Terjedő nézetek szerint Oroszország lassan, de biztosan Kína vazallusává süpped. Ezt azzal magyarázzák, hogy a keményedő nyugati szankciók elszigetelik Oroszországot, szűkülő partneri körre számíthat a világpiacon. Mások szerint erről szó sincs, csak az együttműködés szélesedik.
Hódítás, egyensúlykeresés vagy közös érdek? Oroszországnak sok területe van, Kínának viszont sok ideje
HIRDETÉSMegoszlanak a vélemények és az értékelések arról a hírről, hogy Oroszország szabad használatot engedett Kína javára a Távol-Kelet legnagyobb kikötőjében. Az elemzők többsége a vlagyivosztoki kikötő ügye mögött azt látja, hogy Peking hasznot akar húzni az ukrajnai háborúból, és ez egyre több tekintetben Moszkva hátrányára történik. Ide sorolják az orosz kőolaj megvásárlását mélyen a világpiaci ár alatt, vagy azt, hogy Kína legutóbb Oroszország bevonása nélkül egyezkedett a közép-ázsiai volt szovjet köztársaságok vezetőivel.
Mások úgy emlegetik a fejleményt, hogy Oroszország lassan, de biztosan Kína vazallusává süpped. Ezt azzal magyarázzák, hogy a keményedő és egyre szélesedő nyugati gazdasági szankciók elszigetelik Oroszországot, így Kína segítségére szorul, ami már függő viszonyhoz vezet.
Minta- vagy példaképp Kína afrikai befolyásának növekedését hozzák fel, vagyis azt, hogy a gazdaságilag megtorpant országok gigantikus kínai tőketámogatásokra szorulnak, cserébe pedig stratégiailag fontos erőforrásokhoz engedik a hozzáférést.
A kisebb fantáziadús értékelések viszont megelégszenek azzal, hogy itt mindkét fél javára szolgáló együttműködésről van szó, és a szibériai orosz hegemónia megrendülése csak látszat.
Az orosz elnök saját ideológiai csapdájába eshet, mert Ukrajna esetében a történelmi múltra hivatkozott. Ezt Kína is megteheti Szibéria ügyében, de az nem holnap lesz
Kína modern kori legnagyobb területi kiterjedtsége idején több olyan hatalmas terület birtokában volt, amely a birodalom gyöngülésével és Moszkva térhódításával orosz kézre került.
A most aktuális hírré emelkedett Vlagyivosztok és kikötője 1863-ban került orosz tulajdonba, miután a Pekingi Szerződésben (1858) Kína egymillió négyzetkilométert meghaladó területet engedett át a cári Oroszországnak. A területátadás díját a felek titokban tartották, de a találgatások szerint nem haladta meg az egymillió dollárt. Azaz elkótyavetyélték.
Az akkor még kistelepülés (Kiatcha) csekély forgalmú halászkikötő volt, ami a területfoglalás után kapta a hangzatos, és egyben céltudatos Vlagyivosztok, azaz Keleti Uralom nevet.
A körzet ettől kezdve rohamos fejlődésnek indult
Súlyát elsősorban az adta, hogy Oroszország megszerezte első olyan távol-keleti kikötőjét, amely haditengerészeti célokra is alkalmas volt. Ezzel ellensúlyozhatta a nagyrégió brit tengeri hegemóniáját. A bázis szerepe Japán viharsebes felemelkedésével később még tovább nőtt. A város 1922-ben, a Szovjet-Oroszország elleni nemzetközi intervenció idején rövid időre japán kézre is került, de sürgősen visszavették tőle, mert nem akarták megismételni az 1905-ös, Japántól elszenvedett vereség sokkoló élményét.
Az azóta eltelt időben Vlagyivosztok a Szovjetunió, majd az Orosz Föderáció legfontosabb távol-keleti városává nőtt, jelentős akadémiai és ipari háttérrel. Itt működik Oroszország csendes-óceáni haditengerészeti főparancsnoksága, ahol rendszeresen több Kilo-osztályú tengeralattjáró állomásozik. Ez a fegyver a világ egyik legjobb sekély vizű támadó eszközének számít. Ilyeneket Kína és Észak-Korea is nagy számban gyárt, mert döntő szerepük lehet egy nagyobb ázsiai tengeri konfliktusban.
Száz évvel később aggasztó területi viták robbantak ki, melyek már atomháborúval fenyegettek
Kereken százéves területi koncessziók után a Kínai Kommunista Párt elrendelte a szibériai szerződések felülvizsgálatát, és területi igényeket jelentett be a Szovjetunióval szemben. Ez volt az első alkalom, hogy a kommunista világtábor két vezetője nemcsak politikailag, de katonailag is nyílt konfliktusba keveredett.
