A Katar 365 új epizódjában Laila Humairah az arab világ sok évszázados szádu-szövését és solymászatát mutatja be.
HIRDETÉSÜdvözlöm Önöket a Qatar 365 új epizódjában. Laila Humairah vagyok, és ezúttal az arab világ sok évszázados képző- és iparművészetével, és egyéb hagyományaival ismerkedünk meg. Mindezt őrzik az itt élők a modern világban is.
Évszázadokon át ezek a textíliák tartották melegen a beduin törzseket. Minden egyes darabot az "Al-Szádu"-nak nevezett stílusban szőttek, ez a vízszintes szövés művészete. A Szádu-szövés minden beduin nő életének szerves része volt számtalan generáción át. De ma fennáll a veszélye annak, hogy feledésbe merül. Van egy kezdeményezés, amelynek az a célja, hogy életben tartsa a Szádu-művészetet: volt alkalmam beszélgetni az alapítókkal.
Majtha Szaed Abuszalaa kezében évszázadok történelme és generációk szakértelme rejlik. Ő az Arab-félszigeten élő szadu-szövőmesterek ritkaság számba menő csoportjához tartozik. Egész Katarban kevesebb mint 40-en maradtak. Majtha több mint 30 éve sző, és ugyanúgy tanulta, mint elődei. Látta az édesanyjától és a nagymamájától. És meg is tanulta tőlük.
A Szádu-mestereket nézve könnyűnek tűnik ez a dolog. A szövésnek ez a stílusa tele van érzelemmel: a fonalválasztástól kezdve a geometrikus mintázat kialakításán át a színekig. Egy-egy darab elkészítése egy napot, 50 napot vagy akár egy egész évet is igénybe vehet, attól függően, hogy mennyire bonyolult a minta, és mekkora a szőttes. Több száz éven át a szadu-textíliák biztosítottak élhető környezetet a beduin törzseknek a sivatagi lét kemény feltételei között. Ez a mesterség azonban, amelyet csak személyesen lehet megtanulni, kihalófélben van. Olyan kevesen művelik, hogy 2020-ban felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára, mint egy olyan műfaj, amely sürgősen védelemre szorul. Ez lendületet adott a Szádu-szövők támogatásának, nehogy eltűnjön ez a művészeti forma mindörökre.
Versenyfutás az idővel
A Caravane Earth Alapítvány és a katari Heenat Salma Farm elindított egy kreatív rezidencia című programot. A cél az, hogy minél több Szádu-szövőt találjanak. Szádu-workshopokat indítottak, hogy a nagyközönségnek lehetősége legyen megtanulni ezt a technikát. Más programok azokat támogatták, akik már ismerik, de van még hová fejlődniük.
Annak érdekében, hogy a Szádu illeszkedjen a modern világhoz, a Caravane Earth új ötleteket vitt ebbe a műfajba. "A szádu egy gyönyörű textil, amelyet újraéleszthetünk, és hasznát vesszük a mindennapi életünkben. Ezt szolgálja az a csapatunk, amely a termékfejlesztéssel foglalkozik. Új, természetes fonalakat is fejlesztenek, amelyeket bevezethetünk, és minták sokaságát rajzolják, ragaszkodva a stílus alapelveihez és értékrendjéhez, az ezzel összefüggő jelentéstartalomhoz és szimbólumokhoz."
A kard
Az iszlám civilizáció aranykorában az arab kardok a csatatér legrettegettebb fegyverei közé tartoztak. Különböző formájúak, némelyiknek két éles hegye is volt. A kardkészítés olyan nagy jelentőségű eleme az arab történelemnek és hagyománynak, hogy Katar egyik legújabb szállodáját két Scimitar-kard mintájára tervezték. De, mint Katar legnépszerűbb kardboltjainak egyikében megtudtam, a kardkészítés művészete jóval többről szól, mint a kardok formájáról és megmunkálásáról.
Mohamed Mohamed Mourad, a Ghaith Essence of Swords marketing szakembere: A kard általában véve az arab kulturális örökségnek, ezen belül a katari hagyománynak is szerves része, különösen azért, mert a kardot a büszkeség, a méltóság és a becsület szimbólumának tekintik. A múltban a kardokat csatákban és ütközetekben használták. Katar államban azonban ma már békés szerepe van: a hagyományos "Arda" tánc kelléke, diplomáciai ajándék, miniszterek és nagykövetségek kaphatnak ilyet, és díszítésre is használják. A legszebb és legjobb ajándéknak tartják, amit valakinek adni lehet.
