Nem csak két koronát illesztenek majd Károly és hitvese fejére, a koronázáshoz kellenek jogarok, országalma, gyűrű, paraván, palástok, ruhák, szent olaj, sőt, még egy régi kő is.
A koronák
A hagyományoknak megfelelően Szent Eduárd koronáját helyezik a király fejére május 6-án a Westminster-apátságban. A koronát 1661-ben készítették II. Károly király számára, mert a korábbi, koronázáoknál használt középkori koronát 1649-ben Oliver Cromwell beolvasztatta, annak szimbólumaként, hogy leszámoltak a királysággal.
A koronát 1661-ben Robert Vyner koronaékszerésztől rendelték meg. Bár nem a pontos mása a középkori mintának, az eredetit követi abban, hogy négy keresztet, valamint két ívet tartalmaz. A korona tetején egy gömb és egy kereszt jelképezi a keresztény világot, és tömör aranykeretből áll, amely rubinokkal, ametisztekkel, zafírokkal, gránátokkal, topázokkal és turmalinokkal van kirakva. Szent Eduárd koronáját helyezték II. Erzsébet királynő fejére is 1953-as koronázásán.
300 éve ez az első eset, hogy egy már meglévő hitvesi koronát használnak a király feleségének koronázására. A választás azért is esett V. György király hitvese, Teck Mária királyné koronájára, mert jelenleg nem ezt, hanem az Anyakirályné koronáját díszíti az ellentmondásos érzéseket kiváltó Koh-i-Noor gyémánt, amelyet már több ország is visszakövetelt a királyi kincstártól - írta meg a Royal sztorik & királyi krónikák.
Károly király azonban nem fogja egész nap a fején tartani a csaknem három kilogramm súlyú Szent eduárd-koronát, hanem azt lecserélik a jóval könnyebb birodalmi állami koronára (Imperial State Crown). Ezt ünnepélyes alkalmakkor is használják, például a Parlament megnyitóján, II. Erzsébetről sok kép készült, amikor ezt viselte. Az "állami korona" kifejezés a XV. századra nyúlik vissza, amikor az angol uralkodók egy ívekkel zárt koronadizájnt választottak, hogy demonstrálják, Anglia nem tartozik más földi hatalom alá. Ez az állami korona VI. György király 1937-es koronázására készült.
A többi koronázási ékszer
Nem csak a koronák, hanem más ékszerek is szerepet játszanak a koronázásokon már évszázadok óta . A hagyományoknak megfelelően ezeket május 6-án a Westminster-apátságban is használni fogják.
Két uralkodói jogar van, az egyik tetején kereszt látható, ez az uralkodó világi hatalmát jelképezi. A jogar egy aranyrúdból áll, és tetején egy zománcozott szív tartja a hatalmas és csillogó I. Cullinan-gyémántot.
A jogart még a 17. században készítették II. Károly király számára, az I. Cullinan-gyémántot pedig 1901-ben adták hozzá, amikor VII. Eduárd a dél-afrikai Cullinan-bánya tulajdonosától ajándékba kapott egy hatalmas gyémántot. A másik uralkodói jogar tetején galamb látható, amelyet hagyományosan a "méltányosság és irgalmasság rúdjaként" ismernek, és az uralkodó spirituális szerepét hivatott jelképezni. A zománcozott, kiterjesztett szárnyú galamb a Szentlélek szimbóluma.
A koronázás során az uralkodónak átadják a felajánlási kardot, amelyet először IV. György király koronázásakor használtak. 1820-ban készítették, és ékkövekkel van kirakva, amelyek rózsát, tövist, lóherét, tölgyfalevelet, makkot és oroszlánfejet formáznak. A kardot aranyborítású bőr hüvelyben tartják.
Trónszékek
A hagyományoknak megfelelően a koronázási szertartás különböző szakaszaihoz más és más díszszékeket és trónszékeket használnak. A középkori, tölgyfából készült Szent Eduárd székére csak a koronázás és a felkenés pillanatában ültetik a királyt és királynét, a szertartás különböző pontjain pedig két külön trónszékben foglalnak helyet.
A fenntarthatóság érdekében a királyi pár úgy döntött, hogy a korábbi koronázásokhoz készült királyi gyűjteményből származó trónszékeket használják. Ezeket újították fel, restaurálták és alakították át az alkalomra. A május 6-án használatos székeket eredetileg 1953-ban a White, Allom and Company londoni cég készítette II. Erzsébet királynő 1953. június 2-i koronázására.
Mindkét szék hosszú évek óta a Buckingham-palota tróntermében volt kiállítva. A Chairs of Estate díszszékeket a szertartás korai szakaszában és Kamilla királyné megkoronázásakor használják majd.
A királyi pár a trónszékekben ül majd a koronázás utolsó szakaszában, a tiszteletadás alkalmával. Ezek a székek VI. György király és Erzsébet királynő 1937. május 12-i koronázására készültek.
A koronázókő
Ezt a követ Végzet Köveként is ismerik, a skót monarchia ősi szimbóluma, amelyet évszázadokon át használtak a királyok beiktatásakor. A szent tárgynak tekintett kő eredete ismeretlen.
