Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Mo Farah: „Gyakran csak bezárkóztam a fürdőszobába és sírtam”

Access to the comments Kommentek
Írta: Peter Kristof  & BBC
Mo Farah (jobbra) elsőként ért célba a férfi 10 kilométeres síkfutás döntőjében a 2017-es londoni világbajnokságon.
Mo Farah (jobbra) elsőként ért célba a férfi 10 kilométeres síkfutás döntőjében a 2017-es londoni világbajnokságon.   -   Szerzői jogok  Srdjan Suki/MTI/MTVA

Nem fosztják meg brit állampolgárságától és nem toloncolják ki Surrey-i kastélyából a négyszeres olimpiai bajnok futót, Mo Farah-t – közölte a sportolóval a brit belügyminisztérium a Daily Mail szerint azok után, hogy Farah egy róla készült, szerdán adásba kerülő brit dokumentumfilmben elismerte, hogy csalással szerezte meg az állampolgárságot.

A hosszútávfutó korábban azt mondta, hogy menekültként, a szüleivel együtt érkezett Szomáliából az Egyesült Királyságba, a BBC és a Red Bull Studios dokumentumfilmjében azonban a BBC News szerint azt állítja, hogy a szülei soha nem jártak az Egyesült Királyságban.

Emberkereskedők markában

Édesanyja és két testvére családi farmjukon él a szakadár Szomáliföld államban, apját pedig egy lövöldözésben megölték, amikor ő négyéves volt. (Szomáliföld 1991-ben kikiáltotta függetlenségét, nemzetközileg azonban nem ismerik el). Nyolc-kilenc éves lehetett, amikor egy nő – akivel korábban soha nem találkozott – repülőgépen vitte őt az Egyesült Királyságba, ahol egy másik család gyermekeire kellett vigyáznia. A valódi neve Hussein Abdi Kahin, a Mohamed Farah nevet emberkereskedőktől kapta.

Hosszú évekig senkinek sem beszéltem erről
Mo Farah, brit atléta

A nő, akivel utazott, azt mondta a fiúnak, azért viszik Európába, hogy a rokonainál éljen, de szó sem volt erről. Egy idegen családnál házimunkát kellett végeznie és a gyerekek felügyeletével is megbízták, „fizetségként” enni kapott. A nő azt mondta neki, soha senkinek ne beszéljen erről, ha valaha is látni akarja a családját.

Gyakran csak bezárkóztam a fürdőszobába és sírtam
Mo Farah, brit atléta

Az első néhány évben a család nem engedte, hogy Farah iskolába járjon, 12 éves korában azonban beiratkozhatott a Feltham Community College 7. osztályába. Egykori oktatója, Sarah Rennie azt mondja a BBC-nek, hogy Farah „ápolatlanul és gondozatlanul" érkezett az iskolába, alig beszélt angolul, valamint „érzelmileg és kulturálisan is elhagyatott" gyerek volt. Azok, akik a szüleinek adták ki magukat, nem vettek részt a szülői értekezleteken.

Nem várt fordulat – egy segítő tanár

Fordulatot a testnevelő tanára, Alan Watkinson hozott a fiú életébe, aki észrevette, hogy az atlétikai pályán milyen tehetséges. Mo később elmondta a valóságot a tanárnak kilétéről, illetve a családról és a körülményekről, melyek közt dolgozni kényszerült.

A futás volt az egyetlen kitörési lehetőségem az akkori élethelyzetemből
Mo Farah, brit atléta

A testnevelő tanár ezután felvette a kapcsolatot szociális szolgálatokkal, és segített Mo-nak, hogy egy másik szomáliai családhoz kerüljön.

„Attól kezdve minden jobb lett. Nagy teher került le a vállamról, akkor lépett színre az igazi Mo” – mondja Farah a filmben.

A fiú 14 évesen kezdett sportolóként hírnevet szerezni, beválogatták, hogy képviselje a brit színeket egy lettországi iskolai versenyen, azonban nem voltak okmányai. Később, 2000-ben Watkinson segített neki, hogy brit állampolgárságért folyamodjon – Mohamed Farah néven.

A dokumentumfilmben Allan Briddock ügyvéd azt mondja Farah-nak, hogy ugyan az állampolgárságát „technikailag csalással vagy megtévesztéssel” szerezte, a körülményekre való tekintettel nem valószínű, hogy felelősségre vonják.

Találkozás a mamával

A dokumentumfilmben később látható, hogy egy londoni szomáliai étteremben egy nő lép Farah-hoz és átad neki egy hangfelvételt, amelyen az édesanyja, Aisha üzent neki.

Nem csak egy sima üzenet volt. Szomáliai dalokat énekelt és verseket is mondott nekem. Hetekig hallgattam
Mo Farah, brit atléta

A kazetta oldalán volt egy telefonszám is, az anyja arra kérte Farah-t, ezen hívja fel, de csak abban az esetben, ha nem lehet gondja belőle. Farah nem sokat habozott.

„Amikor meghallottam a hangját, elragadtak az érzelmek. Az izgalom és az öröm, hogy őt hallom, elfeledtetett mindent, ami történt" – mondja a The Real Mo Farah című filmben Aisha mielőtt mindenre fény derül.

A szomorú igazság

A dokumentumfilmben ugyanis Mo Farah a fiával, Husszeinel – akinek a saját eredeti nevét adta – ellátogat Szomáliföldre, hogy édesanyjával és a testvéreivel találkozzon.

„Soha nem gondoltam volna, hogy élve látlak téged vagy a gyerekeidet. Olyan helyen éltünk, ahol semmi sincs, minden elpusztult. A háború miatt küldtelek el a nagybátyádhoz Dzsibutiba, hogy jobb sorod legyen” – mondja az anyja.

Farah erre megkérdezi, ki döntötte el, hogy Dzsibutiból az Egyesült Királyságba vigyék, mire az anyja azt válaszolja, ezt neki nem mondták el.

„Megszakadt veled a kapcsolat. Nem volt telefonunk, utunk… semmi” – mondja Aisha.

Farah a filmben úgy fogalmaz, azért mesélte el igaz történetét, hogy szembesítse a közvéleményt a még ma is létező emberkereskedelemmel és rabszolgasággal. A BBC állítólag szerette volna megszólaltatni azt a nőt is, aki Farah-t egykor Londonba vitte, de nem reagált a megkeresésre.