Harc a mesterséges intelligencia körül: a kirúgott, majd visszavett Altman nyert, meglátjuk, ki győz

HIRDETÉS

Az MI-guru Sam Altman kirúgása, majd gyors visszahelyezése sok mindennel összefügg. Nyilvánvalóan az OpenAI igazgatótanácsának és alkalmazottainak vitája is ad egyfajta hátteret, de a történtek a nagyközönség számára nem ezért tanulságosak. Ez a polémia, amely ezúttal Altman körül sűrűsödött be, arról a nagyon fontos kérdésről és az azt kísérő félelemről szól, amely a mesterséges intelligencia fejlődését, annak ütemét és kilátásait illeti.

Azok kedvéért, akik figyelmét elkerülte, hogy a ChatGPT mögött álló OpenAI igazgatótanácsa egyik óráról a másikra kirúgta a cég igazgatóját, Sam Altmant múlt pénteken, röviden összefoglaljuk, mi történt ezután. Egyrészt Altmant másnap felvette az OpenAI legnagyobb részvényese, a Microsoft az Altman kirúgása miatt szintén távozó alapítótaggal, Greg Brockmannal együtt, majd a hét elején mindkettejüket visszahelyezték eredeti pozíciójukba, miközben az OpenAI igazgatótanácsának minden tagja lemondott. Arról, hogy miért távolították el Altmant a cég éléről, az igazgatótanács csak annyit közölt, hogy Altman nem volt őszinte velük, és így nem tudták a legmegfelelőbb döntéseket meghozni. Arra nem számítottak, hogy az OpenAI alkalmazottainak 90 százaléka bejelenti, hogy felmond, ha nem veszik vissza Altmant. Megtehették, mert a Microsoft közölte, hogy bárkit átvesz, aki Altmannal akar tartani.

Mondhatni, hogy győzött a fejlesztők igazsága, de ezt még nem tudni. A konfliktusban szerepet játszottak üzleti és tudományos szempontok, a konkurenciaharc, illetve az az egyre nyilvánvalóbb tény, hogy a mesterséges intelligencia kilátásaival kapcsolatban nagyrészt sötétben tapogatózik az emberiség. Ezen a térképen vegytiszta álláspont nyilván nem létezik, mert a szereplők többsége egyszerre több szempontból is érintett.

A lényegi konfliktus tárgya, hogy meddig szabad elmenni

Ez nem újkeletű dilemma, az elmúlt években több sztár-fejlesztő is felállt a szektor piacvezető cégeinek szakmai csapatából azzal az indokkal, hogy a mesterséges intelligencia további fejlesztése megfelelő szabályozás és politikai önmérséklet nélkül súlyos veszélyekkel terhes, ezért a továbbiakban nem kívánnak részt venni ebben a munkában.

Sam Altman nem tartozik közéjük, habár elismeri, hogy a MI olyan tempóban fejlődik, hogy kérdésessé vált, az emberi intelligencia még meddig tudja kordában tartani. Sajtóinformációk szerint az Altman elleni “hadműveletet” irányító egyik igazgatótanácsi tagot éppen az vezette, hogy szerinte Altman felelőtlen ebben az ügyben, nem veszi komolyan azt a rizikót, amelyet az MI a technikai fejlesztések terén hordoz.

Nyilván nem elhanyagolható körülmény, hogy Altman karrierjén nagyot dobott, amikor az eredetileg nonprofit OpenAI fejlesztéseinek finanszírozására mégiscsak kénytelenek voltak létrehozni egy piaci alapon működő céget. Ennek Altman lett az igazgatója, és a ChatGPT-vel gyakorlatilag az élre repítette a társaságot. Vagyis a ChatGPT világsikert hozott és rengeteg pénzt is, úgyhogy Altman előtt fejlesztőként is szabad a pálya. Ez elképesztő kísértés valakinek, aki birtokában van az ehhez szükséges tudásnak. A történethez és az éppen lecsengő konfliktushoz is hozzátartozik, hogy a felügyeletet az Altman vezette cég tevékenysége fölött is a nonprofit OpenAI igazgatótanácsa gyakorolja. Az az ellentét, amely most láthatóvá vált, az egész szektor vergődéséről szól.

Miért vonulnak vissza nagyágyúk, miközben az MI hasít?

Nagyjából mind ugyanazért, mégpedig, mert nem látnak garanciát arra, hogy az üzleti élet és a társadalmi, illetve politikai elit képes lenne, egyáltalán szándékában áll biztonságos mederben tartani a mesterséges intelligencia fejlesztését és alkalmazását. Ők egyébként azt mondják, hogy már elértük azt a pontot, ahonnan nincs visszaút. A mesterséges itelligencia olyan ütemben fejlődik, olyan sebességgel tanul, hogy belátható időn belül nemhogy lekörözi az embert, de milliárdszor többet fog tudni nála. És akkor nem kérdés, ki kit ellenőriz majd. Már egyáltalán nem fogjuk érteni, azt csinál, amit akar. Innen kezdve eltérő prognózisok vannak a katasztrófafilmek forgatókönyvétől a békésebb megoldásokig, de a lényeg mindben az, hogy az MI jövőjét az szabja meg, hogy az ember mire tanítja. Ezzel kapcsolatban pedig csak nagyon keveseknek maradtak illúzióik.

A legendás fejlesztők egyike, a Google volt frontembere,  Mo Gawdat egyébként pánik helyett azt tanácsolja, hogy a kormányok azonnal tájékozódjanak, majd készítsenek stratégiát és ütemtervet, hogyan fogják kezelni mindazt a változást, amit az MI hoz már tízéves időtávban is a gazdaságban és a társadalomban egyaránt. És ezt a munkát mindnyájunknak személy szerint is el kell végeznünk, teszi hozzá.

Visszatérve Altmanra

Az OpenAI történetében fordulatot és jelentős befektetéseket hozott, amikor a Microsoft beletette az első milliárdot. Most 13 milliárdnál tart, a részvények majdnem felét birtokolja, miközben a cég eredményeit is hasznosítja. A szektorban iszonyú tempót diktál a kereslet és a konkurenciaharc. Az az álláspont, amelyet Altman is képvisel, ugyanúgy védhető, ahogyan a vészharangot kongatóké. Hiszen a MI nemcsak veszélyforrás, hanem fantasztikus lehetőség számtalan égető probléma megoldásában. Altman nem szívesen lassít, de arra például hajlandó volt, hogy létrehozzon a cégen belül egy munkacsoportot kifejezetten a mesterséges intelligenciával járó veszélyek vizsgálatára. És aláírta azt a petíciót is, amelyben neves szakemberek mielőbbi szabályozást kérnek a döntéshozóktól. De eközben nem függeszti fel pénzszerző körútjait, és nem vesz vissza a fejlesztés iramából.

És egyelőre úgy néz ki, hogy a hozzá hasonlók vannak nyeregben, mert bár Európában és az Egyesült Államokban is jelentős a politikai szándék a mesterséges intelligencia fejlesztésének és felhasználásának szabályozására, sőt a munkaerőpiac is egyre nagyobb nyomást gyakorol ebbe az irányba, a gazdasági szereplők nem mernek nemet mondani sem az MI fejlesztésében, sem a hasznosításában kialakult versenyre.