A világ modernizálódik, az emberek elfelejtik, hogyan kell kézzel készíteni bármit.
A szakember azt hangsúlyozza, hogy a kézzel készített kardok jobbak és szebbek, ami fontos, hisz a kard egy olyan darab, amely öröklődik. A modern technológia és az óriási gépek ezer kardot tudnak készíteni, vagyis nagy mennyiséget, de a minőségük nem lesz olyan jó, mint egy kézzel készítetté, amely ráadásul nem reprodukálható. Ezért ritkaságnak számít, és a birtokosának vigyáznia kell rá.
Solymászat, a generációk sokaságán át öröklődő sport
Az év elején rendezték meg a 14. Nemzetközi Sólyom- és Vadászfesztivált. A helyiek által "Marmi" néven ismert rendezvényen a régió sólyomtenyésztői vesznek részt, akik díjnyertes madaraikkal versenyeznek. Aadel Haleem elment, hogy megtudja, hogyan igyekeznek a helyiek még hosszú évekig életben tartani ezt a népszerű szórakozást.
A katari sivatag mélyén több száz sólyomvadász gyűlik össze a régióból, kezükben a becses madarakkal. Mindnyájan részt vesznek az idei Marmi Fesztiválon, egy olyan versenyen, amely kitéphetetlenül gyökerezik a hagyományos katari kultúrában.
Hamad Saeed Al-Marri, solymász: 2011 óta veszünk részt a Marmi fesztiválon. Nem csapatként kezdtük, hanem egyénileg, 4-5 fővel. Mindegyikünk felkészítette a sólymát vagy akár két sólymot is, és aztán irány Marmi! Már a kezdetektől részt veszünk ezen a versenyen. Néhány évvel ezelőtt csapatjátékká alakult, azóta csapatot kell alkotni, úgy indulunk. Ezek az emberek itt az "Aranycsapat". Azért kaptuk ezt a nevet, mert arról vagyunk ismertek, hogy minden évben új eredményt érünk el.
Ez egy ősi hagyomány, amelyből éves rendezvény lett. Hamad Szaeed Al Marri a fesztivál 14 éves története során még egyszer sem hagyta ki. És amellett, hogy a solymait pályán tartja, a fiait is kiképzi, hogy folytassák a családi hagyományt.
"Egy olyan hobbit űznek, amit szeretnek. Ez a sólyom hordozása, a sólyom szabadon engedése, a sólyom tanítása és kiképzése. Úgy nőttek fel, hogy látták, mi sólyomvadászok vagyunk, így ők is a nyomdokainkba léptek. Mindent egybevetve, ez egy olyan hobbi, amit nem lehet erőltetni, kényszeríteni, magától értetődően választják. Ha most megkérdezed őket, inkább maradnának a sivatagban, minthogy visszamenjenek a városba. Inkább a solymaikkal foglalkoznának."
HIRDETÉSBár nekik is megvan az összes olyan high tech kütyüjük, ami a társaiknak, Al-Marri arra ösztönzi a családjában élő fiatalokat, hogy minél többet legyenek offline. És úgy tűnik, ez működik is. A 15 éves unokaöccse, Szaeed egy évtizede tanulja ennek a szakmának a fortélyait.
Mohammed Al Kubajszi másfél hónapot tölt a Marmi Fesztiválon, hogy minden a tervek szerint menjen. A solymászat iránti szeretetét is örökségként kapta a felmenőitől.
Mohammed Al Kubajszi, a Marmi fesztivál szervezőinekegyik vezetője: Ezt a sportot apámtól és a nagyapámtól örököltem. Korábban apám és nagyapám ezzel a sólyommal és ezzel a szalukival vadászott élelemre. Velük fogott hubarát, nyulat, gazellát, mindent, amit meg lehet enni. És a múltban, a jelenben és majd a jövőben is, ez a sport élni fog a végsőkig.
Laila Humairah, euronews: Öröm volt bebemutatnom Önöknek, hogy Katar milyen sokféle módon tartja életben évszázados hagyományait. Hogyan él tovább egy modern társadalomban a kulturális örökség. Köszönöm figyelmüket, és várom Önöket a Katar 365 következő kiadásában!