Törökország: a halál romjain újraindul az élet

Access to the comments Kommentek
Írta: Analise Borges
Analise Borges Antakyában
Analise Borges Antakyában   -  Szerzői jogok  euronews

Az, hogy már nincsenek daruk és kutatócsapatok itt, Antakya romos épületein, azt jelenti, hogy a keresési és mentési művelet hivatalosan is véget ért – halljuk az Euronews helyszíni tudósítójától. Korábban több életjelet is észleltek ezeken a romokon.

Egyértelmű, hogy ez már egy másik szakasza a műveleteknek itt Dél-Törökországban: néhányan, pár itteni lakos és üzlettulajdonos ebben a városrészben visszatérhetett, és ellenőrizheti az üzleteit, hátha találnak még valamit, amit érdemes magukkal vinni.

Ezek az emberek megpróbálják összeszedni az életük maradványait.

Csak Dél-Törökországban 13 millió embert érintettek közvetlenül a földrengések, és a török kormány egy éven belül új otthont ígért mindenkinek, aki elvesztette a házát.

Ez természetesen nagyon ambiciózus ígéret - egy olyan ígéret, amelyet sokan teljesíthetetlennek tartanak, tekintve a kormány lassú reakcióját... olyannyira, hogy a civil társadalom lépett elő, és bizonyos területeken átvállalta a kormány feladatait: például a héten a török televízióban hatalmas adománygyűjtő akciót indítottak, és több mint 5 milliárd eurót gyűjtöttek össze az áldozatok számára.

Sokan rendkívül eltökélték, hogy minél hamarabb újraindítják az életüket – önerőből.

"Meglátják, ez az utca egy, maximum két héten belül tiszta lesz. Az üzletek újra nyitva lesznek" – állítja az egyik boltos, Serkan.

"Már eltelt 13 nap ... az emberek élnek, majd meghalnak; földrengésben, közlekedési balesetben, vagy otthon... A katasztrófa megtörtént. Az iszlámban csak három napig lehet gyászolni. Három nap után vége. Az életnek újra vissza kell térnie” - mondja.

Serkan magával ragadó személyisége, életigenlése máris visszalopta az életet a városba...

Pedig őt is megsebezte, amit átélt, amit elveszített...

„Mit tehetnénk?

„Lelkem mélyén persze zokogok.... a barátaimat vesztettem el. Jó barátokat.”

Serkan azt mondja, hogy az eltávozottak emlékére, tiszteletére nem fogja elhagyni Antakyát.... és megpróbálja meggyőzni a szomszédait, hogy ők is maradjanak.

Azt mondja, a városnak szüksége van rájuk. És az elhunytak emléke tovább él ezen a helyen – Analise Borges, Antakya.