1296-ban I. Edward angol király elkobozta a követ a skótoktól, és a Westminster-apátságban új trónjába építtette be. Ettől kezdve Anglia, majd Nagy-Britannia uralkodóinak koronázási szertartásain használták.
1950 karácsonyán négy skót diák ellopta a követ a londoni Westminster-apátságból. Három hónappal később 500 mérfölddel arrébb bukkant fel - az arbroathi apátság főoltárán. 1951. április 11-én visszakerült a Westminster-apátságba, a koronázási szék alá, ahol két évvel később minden korábbinál nagyobb figyelmet kapott, amikor Erzsébet királynő koronázását a televízió közvetítette.
A követ 1996-ban hivatalosan is visszaszolgáltatták Skóciának. Azóta csak a Westminster-apátságban tartandó koronázásra hagyja el újra Skóciát.
A palástok
III. Károly király és Kamilla királyné a koronázási szertartás során két különböző palástot viselnek majd - az állami és az udvari palástot. Az állami palástot a Westminster-apátságba való érkezéskor viselik, míg az udvari palástot a koronázási szertartást követő távozáskor.
III. Károly palástja, amelyet az érkezéskor visel majd, bíborvörös bársonyból készült, és VI. György király, saját nagyapja viselte az 1937-es koronázáson.
Kamilla palástját, amelyet a királyné visel az érkezésekor, eredetileg II. Erzsébet királynő számára készítették 1953-ban. A palást bíborvörös bársonyból készült.
Az udvari palást, melyet III. Károly a távozáskor visel majd, lila selyembársonyból készült, arannyal hímzett, és VI. György király viselte 1937-ben.
Kamilla királyné távozáskor viselt palástja új. A Royal School of Needlework tervezte és hímezte kézzel. Magát a palástot az Ede and Ravenscroft készítette. A palást vastag lila bársonyból készült, és most először szerepelnek rajta rovarok, köztük méhek és egy bogár, amelyek a természet és a környezet témájára utalnak, és tükrözik a királyné természet iránti vonzalmát.
Ezenkívül számos növény szerepel még a paláston, amelyeket mind személyes kötődés miatt választottak ki. Ezek közé tartozik a gyöngyvirág, amelyet Kamilla királyné esküvői csokrába is belekötöttek, és II. Erzsébet királynő kedvenc virága volt; a mirtusz, amely a reményt jelképezi; és a sarkantyúfű, amely a király egyik kedvenc virága.
A koronázás kellékeiről is szól podcastunk:
A koronázási paraván
A koronázás egyik legszentebb része a felkenés rítusa, amelyet eltakarnak a kíváncsi tekintetek elől. Ekkor érinti meg szent olajjal az uralkodó homlokát, tenyerét és mellkasát a canterbury-i érsek. Erzsébet királynő 1953-as koronázása során csak egy baldachint használt, de Károly inkább háromoldalas paravánt készíttetett.
Ez ötvözi a hagyományos és a kortárs hímzési technikákat. A minta kifejezi III. Károly király úgymond mélységes szeretetét a Nemzetközösség iránt.
A központi motívum egy fa, amelynek 56 levele a Nemzetközösség 56 tagországát jelképezi. A fa tövében található a kép, amely az uralkodót, mint népének szolgáját jelképezi.
A felkenésre III. Károly beiktatása és megkoronázása előtt kerül sor. A westminsteri dékán az Ampullából szent olajat önt a koronázási kanálba, és a canterburyi érsek megkeni az uralkodó kezét, mellkasát és fejét. Történelmileg úgy tekintették, hogy ez a pillanat az uralkodó és Isten között zajlik, és a szertartás szentségére való tekintettel szükség van a paravánra.
A mintát személyesen a király választotta ki, és a St James-palota királyi kápolnájának ólomüveg szentélyablaka ihlette.
A paravánt tartó faoszlopok tetején két bronzból öntött és aranyozott sas található, így a paraván teljes magassága 2,6 méter, szélessége pedig 2,2 méter. A sas formája régóta kapcsolódik a koronázásokhoz. Sasok már a korábbi koronázási baldachinokon is szerepeltek, többek között azon a baldachinon, amelyet II. Erzsébet királynő használt 1953-ban.
A koronázási biblia
A koronázási Bibliára teszi a kezét a király, amikor leteszi a koronázási esküt. Először III. Vilmos és II. Mária 1689-es közös koronázásásán használtak koronázási Bibliát, azóta minden koronázáshoz újat készítettek.
1953-ban II. Erzsébet királynő koronázásán a következő szavakkal mutatták be a koronázási Bibliát: „Ezt a könyvet adjuk át nektek, a legértékesebb dolgot, amit ez a világ kínál. Itt van a Bölcsesség. Ez a királyi törvény. Ezek Isten eleven jóslatai.”
A koronázási Bibliából összesen négy példány készült. A koronázást követően az istentiszteleten használt Bibliát a Lambeth-palota könyvtárában őrzik majd. A három egyforma példányból az elsőt III. Károly személyes másolatként kapja meg, a másik kettő pedig a Westminster - apátság, illetve az Oxford University Press archívumába kerül.
