Politikai semlegesség, széteső Nemzetközösség, változó társadalom, a monarchia túlélése - mind jelentős problémák, amelyekkel az új brit uralkodónak meg kell küzdenie.
HIRDETÉSValószínűleg sok brit alattvaló identitásválságot él meg ezekben a napokban, II. Erzsébet halálát követően, aki 70 éven át uralkodott, és már csak a legidősebbek, a 70-es éveik végén és a 80-as éveikben járók emlékeznek azokra a napokra, amikor még édesapja, VI. György ült a trónon. Először nehéz lesz kiejteni, hogy "God Save the King", furcsa lesz a hivatalos papírokon, az útleveleken másnak a monogrammját látni, mint a megszokott EIIR-t, de az új királynak valószínűleg nem csak formailag, hanem valóban el kell fogadtatnia magát az alattvalókkal, egy olyan világban, amikor sokan megkérdőjelezik a monarchiának még a létjogosultságát is.
Kérdés, Erzsébet elsőszülött fia, III. Károly milyen célt állít maga elé - a 20. században már az is óriási mutatvány volt édesanyja részéről, hogy a drasztikus társadalmi változások közepette fenn tudta tartani az alkotmányos monarchia államformáját. És habár a Korona politikai hatalma egyre csökkent, a sajtó révén idővel jelentős befolyást tudott gyakorolni a palota. Erzsébet ideje előtt a monarchia fontos szerepe volt az is, hogy jó példát mutasson, és ebben a királynő édesapja, VI. György, valamint nagyapja, V. György jeleskedtek. VI. György otthonában valóban idilli hangulat uralkodott, boldog házasságban élt, gyermekei, Erzsébet és Margit hercegnők szerették egymást, V. György pedig látszólag unalmas, kiegyensúlyozott, kispolgári életet élt feleségével, Mária királynéval, és csak utólag tudódott ki, hogy gyermekeit terrorban tartotta. A királynő utódai azonban már nem viselkedtek példamutatóan, hárman közülük elváltak, ketten - Károly és András herceg - óriási botrányok közepette. Így még ha II. Erzsébet szerette is volna továbbvinni elődei példáját a kifogástalan családi életről, ez nem sikerült neki. Károly magánélete legturbulensebb időszakán már túl van, előtte jelenleg más kihívások állnak, ezeket vettük sorba.
Sokan azzal vádolják Károlyt: nem képes elfogulatlan és politikailag semleges maradni
Míg II. Erzsébet közismerten sztoikus alkat volt, soha nem osztotta meg nyilvánosan személyes érzéseiet vagy politikai véleményét, addig Károly miatt a politikusok már a 2000-es években elkezdtek aggódni, attól tartva, hogy nem érti meg, meddig mehet el majd alkotmányos uralkodóként.
Habár Erzsébet királynőnek is voltak szenvedélyei, mint például a kutyatenyésztés, a lóversenyzés, és ismert volt mély vallásosságáról is, ezek miatt az ügyek miatt nem keveredett ellentmondásokba. Uralkodása alatt egyszer került kínos helyzetbe, amikor kiszivárgott, mit gondol Margaret Thatcher Dél-Afrikát illető politikájáról.
Károlyt már wales-i hercegként bírálatok érték. Már az sem tetszett sokaknak, hogy sokszor szólalt fel szenvedélyesen bizonyos témákról, főleg a környezetvédelemről, és ezek inkább hangzottak kampánybeszédeknek, mint egy jövőbeli uralkodó megfontolt szavainak. Feltűnést keltett azzal is, hogy organikus gazdasággá alakította highgrove-i birtokát, és még fiatalemberként létrehozta jótékonysági alapítványát, a The Prince's Trustot, amely hátrányos helyzetű és többnyire színesbőrű fiataloknak segített oktatási és álláslehetőségeket találni akkoriban, amikor még a királyi család tagjai főleg olyan ügyek mellé álltak oda, amelyek nem keltettek berzenkedést a magasabb társadalmi körökben sem.
De a legtöbb bírálat amiatt érte, hogy a 2000-es években egy sor levelet írt Tony Blair kormányának az őt személyesen is érintő ügyekben. Ezekben kifejezte nemtetszését egyes törvényjavaslatokkal kapcsolatban, ez pedig egyenesen felháborodást keltett, mivel a brit királyi család tagjaitól semlegességet várnak el, és azt, hogy politikai ügyekben elfogulatlannak tűnjenek, még ha magánemberként nem is azok. A levelek "fekete pók" levelekként váltak ismertté, Károly jellegzetes kézírása miatt. A képviselők és miniszterek nem fedték fel azok tartalmát, csak mintegy 10 évvel később, 2015-ben szivárogtak ki, a The Guardian napilap révén. Ekkoriban kezdték Károly herceget a "the meddling prince", vagyis nagyjából a beleavatkozó herceg néven emlegetni. Ekkor felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint Károly a monarchia semlegességét és függetlenségét fenyegetné, ha trónra kerülne. Ugyanakkor szakértők szerint trónra lépése után nem kell attól félni, hogy tovább heveskedik.
