Sok lakásban nincs áram, a szétlőtt vízvezetéktől penészesek a falak, a romossá bombázott kerületben egy bolt sincs már nyitva.
HIRDETÉSÉlhetetlen romhalmazzá váltak a lakóházak Harkiv északi, Szaltivka nevű negyedében, mutatja a kelet-ukrajnai várost az Euronews tudósítója.
A településrész 20 kilométerre fekszik az orosz határtól. Hosszan és intenzíven támadták az orosz erők ezt a térséget. A háború előtt 40 ezer ember élt itt, már csak 2-3 ezren maradtak.
Olga és Anna testvérek, egész életüket Szaltivkában töltötték, de tavaly lebombázták az otthonukat.
Most Harkivban élnek, de gyakran visszajárnak meglátogatni a rokonaikat. Minden egyes utazás fájdalmas emlékeket idéz fel. Olga férjét lelőtték, amikor üzemanyagért ment egy benzinkútra.
Régen szép volt itt az élet - mondja Olga, és hozzáteszi, hogy mindig sírva fakad, amikor visszajön. Az orosz támadások elszakították a családtagjaitól, barátaitól, a régi életétől és a munkájától. Úgy érzi, minden odaveszett.
A Szaltivkából kitelepített Olga és nővére elhatározták, hogy amint lehet, visszatérnek. Nagyapjukat szokták látogatni, aki a bombázások ellenére itt maradt.
Olga a rendetlenség miatt szabadkozik, amikor behívja stábunkat. Megtudjuk tőle, hogy azóta penészesek a falak, hogy az épületet találat érte, és a vízvezetékek szétrepedtek. Helyenként a tapéta is lefoszlik.
Szvetlána mondja, hogy az egyik orosz támadás óta nincs áramuk, így világítás nélkül élnek. A repedt és penészes falak miatt úgy érzi, mintha csavargóvá vált volna.
Szvetlána Lengyelországból jött haza az édesanyjával, hogy megnézzék, mi maradt az otthonukból. Igyekeznek összecsomagolni, amit lehet.
Szvetlána attól tart, hogy további támadások lesznek, ezért kell innen elmenni. Amúgy is lehetetlen ilyen körülmények között élni, falura kell költözi.
Az újjáépítés már elkezdődött, de a feladat hatalmas, a jövő pedig bizonytalan.
Humanitárius központokkal igyekeznek enyhíteni a szükséget szenvedők helyzetén. A néhány ezer itt maradó embernek ellátás kell. Az egyik segítőhelyet egy iskola épületében alakították ki.
Olga Anatolivna, a szaltivkai humanitárius központ vezetője magyarázza, hogy errefelé már nincs működő bolt. A szomszédos kerületek üzletei gyalog messze vannak, ezért kell ide hozni, amit lehet.
Az egykori iskola épületében ételt osztó aktivisták az orosz támadások előtt az iskolai menzán dolgoztak. Most naponta több száz embernek osztanak meleg ételt.
Veronika Szemenivna, az egyik önkéntes bevallja, hogy ő is azok között volt, akik elmenekültek a borzalmak elől, de fél év után haza húzta a szíve. Örül, hogy visszajött, mert így részt vehet a segítségnyújtásban.
Itt mindenki békét akar, és azt, hogy úgy élhessen, ahogy a háború előtt. Ez az egyetlen, amit szeretnénk - teszi hozzá az asszony.
A humanitárius központban dolgozó aktivisták és a hozzájuk forduló rászorulók is hajthatatlanok, nem akarják elhagyni Szaltivkát.
Zoya fia a fronton van, ő pedig tanárként dolgozik. Mivel nincs iskola, online tart órákat. Azt mondja, hogy kitart ukrajnai szülővárosában.
HIRDETÉSA frontzónában maradtak bíznak abban, hogy eljön a győzelem és a béke.