá, hogy megosztottak információkat az uralkodó egészségéről, de csak akkor, ha feltétlenül szükséges volt. III. György, akit „őrült királyként” emlegetnek, és aki elvesztette az amerikai gyarmatokat uralkodása idején, mentális gondokkal küszködött, és mániás epizódjai alatt teljes személyiségváltozáson ment át. 1760-tól 1820-ig uralkodott, és végül csak 1810-ben neveztek ki helyette régenst, fiát, György wales-i herceget, akkor, amikor már tarthatatlanná vált a helyzet. Erről már az ország népét is értesíteni kellett, amely döbbenten vette tudomásul, hogy nem minden rózsás a királyi udvarban.
György király őrületéről Nicholas Hytner forgatott árnyalt és megrázó filmet:
V. Györgyöt kokainnal küldték a túlvilágra
Voltak királyi betegségek, amelyeket nem lehetett eltitkolni: Viktória királynő fia, VII. Eduárd 1902 júniusában, két nappal a koronázása előtt összeesett. Kiderült: vakbélgyulladása van, amelyet megműtöttek, pedig akkoriban ez nem volt általános eljárás. A koronázást természetesen elhalasztották, így a nép is rögtön értesült arról, mi történt a királlyal.
HIRDETÉS
Az azonban csak az eset után 50 évvel, 1986-ban derült ki, hogy fiát, V. Györgyöt, II. Erzsébet királynő nagyapját voltaképpen átsegítették a túlvilágra. V. György 1936. január 20-án éjfél előtt halt meg a sandringhami kastélyban, ahol a királyi család karácsonytól január végéig szokott tartózkodni. A király krónikus hörghurutban szenvedett, és állapota egyre rosszabbodott utolsó hónapjaiban. Orvosa, Lord Bertrand Dawson ezt írta naplójába a végzetes estéről:
Ez a "koktél" okozta a király halálát. Erre ma az eutanázia vagy az orvosilag asszisztált öngyilkosság fogalmát, esetleg a gyilkosság szót használnák. Dawson naplója szerint az volt a szándéka, hogy a király szenvedés nélkül haljon meg, illetve az, hogy az uralkodó halálhíre a reggeli lapokba kerüljön be, ne pedig az orvos által „kevésbé helyénvalónak” nevezett esti újságokba.
Dawson jegyzeteit ma a windsori kastély levéltárában őrzik. Először életrajzírója, Francis Watson tanulmányozta őket, aki 1950-es könyvéből kihagyta ezt a részt, elvileg az orvos özvegyének kérésére. Később viszont megbánta a döntést, és nyilvánosságra hozta a naplórészletet 1986-ban egy, a History Today magazinnak írt cikkében.
Műtét a Buckingham-palotában
Amikor II. Erzsébet királynő édesapját, VI. György királyt tüdőrákkal diagnosztizálták, a közvéleményt teljes homályban tartották, sőt, magát az uralkodót is. A király 1951-ben tapasztalt vészjósló tüneteket, emiatt röntgenfelvételt készítettek mellkasáról, ami kiterjedt árnyékot mutatott a bal tüdejében. A király orvosai az egész tüdő eltávolítását javasolták. De szó sem lehetett arról, hogy kórházba szállítsák: a Buckingham-palota egyik termét alakították át műtővé.
A közvélemény ezután azt a tájékoztatást kapta, hogy az uralkodót "szerkezeti elváltozások" miatt operálták meg, és ugyanezt mondták a családnak, sőt, magának a királynak is. A rák szót nem is emlegették. A király hivatalos életrajzírója, John Wheeler-Bennett ezt írja: „Nem mondták neki, hogy rákban szenved – és amennyire ismert, soha nem is tudta ezt meg.”
HIRDETÉS
VI. György a királyi család szokásának megfelelően Sandringhamben töltötte a karácsonyt, majd a januárt (ekkor szoktak kacsára vadászni Norfolkban), és miközben lánya, Erzsébet éppen Kenyában volt, hogy helyettesítse a királyt, a mindössze 56 éves VI. György álmában koszorúér-trombózist kapott, és békésen elaludt. Február 6-ának reggelén komornyikja találta meg. A családot váratlanul érte, és rendkívüli módon feldúlta a halálhír. II. Erzsébet ekkor mindössze 25 éves volt.
A lazac bosszúja
VI. György felesége, az Anyakirályné többek között jó humorérzékéről, rendszeres alkoholfogyasztásáról, és arról volt ismert, hogy szeretett horgászni. 1982-ben négy napot kellett egy londoni kórházban töltenie, miután csaknem megfulladt attól, hogy egy halszálka a torkán akadt. Ezt nem titkolták el, a 82 éves asszony az újságírók nagy derültségére így kommentálta az esetet: „Csak a lazac állt bosszút”.
Ennél voltak súlyosabb egészségügyi problémái is az Anyakirálynének: 1966 decemberében vastagbélrák miatt műtötték, de a néppel csak annyit közöltek, hogy részleges bélelzáródása volt. A rák szót ekkor még gondosan kerülték.