Business as usual
Bizonyos szempontból az ő uralkodása is nagyrészt az alapján a szabálykönyv alapján zajlik majd, mint II. Erzsébet uralkodása, és az alkotmányos korlátokat ugyanúgy tiszteletben kell tartania, hiszen azok a hagyományok, amelyek nem vonatkoztak rá hercegként, most minden cselekedetét szabályozzák királyként. Természetesen ezt Károly is tudja, mint ahogyan az egy 2018-as, a 70. születésnapja alkalmából készített interjújából is kiderül. Akkor azt mondta: "Nem vagyok ostoba. Tudom, hogy uralkodónak lenni egészen más. Szóval természetesen teljes egészében felfogom, miként kell ennek működnie. Az, hogy ugyanazt fogom tenni, mint eddig, teljesen nonszensz. Hiszen a két helyzet teljesen eltérő."
Lévén alkotmányos monarchia élére került Károly, a törvényhozó hatalom továbbra is a parlament kezében, a végrehajtó hatalom pedig a kormányéban marad. Habár a királynak államfőként alá kell írnia a törvényeket, mielőtt azok hatályba lépnek (ezt hívják "royal assent"-nek), ezt manapság formalitásnak tartják csupán, és nem várják, hogy az uralkodó valóban véleményt fűzzön a jogszabályokhoz, vagy hogy bármit visszadobjon a parlamentnek.
Míg a wales-i hercegi címben Károly elődjei közül többen a lehetőséget látták a playboy-életmódra (itt főként a későbbi VII. Edwardra és VIII. Edwardra kell gondolni), addig Károly nem ült a babérjain, és nem csak a kötelezőt hozta ebben a szerepkörben. Igaz, volt is ideje arra, hogy csiszolgassa feladatkörét, hiszen 73 éves korában került trónra. Hozzáértéséhez nem fér kétség, és királyi szakértők úgy vélik, hogy habár alkotmányos keretek között, Károly mégis proaktívabb lesz, mint édesanyja volt, és Liz Truss, az első miniszterelnöke egészen más hangulatú audienciákra számíthat, mint amilyeneken akkor vett volna részt, ha a királynő tovább él. A brit uralkodó heti egyszer fogadja a kormányfőt, II. Erzsébet az utóbbi időben már főleg telefonon tanácskozott a miniszterelnökkel.
A rendszer gördülékenységének érdekében a királytól még így is azt várják, hogy ne váljon ellentmondásos alakká, és poltikailag semleges maradjon. Károly előtt figyelmeztetésképpen lebeghet elődje, I. Károly példája, akit lefejeztek, miután 1642-ben betört a parlament alsóházába, és árulásért le akart tartóztatni a képviselőket, mivel azok nem egyeztek bele, hogy több hatalmat ragadjon magához. Ezután kitört a forradalom, és egy rövid időre köztársasággá is vált az ország.
A monarchia létjogosultsága a 21. században
Károly sokak szemében akkor vált patás ördöggé, amikor kitudódott, hogy sokszor ridegen bánt volt feleségével, a világszerte kedvelt Diana hercegnővel, és szeretőt tartott házasságuk alatt. Miután Diana hercegnő tragikus körülmények között meghalt 1997 augusztusában, a közhangulat a királyi család, és elsősorban Károly ellen fordult. A wales-i herceg népszerűtlenségét kihasználták köztársaságpárti lobbicsoportok, amelyek amellett kezdtek kampányolni, hogy II. Erzsébet uralkodása végével szűnjön meg a monarchia, és sokan követelték, hogy édesanyja halála után ne ő lépjen trónra, hanem fia, Vilmos.
Ez azonban bizarr elképzelés: az Egyesült Királyságban nagyon rossz érzések kapcsolódnak a lemondás fogalmához, tekintettel az 1936-os eseményekre, amikor a későbbi II. Erzsébet nagybátyja, VIII. Eduárd lemondott a trónról, ezzel alkotmányos válságot előidézve.
Károly egész életében arra készült, hogy uralkodjon, számos modern ötlete van, amelyeket nyilván szeretne megvalósítani, ezenkivül tudvalévő, hogy Vilmos és Katalin már azért sem rajongtak, hogy Erzsébet királynő idősödése miatt anno visszarendelték őket Londonba, és több feladatot kellett vállalniuk, Vilmosnak pedig le kellett mondania mentőhelikopter-vezetői állásáról. A pár (most már a wales-i herceg és hercegné) szeretne valódi modern családként részt venni gyermekeik mindennapos nevelésében, márpedig ezt meghiúsítaná, ha nekik kéne átvenniük az uralkodói feladatokat.
Ugyanakkor az mindenképpen kihívás, hogy hogyan tudja majd Károly a monarchiát modern vizekre kormányozni. Erre azonban, úgy tűnik, ő alkalmas személy. Régóta ismert, hogy szeretné úgymond "karcsúsítani" a monarchiát. Szakértők szerint a királyi család mindössze hét tagjának szánt kiemelt szerepet a jövőben: saját magának és feleségének, Kamillának, Vilmos wales-i hercegnek és feleségének, Katalinnak, öccsének, Eduárd wessexi grófnak és feleségének, Zsófiának, valamint húgának, Anna hercegnőnek. Eredetileg Károly terve az volt, hogy ő és felesége, valamint fiai és családjai legyenek azok, akik a feladatok többségét teljesítik a királyi családból, de ez az elképzelés Harry-ék kiválásával meghiúsult.
