A brit korona igazgatása alatt álló szigetet 1943-45 között a III. Birodalom vette birtokába. Churchill miniszterelnök túl nehéznek tartotta a visszafoglalását, miközben az SS munkatábort működtetett a szigeten. Az ott meggyilkoltak számát csak találgatni lehet, ezért most vizsgálat indul.
Nem tudni, hány orosz, spanyol és zsidó fogoly fekszik tömegsírokban az Alderney szigeten - legfőbb ideje kivizsgálni a brit történelem e szégyenfoltját
HIRDETÉSA Wehrmacht és az SS a világháború azon szakaszában szállta meg a szigetet, amikor a nyugati front viszonylag békés volt, és London inkább az afrikai és az atlanti térségre koncentrált. A németek előbb rajtkőnek képzelték egy Anglia elleni invázióhoz, később pedig védvonalnak a 2. front megnyílása esetén. Erre szolgáltak volna a szigeten épített Odeon nevű bunkerek és erődítmények. A sziget lett volna az egyik tüzérségi védmű és haditengerészeti támaszpont a szövetséges invázió fékezésére.
Churchill nem így látta
Winston Churchill katonai kabinete 1940 nyarán úgy döntött, hogy a szigetet nem lehet megvédeni, ezért a francia partoktól 10 mérföldre fekvő Alderney brit lakosságát és helyőrségét evakuálták.
Így az üresen maradt sziget könnyű préda volt a németeknek, és lehetővé tette, hogy rabszolgamunkás börtönné alakítsa át.
Dolgozz vagy halj meg!
A korabeli tanúvallomások szerint sok foglyot öltek meg a „Vernichtung durch Arbeit” néven ismert szisztematikus gyilkossági politikával – a munkával való kiirtással. Másokat megkínoztak, lelőttek, halálos injekciót kaptak. Több beteget vagy munkaképtelent európai megsemmisítő táborokba küldtek. A munkaerő utánpótlása a megszállt Franciaországon keresztül mindvégig zavartalan volt, főként a Párizs melletti Drancy koncentrációs táborából.
Solomon H. Steckoll dél-afrikai régész 1982-ben megjelent munkájában azt írta, hogy több foglyot felakasztottak, ledobták a szikla tetejéről, vagy élve betemették a friss betonba.
Dr. Caroline Sturdy Colls, a Staffordshire Egyetem konfliktusrégészetének professzora képalkotó technológiát használt két tömegsír helyének azonosítására a szigeten. A kutató óvatos az áldozatok pontos számával kapcsolatban, de azt tartja, hogy „a táborokról készített felmérésekből nyilvánvaló, hogy valószínűleg több zsidó halt itt meg, mint amennyiről eddig hivatalosan tudtunk.”
A német erők mérete nem volt jelentéktelen, mert 1944 októberében már 25 000 SS-katona tartózkodott a szigeten, azaz Nagy-Britanniában. Az SS két munkatábort állított fel Alderney-n, és uralmuk két éve alatt mintegy 10 000 kényszermunkást dolgoztattak.
Hazugságnak bizonyult, hogy a háború után Carl Hoffman Obersturmführert, az Alderney-i táborok parancsnokát átadták a szovjet hatóságoknak, és hogy kivégezték Kijevben, ahogy azt az Egyesült Királyság kormánya állította. Valójában 1948-ig brit őrizetben volt, amikor is visszatérhetett Németországba. 1974-ben békésen halt meg az NSZK-ban.
A tábor többi parancsnoka sem állt bíróság elé.
A brit kormány végre lép a feltárás ügyében
A szakértői értékelést még ezen a nyáron közzéteszi az Egyesült Királyság holokauszt-megbízottja, Lord Eric Pickles. A kormány azt reméli, hogy a nyomozás végre világos adatokhoz jut az Alderney-i holokauszt méretével kapcsolatban.
Lord Pickles szerint a becslések közötti különbség olyan nagy, hogy ésszerűnek tartotta, ha mindenki előhozza a tényeket, és a tanácskozások legyenek nyilvánosak.
A bejelentésre azzal egyidőben került sor, hogy az Egyesült Királyság veszi át a Nemzetközi Holokauszt Emlékezés Szövetség (IHRA) elnöki tisztét. Ez a kutató csoportosulás a világ 35 országának szakértőiből és kormányzati tisztviselőiből álló hálózat.
Dr. Kathrin Meyer, az IHRA főtitkára szerint az Alderney-i vizsgálat jelentős lépés a történelem hű elmesélése felé. Azt várjuk, hogy az eredmények tényeken alapuljanak, bármely kényelmetlenek is azok - bárkire nézve.
Külső források