A városba egyetlen pék visz több száz kilométerről 1500 vekni kenyeret. Ennyi az ellátmány.
HIRDETÉSAz ukrán szénbányászat egyik legfőbb központjában, Vuhledárban 15 ezren éltek a háború előtt, mára ezernél is kevesebben maradtak.
A városban nincs olyan épület, amely ne rongálódott volna meg, ezért százak élnek pincékben és aluljárókban. Mára már minden elfogyott. A lakók a havat melegítik fel, hogy legyen vizük.
,,Miért kéne elmenekülnünk? Ez a mi hazánk és a mi házunk" - mondta az egyik sorban álló az ételosztáson, míg egy másik arról beszélt, hogy Vuhledárban élte le az egész életét, és amíg megjön a napi 1500 vekni kenyér, addig itt is marad.
Az otthonokban se áram, se fűtés nincs. Szvetlána gyertyacsonkokkal világít és azoknál próbál felmelegedni, mert csak 5 fok van a lakásában. Ő azért nem menekült el, mert a szülei is Vuhledárban vannak.
Mégsem a téli fagy vagy az alultápláltság a legfenyegetőbb, hanem, hogy a város határában folynak a leghevesebb harcok és bármikor célt téveszthet egy orosz rakéta.