A karcsúsított monarchiának természetesen pénzügyi előnyei is vannak: minél kevesebb tag lát el közfeladatot, annál kevesebb pénzbe kerülnek, márpedig a 21. században nehéz megindokolni, miért van szükség arra, hogy akár több tucat családtag is közpénzből éljen meg.
Szakértők úgy vélik, Károly akár a svéd király, XVI. Károly Gusztáv példáját is követheti, aki 2019-ben csaknem minden unokáját megfosztotta a királyi fenség titulustól, kivéve legidősebb lánya, a trónörökös Viktória gyerekeit.
A Nemzetközösség tagállamainak "szétszéledése"
Károly nem csak az Egyesült Királyságban tölt be államfői szerepet, hanem a Nemzetközösséghez tartozó monarchiákban és egyes köztársaságokban (például Kanadában és Ausztráliában) is.
Habár nem tudni, ez meddig marad így, hiszen az utóbbi években sok egykori tag döntött úgy, hogy Erzsébet királynő helyett saját politikusai közül választ államfőt, mindenesetre szakértők szerint Károly valószínűleg érzékenyebben reagál majd a tagállamok társadalmi változásaira, mint azt édesanyja tette. Még wales-i hercegként a legutóbbi nemzetközösségi Kormányfői Találkozón (CHOGM) Kigaliban közölte: "Nem tudom leírni a sokak szenvedése miatti személyes szomorúságom mélységét, miközben tovább mélyítem saját ismereteimet a rabszolgaság tartós hatásáról."
HIRDETÉS
Míg a Nemzetközösség részének lenni valóban jár bizonyos előnyökkel, például szoros gazdasági kapcsolatokkal, a kisebb jelentőségű államok is nagyobb pénzügyi támogatásokhoz juthatnak, valamint ösztöndíjprogramok révén állampolgáraik tanulhatnak Angliában, addig több tagállamban is berzenkednek az ellen, hogy továbbra is egykori gyarmatosítóik vezessék őket. A társadalmi párbeszéd Barbadoson odáig jutott, hogy tavaly novemberben ki is lépett a közösségből és saját államfőt választott. Vilmost és Katalint 2022 év eleji Karib-térségben tett körútja után azzal vádolták, hogy több alkalommal is egykori gyarmatosítókként viselkedtek, és nem reagálnak elég érzékenyen a mai kor változásaira.
Erzsébet királynőnek köztudottan szívügye volt a Nemzetközösség, de az egyelőre talány, Károly hogyan fog azzal a kihívással megküzdeni, hogy egyben tartsa a darabjaira hulló "Commonwealth"-t, ha egyáltalán törekedni akar erre.
Ugyanakkor az Egyesült Királyság népessége is sokszínű, az ő érzékenységükre sem árt reagálnia az új királynak. Mintha II. Erzsébet idejében ez a téma félre lett volna téve, és csak akkor került az asztalra, amikor Harry herceg felesége, Meghan egy tévéműsorban rasszizmussal vádolta meg a királyi családot. Károly a Prince's Trust révén sokat foglalkozott színesbőrű fiatalokkal, és kifejezetten jó kapcsolatot alakított ki a muszlim közösséggel is. Szakértők szerint azonban a jövőben az udvar sem söpörheti szőnyeg alá ezt a kérdést, sratégiát kell kidolgozniuk, és több, multikulturális hátterű embert kell alkalmazniuk jelentősebb pozíciókban is.
Infláció, energiaválság, ukrajnai háború
Ezekkel a speciális kihívásokkal elsősorban a brit kormánynak kell megküzdenie, de mindenképpen fontos, hogy a palota és a Downing Street együttműködjön. Hétfőn, amikor Károly király a parlamenti képviselőkhöz szólt a Westminster Hallban, az apátság legrégebbi részében, amelyet már VIII. Henrik idejében is politikai funkciókra használtak, ritka felemelő pillanat volt: jelen voltak az alsóházi és a felsőházi képviselők, a kormány tagjai, a miniszterelnök, az egyházi hatalom képviselői, az egész esemény középpontjában pedig Károly állt, megtestesítve a monarchia különböző hatalmi ágai közötti egységet és egyensúlyt.
Amint azt a BBC egyik riportere megjegyezte az élő tudósítás közben: rendkívüli pillanatnak lehetünk tanúi , hiszen normál esetben Liz Truss két nappal miniszterelnökké válása után a Westminsterben állná a rá zúduló kérdéseket, veszekedne az ellenzék a kormányzó párttal, marnák egymást a képviselők, most azonban mindenki csendben ül, gyászolja az elhunyt királynőt, és az új király szavaira figyel.
HIRDETÉS