A területi igényekről szóló tárgyalások gyorsan zátonyra futottak, majd a szovjet blokk 1968-as csehszlovákiai agressziója nyomán felizzottak. A kínai vezetés a cseh nép heroikus küzdelméről beszélt a szovjet elnyomással szemben. A Varsói Szerződés (mínusz Románia és az NDK) katonai beavatkozását az orosz sovinizmus példájaként emlegették Pekingben, ami éktelen haragot váltott ki Moszkvában.
Rá egy éve már sorozatosan zajlottak katonai összecsapások az Usszuri határfolyó körzetében, melyek végül 58 szovjet és 800 kínai katona életét követelték. A konfliktus első ránézésre nem túl súlyos lokális ügynek nézett ki, de amikor a szovjetek belengették a nukleáris opció lehetőségét is, akkor a helyzet nemzetközi jelentőségű lett, és az Egyesült Államok beavatkozását váltotta ki.
Henry Kissinger - aki Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójaként szolgált - ekkor titkos látogatást tett Pekingben, majd fenyegetést intézett Moszkva címére, hogy ha atomfegyvereket vet be Kína ellen, akkor azonos amerikai ellencsapással kell számolnia.
Ezt követően a konfliktus gyorsan rendeződött, Koszigin szovjet és Csou En-laj kínai miniszterelnökök megállapodása nyomán. A (szovjet)-orosz és kínai kapcsolatok viszont többé nem emelkedtek vissza arra a szintre, ahol korábban voltak. A történelmi feszültségek - rejtve - ma is léteznek.
A New York Times már évekkel ezelőtt foglalkozott egy újabb területi konfliktus lehetőségével, ám közben Hszi Csin-ping elnök hatalomra lépésével a két kormányzat viszonya gyors javulásnak indul.
Csakhogy a kínai vezető határozott neokommunista nézetei, melyeket a legutóbbi pártkongresszus alkotmányos szintre emelt, erős nacionalista elemeket is tartalmaznak, és rejtik a lehetőségét a szibériai szerep "újragondolásának".
Ezek csak találgatások, de nem lehetetlenségek. Egyelőre nincs konkrét jele területi igények bejelentésének
A vlagyivosztoki kikötő kínai használatának engedélyezése nem globális súlyú ügy, hanem inkább Kína regionális helykeresésének jele, egyben a kínai gazdaságot pusztító ellátási útvonal-nehézségek enyhítése. A kikötő Kína nemzetközi kereskedése nem fog egyre bővülni, hatalmas megtakarításokat és racionális átszervezéseket tesz saját piacán belül a keleti körzetekben.
A komplexum státuszát 2016-ban Vlagyimir Putyin törvénnyel rendelte szabályozni, és ennek értelmében a több egységből, rakodó mólókból, raktárakból, sőt kisebb falvakból álló rendszer vámmentesen szolgálta az orosz tengeri kereskedőcégeket. Csak fenntartotta a lehetőségét annak, hogy nemzetbiztonsági, környezetvédelmi vagy kultúramegőrző okokból az elnök korlátozhassa a kikötő használatát.
HIRDETÉS163 év után Kína most először kap lehetőséget a kikötő teljes körű használatba vételére, és arra, hogy ott beruházásokat és fejlesztéseket végezhessen. Amint az új intézkedések életbe lépnek, a kelet-kínai körzetek szárazföldi távolsága a tengertől csökkenni fog, ami javítja versenyképességüket.
Korábban a kínai tartományok nem fértek hozzá a tengerhez, és csak kerülő utakon tudták a belső kereskedést intézni. Egyes vállalatok esetében a korábbi ezer kilométeres szállítási útvonal kétszáz alá csökkenhet.
Az engedéllyel egyidőben Mihail Misusztyin orosz miniszterelnök újabb gázexport-megállapodást írt alá kínai partnerekkel.
James Dorsey, a szingapúri Műszaki Egyetem tudományos főmunkatársa szerint a vlagyivosztoki kikötő megnyitása a jóakarat gesztusa. Értékelése szerint bár Kína lesz erősebb a kétoldalú kapcsolatokban, túlzott leegyszerűsítés ezt úgy értelmezni, hogy Oroszország Kína vazallusává válik, mert az orosz energiahordozók beszerzése Kínának is fontos érdeke.