II. Erzsébet kórházi tartózkodását zászlójátékkal próbálta titkolni a palota
II. Erzsébet és férje, Fülöp herceg egészségügyi problémáit hatalmas csend vette körül. Azt például nem lehetett eltitkolni, hogy a királynő 2003-ban térdműtéten esett át, hiszen ezután egy ideig bottal járt, de azt valamiért fejükbe vették a palota sajtóosztályán, hogy leplezni fogják: 2021-ben II. Erzsébetnek egy éjszakát kórházban kellett töltenie. Odáig mentek, hogy a Buckingham-palotán még a királyi zászlót (Royal Standard) sem húzták le, mintha a királynő az épületben tartózkodna, ami egyértelmű megtévesztés volt.
A zászló ugyanis mindig az uralkodóval tart, bárhová is megy: ha elhagyja a palotáját, az autóján látható Royal Standard jelzi, merre jár. Ha vidéki rezidenciájára vonul, a zászlót ott vonják fel. Ha a parlamentbe hajtat, abban a másodpercben felhúzzák a zászlót, amint belép az épületbe. A középkori királyok előtt lóháton vitte egy herold a Royal Standardet, még az őket szállító csónakra is kitűzték a lobogót. A csatában is ez jelezte, hogy a király is jelen van.
HIRDETÉS
Amikor a sajtó megneszelte, hogy a királynőt kórházba szállították, megrohamozták a palota kommunikációs osztályát, és kérdőre vonták a tisztségviselőket, miért tesznek úgy, mintha az uralkodó házon belül tartózkodna. A palota addig ment a tagadásban, hogy végül napokig felháborodott királyi tudósítók írtak cikkeket és nyilatkoztak arról a médiában, hogy a királyi sajtóosztály visszaél a nép és a sajtó bizalmával azzal, hogy titkolja az uralkodó, az államfő hollétét.
Amikor a királynő meghalt 2022 szeptemberében, halotti bizonyítványára annyit írtak: öreg kora miatt hunyt el. Ezt a nyilvánvaló szépítést egy királyi tudósító, Gyles Brandreth tette helyre Erzsébet királynőről szóló könyvében - állítása szerint az uralkodó csontvelőrákban szenvedett. "Ez megmagyarázná fáradtságát és súlyvesztését, valamint azokat a bizonyos mobilitási problémákat, amelyekről beszéltek nekünk élete utolsó évében" - írta Brandreth. Más királyi tudósítók cáfolták ezeket az értesüléseket. Az igazság valószínűleg csak 100 év múlva fog kiderülni, amikor feloldják a királyi családról szóló iratok titkosítását.
Károly herceg pólóbalesete, amely kísértetiesen emlékeztet VIII. Henrikére
Azt is próbálta leplezni a palota, hogy 2001-ben az akkori Károly herceg súlyos pólóbalesetet szenvedett: Károly fiaival, Vilmossal és Harry-vel lovaspólózott, amikor leesett lováról, és az állat ráfordult. A fiúk ijedten szaladtak apjukhoz, aki eszméletlenül feküdt percekig. A palota csak annyit közölt az érdeklődő újságírókkal: Károly leesett a lóról. Maga a herceg öt évvel később, egy interjúban bevallotta: valójában az életéért küzdött perceken át, miközben majdnem lenyelte a saját nyelvét.
Károly a nyíltságot, Katalin hercegné a hagyományos megközelítést választotta
Természetesen sok mindent eltitkoltak az évek során: Margit hercegnő súlyos depresszióját a '70-es években, Diana hercegnő bulimiáját a '80-asokban, azt, hogy a királynő legkisebb fiának, Eduárdnak a felesége majdnem belehalt lánya szülésébe, Meghan sussexi hercegné depresszióval való küzdelmét. Vilmos koronavírus-fertőzését is csak akkor hozták nyilvánosságra, amikor a herceg már jól volt. Fülöp hercegről is csak találgatni lehetett: amikor 90 éves korában kórházba került, csak később árulták el, hogy elzáródott az egyik koszorúere. A herceg egészsége 2021-ben kezdett rohamosan romlani. Kórházi tartózkodását nem lehetett leplezni, de mindig azt közölték a sajtóval, hogy Fülöp herceg jól érzi magát, és nincs miért aggódni - néhány héttel később azonban elhunyt.
Gyakorlatilag tehát évszázados hagyománnyal szakított Károly király diagnózisa nyilvánosságra hozatalával. Önmagában az, hogy a rák szót kimondták már nagy dolog. Mindez nem hogy visszatetszést, hanem elismerést váltott ki világszerte, főleg, mert ezzel sokakat arra késztetett, hogy vizsgáltassák ki magukat.
HIRDETÉS
Menye, Katalin hercegné azonban a hagyományosabb megközelítést alkalmazta: csak annyit közöltek a publikummal januárban, hogy a wales-i hercegné hasi műtéten esett át, legalább 10 napig kórházban lábadozik majd, és húsvétig nem fogja ellátni feladatait. Azóta sem derült ki ennél több állapotáról.
Ebből is kitűnik, hogy a királyi család egyelőre küzd azzal, hogyan egyensúlyozzon a modern világban, amelyben az adófizető alattvalók átláthatóságot várnának el, de a monarchia természetéből fakadóan a misztérium révén virágzik csak igazán...